A régió, amelyre sokaknak fájt a foga – Látnivalók Dél-Tirolban

Alpesi tavak, legelők, szőlők és borászatok, az Alpok egyedi mészkősziklái, túra- és síközpontok, vendéglátói véna, kiváló klíma, valamint évszázados tapasztalatokra, helyi alapanyagokra épülő konyha – ezek teszik vonzó turisztikai célponttá Dél-Tirolt Észak-Olaszországban. Én azonban egész mást kerestem ott, s azt hiszem, meg is találtam.

Barangoljunk együtt Dél-Tirolban!

Túraútvonal a Drei Zinnen felé

Történelmi káosz a Dolomitok körül

Apukámnak hosszú ideig fájt a foga egy kertre, amely a falu előkelő helyén feküdt, mindig jó termést takarítottak be gazdái, rendezett, gondozott volt. Évekig várta, hogy a kert eladó legyen, s rögtön lecsapott rá. Ő békés, üzleti módot választott arra, hogy megszerezze azt, amit akart. Dél-Tirol nem mondhatja el magáról, hogy a rá fájó fogak tulajdonosai hasonlóan korrekt eljárásokkal csatolgatták ide-oda a területet s próbálták meggyőzni a lakosságot arról, hogy milyen állampolgárságot, ne adj isten, milyen nemzetiséget válasszanak.

A történelem vihara jócskán elérte ezt a kis régiót, leginkább a 20. században. A korábbi századok sem voltak éppen gondtalanok, de az az ötszáz év, amelyet Habsburgok szárnyai alatt tölthetett a régió, viszonylag kiszámíthatónak volt mondható.

Dolomitok

Később a fiatal olasz állam azonban szemet vetett rá, ami egy ilyen gazdag és csinos vidék esetében várható volt. Még úgy is, hogy egy 1910-es népszámlálás szerint a lakosság 95%-a vallotta magát német ajkúnak.

Az első világháborútól a negyvenes évek végéig aztán mindent meg is tettek az olaszok, hogy övék legyen Dél-Tirol. Ma már autonóm tartomány Olaszországban, és a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának mintapéldája. S azt hiszem, most az Európai Unióban talán már kevésbé fontos, hogy Ausztria, ne adj isten Németország vagy éppen Olaszország része Dél-Tirol.

Őszintén szólva a Brenner autópályán, ha nem lett volna a fizetőkapu, észre sem vettem volna, hogy hol a határ Ausztria és Olaszország között. Dél-Tirolban pedig sokszor kerültem zavarba, hogy most akkor milyen nyelven is kérjek, keressek vagy csodálkozzak.

A hotelben szívesebben beszélték az angolt, az üzletekben a németet, de örültek az olasz köszönömnek is.

A táj szépsége mellett talán éppen a két nép habitusának találkozása az, ami megtetszett. A rendezettség laza eleganciával keverve szerintem isteni felállás, de volt itt még más is!

Dolomitok

Bruneck és a híres hegymászó

A Puster-völgyben, Bruneck városa mellett laktunk, ahonnan akár ki sem kellett volna mozdulni, hiszen napokig járhattunk volna várakba, nyargalászhattunk volna a túra- és kerékpárutakon és élvezhettük volna az olaszos ízekkel kevert osztrák konyhát. A város, mint egykori püspöki székhely és fontos középkori kereskedelmi csomópont, kinézetében őrzi múltját. Élveztem a sétát a főutcán, a várkertben és a leghíresebb dél-tiroli, Reinhold Messner egyik múzeumának helyet adó középkori vár kiállításain is.

A fotókra kattintva azok nagy méretben is megtekinthetőek!

Ami azonban a városnál is nagyobb élményt nyújtott, az a közelben fekvő Kronplatz. A 2275 méter magas hegyre felvonóval ugrottunk fel, s hogy azért a túrázós feeling is meglegyen, körbejártuk a platón található mintegy 1,5 km-es útvonalat.

Kronplatz

Nem csupán egy séta a természetben, kilátással a közeli Dolomitokra (ha éppen nincs párás vagy felhős idő), hanem kulturális barangolás is. A hegyen ugyanis ismét belefuthatunk a híres dél-tiroliba (ahogy még másik öt helyen is Dél-Tirolban), Messnerbe. Azaz a hegymászás múzeumába, ami már mint építészeti alkotás is maga a csoda.

A Hegymászás múzeuma a Kronplatzon

Zaha Hadid keze nyoma a hegyen

Nem kisebb név, mint Zaha Hadid tervezte, és kívül-belül olyan látványt nyújt, ami méltó ehhez a sziklaképződményekben gazdag vidékhez.

Nagy múzeumgyártó az öreg Messner (aki még így 79 évesen is elég sármosnak mondható, és a közelben, Bressanonéban él). Itt a hegyen a hagyományos alpinizmus történetéről mesélnek a tárgyak és emlékek, valamint a Dolomitok és az Alpok legszebb falairól készült fotókat, festményeket helyeztek el.

Amikor már úgy éreztük, hogy beteltünk a kilátással, akkor ismét megállhattunk egy másik múzeumban, a LUMEN-ben. A Kronplatz másik múzeuma az alpesi fotózás, s vele együtt a fényképezés történetét mutatja be. Zseniális kiállítás három szinten, illúziószobával és elképesztő installációkkal.

Lumen múzeum a Kronplatzon

Ennyi természeti, építészeti s kulturális látnivaló után már csak egy jó császármorzsára vágytunk, amit a Kronplatz régi hüttéjében meg is kaptunk.

Tudod, mi volt az, ami itt megfogott?

Az, hogy nem vágytam máshová, tökéletesen éreztem magam itt a hegyen, elhagytam az időérzékem, minden, amit szeretek, belefért a másfél kilométerbe: séta, panoráma, alpesi levegő, császármorzsa, építészet (úgy azért könnyű, hogy régóta odavagyok Zaha Hadidért), kultúra, érdekességek egy számomra ismeretlen világról, s alkotások sok-sok történettel. Hm, a Kronplatz egyesített mindent magában.

Kilátás a Kronplatzról

A türkiz, amely a legkopárabb hegyet is feldobja

A Dolomitok csúcsai nem színükkel, hanem formájukkal hódítanak. A kopár, szürke kövek csipkéi olyan változatosak, mintha a kőfaragójuk néhány vicces süti elfogyasztása után kezében a vésővel hol ide, hol oda csapna le, s végül kijelentené, hogy ez a művészi szabadság. Majd jönne a felesége és közölné a kőfaragóval, hogy jó-jó, szép, de dobjuk már fel egy kis színnel. Szerintem így keletkeztek az olyan tavak Dél -Tirolban, mint a két névre is hallgató Braies-tó (Pragsi-tó).

Braies-tó

A csaknem 1500 méterrel a tengerszint fölött található tó, körülötte a fenyőerdők és a közel 3000 méteres hegyek olyan varázslatos látványt nyújtanak, hogy ismét elfogott a „nemszámítazidő” érzése. A tó körül, mintegy 4 km hosszan húzódó sétányon bandukolva figyelmes lettem arra, hogy a csónakos turisták egy ponton túl nem mennek. Holott sehol nem láttam megállást jelző táblát vagy bóját a víz felszínén. Később kiderült, hogy aznap a Fanes királyságban nem fogadtak látogatót. A Dolomitokban élő ladin nép eposza szerint ugyanis a tó rejti a Fanes föld alatti birodalmának kapuját. Elvarázsol, hogy milyen tapasztalatokból táplálkoznak ezek az eposzok. Az biztos, hogy a sétányról végig az volt az érzésem, a tó áthatolhatatlan türkiz színével rejteget valamit.

Braies-tó

Érdekesség: Tudtad, hogy Terence Hill a főszereplő abban az olasz sorozatban, amelynek egyes részeit itt forgatták a tónál? Magyarul is elérhető a sorozat, Alpesi őrjárat (Un passo dal cielo) a címe.

Toblacher See, a duplázó tó

Ha már tavak, akkor nem mehetek el szó nélkül a Toblachi-tó, vagy más néven a Dobbiacói-tó mellett sem. Ahogy a második világháború kezdetén senki nem mehetett el észrevétlenül itt, hiszen a tó mellett öt bunkert is építettek, hogy megvédjék az Olaszországba vezető útvonalakat. Ma már persze ennél sokkal érdekesebb dolog miatt keresik fel a látogatók a tavat. Tavasszal és ősszel ritka vándormadarak pihennek itt meg, télen befagy a tó és kedvez a téli sportoknak, míg máskor olyan, mintha megduplázódna a világ a felszíne segítségével.

Toblacher See

Drei Zinnen, Három Csúcs, amit mindenki látni akar, de csak kevesen tisztelik

A Három Csúcs a Dolomitok legnépszerűbb látnivalója. A csúcsok a Sesto-dolomitokban, amely a Dolomitok legészakkeletibb hegycsoportja (Nagy Csúcs – 2999 m, Kis Csúcs – 2857 m, Nyugati Csúcs – 2973 m) kart karba öltve álldogálnak. Népszerűségükhöz bizonyára hozzájárul az, hogy nemcsak hegymászók juthatnak egészen közel hozzájuk, és a 2405 méteres magasságban vezető túraútvonal nem különösebben megerőltető.

Drei Zinnen távolról

Mi is az Auronzo hüttétől indultunk útnak, de idő hiányában csak egy részét tettük meg az útnak. A Három Csúcs mögött (amikor úgy láttuk, hogy vissza kell fordulnunk) letáboroztunk rövid időre. Számomra az ott, a csúcsok hátánál eltöltött fél óra elegendő volt ahhoz, hogy ismét kalapot emeljek a természet ereje előtt. A táj Norvégia egyes vidékeit idézte fel, ahol újra és újra megállapítottam, a természeti erők hozzák létre a legszebb alkotásokat. Ugyanakkor itt nem voltam olyan nyugodt. A köveknek hangja van, s így a hegynek is. Hallom, de nem értem, mit üzen, és nem tölt el nyugalommal az érthetetlen hang. 

Úton a Drei Zinnen felé

Messner biztosan nem értene egyet velem, de úgy hiszem, nem kell nekünk, embereknek feltétlenül minden csúcsot megmásznunk. A Drei Zinnen lábánál arra jutottam, hogy nem véletlenül alakult ki az a mondás: felnézek rá(d)! Ha tisztelünk valakit, akkor felnézünk rá. Tiszteljük a hegyet, nézzünk fel rá, mert a csúcson már nem tudjuk ezt a tiszteletet kifejezni!

Drei Zinnen hátulról

Ezrek túráznak fel a Drei Zinnenhez hetente. Az Auronzo hütte parkolója gyorsan betelik, ahogy a kissé lentebb található parkolók is. Van busz, amely több helyről is elérhető és felvisz a hüttéig (szerintem ez a legjobb megoldás, mi ezt használtuk, de előre kell helyet foglalni és persze kötve vagy az utolsó járathoz, bővebb infó itt). Az ezrek között sokféle turista akadt. Voltak olyanok, akik bömböltették a hátukon a magnót, mások kis kocsikkal csörömpöltek, benne 2-3 kutyát húztak. Ők talán nem akarják a hegy, a kövek hangját hallani. Voltak, akik papucsban, voltak, akik elegáns ruhában, s voltak, akik telefonjukat bújva haladtak a csúcs felé. Ők sem tisztelik a hegyet, úgy éreztem. Talán tanítani kellene, hogyan viszonyuljunk egy látnivalóhoz? Hogyan köszöntsük? Hogyan bánjunk vele? S hogyan tiszteljük? Elengedhetetlen lenne egy-egy ilyen oktatási óra!

Túraútvonal a Drei Zinnen mellett

Boros kalandok kulturális hatásokkal

Dél-Tirolban a föld és a klíma kedvez a szőlőnek és az almának. A dimbes-dombos vidéken a szőlősorok között itt-ott várak bukkannak fel a viharos történelmi múlt eredményeként. No meg abból a célból is, hogy még elbűvölőbb külsőt kölcsönezzenek a szőlőnek. Az utóbbi csak poén!

Novacella szőlője

Kíváncsi voltam, hogy kik azok, akik már évszázadok óta bort készítenek a vidéken. A hotel és az internet egyetértésben javasolta a Novacella apátságot, ahol 900 éves hagyományokra tekint vissza a borkészítés. Vahrn település közelében azonban a varázslatosan szép szőlősorok között nemcsak az apátság múltja, hanem jelene is megfogott.

Novacella

A kulináris kaland mellett, amely nem csupán a borok kóstolgatásából, hanem a helyi sajtok és kolbászok ízlelgetéséből is állt, megismerhettük az apátság kertjét, titkokat rejtő könyvtárát és még képzőművészeti kiállításban is részünk lehetett egy, a római Angyalvárra emlékeztető épületben.

Közben láttuk, ahogy a fiúinternátus diákjai a szőlőtőkék között tartják a testnevelésórát, és azt is megtudtuk, hogy már a 13. században tanultak itt diákok.

Novacella kertjében

Az apátság után azt hittem, hogy Dél-Tirol már nem tud hasonló miliővel rendelkező borászatot mutatni, azonban Bolzanótól (a régió központjától) pár kilométerre, de még Tramini (a híres tramini szőlő őshazája) előtt, sikerült egy újabb érdekességre bukkanni.

A Castel Sallegg urai a Kaltern-tó mellett szintén évszázadok óta készítenek bort. A kastély borászata, amelynek urai Habsburg-leszármazottak, sok-sok generáció tapasztalatával nyúlnak a szőlőhöz és annak nedűjéhez.

Castell Sallegg borászata

A kisváros, ahol a kastély fekszik, a tó fölé magasodó dombokon található. Szűk utcák, régi, színes épületek között kell lavírozni, ahol helyenként a távolabbi hegyek és a tó is bekacsint. Már csupán a panoráma miatt is megérné ide kirándulni, de azért a borkóstolást sem érdemes kihagyni. (Olaszországban egy pohár bor mellett még nyugodtan vezethetünk, a kóstoláson pedig nem várják el, hogy a látogató minden odakínált pohár bort legurítson.)

Kalterer See a Castell Sallegg szomszédságában

Ennyi lenne Dél-Tirol?

Közel sem merítettük ki a tartomány látnivalóinak listáját, de ez nem is volt célunk. Célnak most sokkal inkább azt tűztük ki, hogy minél lassabban, pihentető módon, a környék hangjára figyelve élvezzük azt, amit Dél-Tirol nyújthat.

Bekukkantottunk Bressanone városába, elmentünk a Taufer várkastélyba, ahol belecsöppentünk egy filmforgatásba, szétnéztünk San Lorenzóban, s végül még egy pohár Traminire is futotta a különleges Tramini borászatban.

Tramini borászat

Emellett a listám fele pipa nélkül maradt, hiszen Bolzano, Meran és Sexto még vonzó úti cél, ahogy számos tó (pl. Antholzer See) és érdekes múzeum is visszavár.

Hasznos információ a dél-tiroli látnivalókhoz, ha elkerülnéd a váratlan meglepetéseket

Dél-Tirol minden évszakban népszerű vidék, ezért készülj fel arra, hogy sokan lesznek. Ősszel és tavasszal leginkább túrázni jönnek az emberek, amely tény csökkenti a városokban, a várakban s a múzeumokban (borászatokban) a látogatók számát. Télen sokan síelnek itt, a nyár igazán zsúfolt, ahogy sokfelé. Szerencsére Dél-Tirol pontosan tudja, hogy a turistákat ki kell szolgálni, és ezt nem lehet ad hoc megoldásokkal megtenni. Éppen ezért szinte valamennyi népszerű látnivalóhoz buszjáratok indulnak a településekről, így elkerülhető a betelt parkolók miatt bosszankodás. Ezekről érdemes előre tájékozódni, mert szeptember végén, október elején is volt, hogy már nem kaptunk helyet a buszra. A Braies-tóhoz induló buszokról itt, míg a Drei Zinnenhez közlekedőkről itt lehet bővebb információhoz jutni.

Az éttermekben érdemes előre foglalni, ha szezon van, a szállodákban se számítsunk holtidőre, mindig lesznek, ahogy az utakon is. Az utazási időt érdemes mindig másfélszeresen számolni, sok a dugó, mindig van építkezés. A városok igazán hangulatosak este is, így még a tömeg is elkerülhető. A borászatokban a borkóstolót is érdemes előre egyeztetni.

A szerző a Drei Zinnen előtt

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .