Ha sziklákat kell egy folyónak megmozgatnia, hogy útját tovább folytathassa, akkor annak évszázadokig csodájára járnak. A bajor város Kelheim mellett a Duna áttört a hatalmas köveken, és ezzel a környék leglátványosabb úti célját teremtette meg. Bejártuk, felfedeztük és elhoztuk fotókon, élményekkel a Duna-szurdokot.
A Duna
Kelheimról nem hallottam addig, amíg a fejembe nem vettem, hogy hajóról szeretném látni először a Duna-szurdok szikláit. A bajor kisváros kikötőjéből a Weltenburg kolostorhoz induló hajók ugyanis átpréselik magukat a méretes kőtömbök között, és ezzel egyedi panorámában részesítik utasaikat. A kikötői várakozás alatt kiderült, hogy nem csupán az innen induló hajók útvonala, hanem a lipcsei csata emlékére I. Lajos által építtetett emlékmű, valamint az Altmühltal és a Majnát a Dunával összekapcsoló Lajos-csatorna miatt is érdemes Kelheimot és környékét felfedezni. Hajózzunk azonban először a Dunán, és azután jöhet a többi érdekesség a környékről.
Hajónk erőlködés nélkül siklott az árral szemben, miközben a hangosbemondó a 19. századi ulmi hajókról mesélt. Felfigyeltem a vontatási nehézségekre, amit a sziklák okoztak. Árral szemben akkoriban a sót és vasárut szállító hajókat a parton lovak vontatták, a Duna-szurdok sziklái a lovak számára azonban járhatatlanok voltak, így a hajókat a sziklához rögzített vaskarikákon, hosszú kampós botokkal kellett felhúzni. Emberpróbáló munkát adott a folyó az ulmi szállítóknak. Mi csupán ültünk és figyeltük a Duna sziklákról visszatükröződő erejét, de az egykori folyami hajósok birokra keltek folyóval és sziklával egyaránt. (A kelheimi hajók menetrendjét itt találjátok.)
Kelheim közelében az első parti érdekesség az egykori ferences remetelak, a Klösterl, amely később kolostorrá nőtte ki magát. Sziklatemplom, barlang és egy hangulatos sörkert is rejtőzik ma ott.
A hajó lassan tette meg azt a néhány kilométert, amely Kelheim és Weltenburg között van, de szükséges is, hogy időt hagyjanak a nézelődésre. A folyó mindkét oldalán a part menti sziklaképződmények olyan beszédes neveket kaptak, mint a „Napóleon bőröndje” (utalva a lipcsei csata után menekülő francia császárra), „Péter és Pál”, a testvérek vagy a sok kőből összeálló „Méhkas”. A közel 70 méter magasra kiemelkedő sziklák egy ponton olyan közel állnak egymáshoz, hogy távolról az az érzésem támadt, át sem férünk közöttük.
Végül mégis átkúsztunk, sőt még kisebb hajók is velünk siklottak. A kanyar után megpillantottuk a Weltenburg kolostort, amellyel kapcsolatosan számomra a leghihetetlenebb dolog az volt, hogy mennyire közel épült a folyóhoz. A folyómeder kiszélesedő kavicságya semmilyen védelmet nem nyújthat a Duna áradása esetén.
Miután elhagytuk a hajónkat és közelebb sétáltunk az épülethez, láttam falán, hogy valóban védhetetlen volt az elmúlt évszázadokban, a Duna bizony többször is benézett az ablakokon (a legmagasabb vízállást 1784. február 29-én jegyezték fel a falra, a legutolsó vésés 2013-ból származik).
A kolostor és a sör
Az utazásra készülődve, Kelheim város oldalán vicces mondatra bukkantam a kolostor vonatkozásában. Miután jelenlegi szerepét, a lelkigyakorlatok, elvonulások lehetőségét hirdették, megemlítette az oldal, hogy a kolostor gondoskodik a turisták testi jólétéről is a sörfőzdéje segítségével. A Brauerei-ba nem egyszerű időpontot kapni a sörkészítés rejtelmeibe beavató látogatásra, de sör nélkül senkinek nem kell elhagynia a kolostort. Az udvaron ugyanis öreg fák alatt sörkert, a falak között pedig étterem biztosítja a jólétet. A múzeumban az is kiderült, hogy valójában a világ legrégebbi sörfőzdéje az itteni, hiszen 1050 óta főzik a szerzetesek itt a folyékony kenyeret. Az ok, amely útjára indította a sörfőzést, nem volt más, mint a böjt. A böjti időszakban ugyanis csak folyadékot fogyaszthattak a szerzetesek, s a sör laktatóbbnak minősült, mint a víz.
A sör mellett a barokk apátsági templom is vonzó Weltenburgban. Az Asam testvéreknek és Maurus Bächl apátnak köszönhetően a 18. században a környék legszebb barokk templomát építették meg itt. Sokáig ugyan nem élvezhették akkoriban, mert 1803-ban Weltenburg is áldozatul esett a szekularizációnak, és feloszlott. I. Ludwig bajor király azonban 1842-ben újra perjelséggé alakította, és metteni szerzetesek telepedtek le. Weltenburg 1913 óta ismét apátság. Két plébániát irányítanak és szemináriumokra, elvonulásra alkalmas vendégházat is üzemeltetnek.
Az étteremben és a sörkertben nem csupán a sör viseli a szerzetesek keze nyomát, hanem a saját likőrjükkel ízesített sütemény, valamint a sajtjukból készült körözött és kenyér is. Biztosíthatlak titeket, mindegyik rendkívül finom.
Tipp: A Brauerei (sörfőzde) látogatása csak előre foglalt időpontban lehetséges áprilistól októberig ezen a weboldalon. Ajánlom, mert az egyórás bemutató során nemcsak a sörkészítés rejtelmeibe nyerhetünk bebocsájtást, hanem megkóstolhatjuk az Asam Bock és a Barock Dunkel sört, és emlékbe egy weltenburgi söröspoharat is hazavihetünk.
A turisztikai oldalak ugyan azt javasolták, hogy gyalog térjünk vissza Kelheimba, és a sziklákat felülről vegyük szemügyre, de én idő hiányában (ekkor még jó hosszú volt a megnézendők listája) a Dunát választottam a túrázás helyett.
Egyvalamit azonban nem voltam hajlandó később kihagyni, a kolostor túlpartról történő megszemlélését a lemenő nap fényében. Estefelé elautóztunk ezért Stausacker településre, ahol a Klosterthalstrasse mentén sétát tettünk a Duna-parton.
A monumentális emlékmű
A dunai hajózás során többször is figyelmet követelt magának a Felszabadulási emlékmű (Befreiungshalle). Nemcsak a sziklákhoz viszonyítva is termetesnek tűnő nagysága, hanem az onnan, a Duna-szurdokra nyíló kilátás miatt is vonzó volt. A Napóleon elleni háborúk és a győztes lipcsei csata emlékére I. Lajos bajor király megbízásából emelték ezt a monumentális emlékművet. Ha eddig azt hittük, hogy csupán a szocialista ideológia vágyott az ilyen túlzó alkotásokra, akkor tévedtünk.
Kívül is kolosszális, de belépve, a szobrok mögé nézve apró porszemnek érezhetjük magunkat. Talán éppen ez a lényeg, s az üzenet miatt megbocsájtható a felfoghatatlan robusztusság: egymagában az ember kevés, de együtt (Népek csatája) legyőzheti az ellenséget.
Az összefogás erősít, megkeményít, márványként áll ellen, óriásként lép fel – ezekkel a gondolatokkal másztam meg a hatalmas építmény keskeny lépcsőit, hogy fentről is lássam a Dunát, amely vidáman kanyargott az erdő és mészkősziklák övezte tájon.
Tipp: A kelheimi kikötőből indul a Ludwigsbahn (kisvonat), amely felviszi az érdeklődőket az emlékműhöz is. Érdemes ezt választani, mert csodás a kilátás az úton és sok érdekességet is elmondanak. Igazi kis erdei vonatozás.
A csatorna
A Duna mellett Kelheim másik érdekessége a Majnát a Dunával összekapcsoló Lajos-csatorna, amelyet szintén jól szemügyre vehetünk a Felszabadulási emlékműből, ahogy az egész Altmühltalt is. Különös történet a Duna–Majna–Rajna-összekötés. Ki gondolta volna, hogy már Nagy Károlyt komolyan foglalkoztatta a Rajna és a Duna összekötése, kereskedelmi és hadi szempontból. Később a bajor király, I. Lajos valósította meg a Rajnába ömlő Majnát a Dunától elválasztó szakasz áthidalását egy csatorna építésével, ez lett az úgynevezett Lajos-csatorna. A Majna ugyan távol esik Kelheimtól, de több mellékfolyó segítségével Kelheim közeléig juthat egy hajó, amely a Rajna felől jön. Alig két kilométernyi szakaszon kellett csak csatornát építeni. A Lajos-csatorna keskenynek bizonyult, így a 20. században zsilipekkel és bővítésekkel alkalmassá tették nagyobb hajók számára is. Ezt a bővítést is jól szemügyre vehetjük a Felszabadulási emlékmű teraszáról, megkockáztatom, hogy valójában csak innen érthetjük meg igazán ezt a bonyolult összeköttetési rendszert.
Tipp: A Duna és a csatorna mentén kerékpárutak találhatóak, így az egész környék, az Altmühltal és a Duna-part jól bejárható két keréken.
A várak
Az Altmühltalban túrázni és kerékpározni nemcsak a természetvédelmi terület és a folyópartok szépsége, hanem a sziklák tetején felbukkanó várak miatt is megéri. Én autóból is elbűvölőnek találtam a Riedenburg környéki várakat, olyannyira, hogy a Prunn várnál megállót is fújtunk.
Sajnos belülről csak részben láthattuk egy rendezvény miatt, holott kíváncsi lettem volna a Nibelung-ének várhoz történő kapcsolódására (itt találták meg a középkorban a Nibelung-ének negyedik legrégebbi kiadását). A vár kiállítótereit erre a kapcsolódásra építették fel. A Nibelung-kapcsolat helyett a 31 méter magas sziklán álló erődítményből nyíló kilátás kárpótolt. Onnan fentről olyan nyugodtnak és békésnek tűnt a folyó és a hozzá simuló természet, hogy legszívesebben letáboroztam volna egy időre itt.
Tipp: Egy túraútvonalra három vár is felfűzhető. Riedenburg városa mellett a 2,4 km-es túraútvonalon érinthetjük a Burg Rosenburgot, valamint a Tachenstein és Rabenstein várromokat. Ezen az úton kicsit közel kerülhetünk a középkori lovagvilághoz. Részletek a túraútvonalról itt olvashatóak.
Művészet a sörgyárban
A kelheimi túránk utolsó állomása az abensbergi Kuchlbauer sörgyár volt, ahová nem csupán a sör miatt mentünk. Ebben a sörgyárban ugyanis összekapcsolódik a sör, a természet és a művészet. Elég csak megközelíteni a városka központjában álló épületeket, s máris láthatjuk, hogy a Hundertwasser által képviselt organikus, színes, korántsem hagyományos formáké a főszerep.
A sörgyár tulajdonosának maga Hundertwasser tervezte meg a sörtornyot és a művészeti galériát, de azok csak a művész halála után, egyik munkatársa jóvoltából valósulhattak meg. A sörgyári látogatás során megismerhettük a Kuchlbauer család sörkészítési szokásait és felmászhattunk a Hundertwasser sörtoronyba is, ahol jópofa kiállítások keretében kerülhettünk közelebb a sörhöz. Karácsony előtt a sörgyár, a sörkert és a torony, valamint a művészeti galéria 400 000 lámpa segítségével igazi mesevilággá alakul át. Azt hiszem, ezt az adventi időszakban látnom kell.
Tipp: A Kuchlbauer sörgyár és torony csak vezetett túra keretében látogatható, érdemes előre foglalni időpontot itt a weboldalukon.
A Duna e rövid, úgynevezett kelheimi szakasza sokkal többet nyújtott, mint azt elsőre gondoltam. Szívesen visszatérek ide kerékpárral azért, hogy még közelebb kerüljek a fiatal folyóhoz, amely már úgy tetszett nekem Ulmnál és később Regensburgnál is.
Az utazásunkért köszönet illeti a Német Turisztikai Hivatalt, akiktől mi is rengeteget inspirálódunk, kövessétek a facebookon is itt az oldalukat.
