Véleményváltoztató sétában volt részem a királyi koronázó városban néhány hete. A „nincs ott semmi olyan, amit nem láttunk volna még” alig néhány óra alatt váltott át az „itt mennyi minden érdekes úti cél van” gondolattá.
Unalmas osztálykirándulások, tucatnyi fehérvári királystory alkotott egy képet bennem a városról akkor, amikor feleségül mentem a férfihoz, aki Székesfehérváron született. Miután nem rajongott különösebben a városért a 10 év alatt a bevásárlóközpontokon kívül, a kórházig és az Ofotért üzletig jutottunk a történelem legjelentősebb magyar városában.
Most karácsonykor, amikor alföldi barátnőm azt mondta, hogy mutassuk meg nekik a várost, akkor döbbentünk rá, óriási hibát vétettünk. Szemünket elhomályosították a személyes negatív emlékek, s nem láttuk meg azt sok király úti célt, amit Székesfehérvár adhat az ide látogatóknak.
Összeszedtem most nektek egy csokorravalót, amivel bizony rövid és hosszú hétvégéket is megtölthettek, akár ezekben a fagyos téli napokban, akár a vidám tavaszi-nyári hónapokban. Az egykori osztálykirándulásokról jól ismert célpontokat most kihagytam, jöjjenek csak a csemegék.
Az órák városa – Eddig csupán a híres virágóráról tudtam, de az csak a kezdet az Országzászló térnél. A belváros másik végén, a Kossuth utcában fedeztem fel az órajátékot és óramúzeumot. Délelőtt 10-től este 6-ig kétóránként jelennek meg történelmi figurák zenei kísérettel. S két játék között érdemes betérni az óramúzeumba, ahol több száz különböző korból származó fali-, asztali-, zseb- és karóra, sőt egy 17. századi toronyóra szerkezet is látható.
A fürdő – Az Árpád-fürdő épülete mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nemcsak azért, mert a bejáratnál csábító plakát hirdeti a páros péntek lehetőségeit, hanem azért sem, mert Lechner Ödön szecessziós épületét csak csodálni lehet.
A kalapos műhely – A palotavárosi Rác utca – egykor a szerb (rác) nemzetiség lakóhelye – évszázadokon keresztül földművesek, iparosok, mesterek lakóhelye volt. A skanzen az ő emléküket őrzi, de olyan érdekes aprócska műhelyre is akadhatunk, mint a híres kalapkészítő dinasztia, a Dietrich család műhelye.
A gyógyszertár – Fehérváron már a XVII. században taláni patikust, aki utódaival együtt komoly gyógyszer és patikai eszközökkel szereli fel a várost. A Fekete Sas patika története akkor kezdődik igazán, amikor a jezsuiták megvásárolják ezt a felszerelést és árukészletet 1745-ben és tovább üzemeltetik a patikát. A jezsuita rend felbomlása után elárverezik és így egy újabb gyógyszerész kezébe kerül, funkcióját megőrizve. Egészen 1971-ig működik gyógyszertárként. A több mint kétszáz esztendő eseményei, tulajdonos- és ízlésváltozásai mind nyomot hagytak a bútorzaton és a felszerelésen. Az egymást váltó patikusok hagyománytiszteletének köszönhető, hogy e hosszú korszak egésze a ránk maradt eredeti tárgyak meglepő sokaságával illusztrálható.
A játékmúzeum – A Hetedhét Játékmúzeum két gyűjteményből létrehozott állandó kiállítással a gyermeki lét varázslatos világába kalauzolja a látogatót. Az egyik gyűjtemény Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet Magyarországon egyedülálló és Európában is ismert játékgyűjteménye a 18-19. századi játékkultúra rendkívül míves tárgyi világát mutatja be, míg a másik a Réber – gyűjtemény részeként Réber László grafikus rajzai, híres meseillusztrációit tárja fel. S mindez egy olyan épületben, amely építészetileg is magával ragadó. A Hiemer-ház három középkori eredetű épület páratlan összeolvadásából jött létre. Az épület műemléki értékét a jelentős mértékben megmaradt középkori épületmaradványai, a barokk freskók és a külső-belső falakat díszítő stukkók adják. Az én kedvencem a sarokerkély volt, amely különös bájjal ugrik az utcára.
Királyok és királynék – A romkert közelében található királynék térképek előtt órákig tudtam volna időzni. Elképesztő látni, hogy a világ mely pontjairól érkeztek feleségek a magyar királyokhoz és koronázták meg őket Székesfehérváron. S még ennél is meglepőbb volt látni, hogy hány magyar nő került ki a világba, mint királyné. Abban az időben már csupán az utazás – mondjuk Angliából, vagy Antiochiába – is óriási kihívásnak számított, hogy a beilleszkedésről már ne is beszéljünk. Sokan vagyunk, akik már gyermekkorunkban láttuk a leghíresebb templom maradványait (a koronázó és temetkező Szűz Mária királyi prépostsági templomét), de azt hiszem nehezen tudtuk a sok kő láttán elképzelni, hogyan is nézhetett ki abban az 500 évben, amikor itt koronázták a királyokat. Egyetlen festett vászon a romkerttel szembei falon és máris a bazilika belsejében érezhetjük magunkat.
Kávék és sütemények – A sétánk során meg kellett állapítanom, hogy amilyen kicsinek tűnik a királyváros belvárosa, annál több a kávézó és a cukrászda. Miután én Frei kávézó mániás vagyok, ott kötöttünk ki és kóstoltunk meg egy újabb kávécsodát, de a nyáron nem hagyom, hogy a szokásaim rabja legyek, s felfedezem a vörösboros málnafagyijáról híres Damniczki cukrászdát a Távírda utcában. Most, télidőben pedig a tortáikra koncentráljatok, megéri!
Király kulináris élmények – Sokáig hiába kerestünk jó étteremet az egykori koronázó városban, bizony nem találtunk. Persze jó magyaros, egyszerű ételeket kínálóakból nincs hiány a városban, de mi valami kifinomult, különleges, magyar és nemzetközi trendeket ötvöző vendéglátásra vágytunk. Azt hiszem a nekem olyannyira tetsző Hiemer-ház nyújt ebben is megoldást. A 67 étterem és bisztró az egyetlen olyan vidéki vendéglátóhely, amely 2015-ben már negyedszer került be az ország legjobb 10 étterme közé a Hennessy-Dining Guide Év Étterme besorolásában. Ezt nekünk is ki kell még próbálnunk, ha ti már megtették, írjátok meg!
S ha mindez nem lenne elég egy hétvégére, akkor ott van még a Bory-vár, a táci Gorsium, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély (amelyről itt olvashattatok) és a Vörösmarty Színház.
Válogassatok kedvetekre és irány a király város, Székesfehérvár!