Az UNESCO 1978 óta folyamatosan nyilvánítja a világ legfontosabb kulturális és természeti kincseit a világörökség részévé. Az elmúlt csaknem négy évtized alatt már ezernél is több helyszín került fel a világörökségi listára. Nyilván eleinte a legismertebb és legféltettebb kincseké volt a hely, de ma már olyanok is felkerülhetnek, amelyek talán kevésbé ismertek, de értékük mégis felbecsülhetetlen. Számomra a 2015-ös lista tartalmazott néhány meglepetést.
Mielőtt azonban belevágnánk, tudjátok, hogyan indult útjára a világörökséggé nyilvánítás?
Amikor 1959-ben Egyiptomban a kormány eldöntötte az asszuáni gát és a hozzá kapcsolódó víztározó megépítését, akkor az ókori Abu Szimbel-i templomok veszélybe kerültek. Az UNESCO világméretű kampányt indított az értékek megmentésére, amely végül sikerrel járt, a templomcsoportot egy magasabban fekvő helyen az eredeti elemek átszállításával újraépítették. A kampány olyan sikeres volt, hogy több hasonló kezdeményezéssel mentettek meg indonéziai és pakisztáni helyeket is, s egyúttal kezdeményezték egy, az emberiség értékeinek megóvását szolgáló egyezmény kidolgozását. Azóta az egyezményt 191 ország ratifikálta.
Minden évben az egyezményt aláíró országok benyújtanak egy listát, amelyen javaslatokat tesznek a védetté nyilvánítandó helyekről. A döntést egy bizottság hozza meg, amely számos kritérium alapján választja ki a védendő kincseket.
Ebben az évben, 27 új helyszínnel bővült a világörökségek listája, amelyből 3 természeti és 25 kulturális helyszín. Nem számoltam rosszul, ugyanis az egyik helyszín, a jamaicai Blue and John Crow Mountains Nemzeti Park mindkét címet megkapta.
Elsőként engedtessék meg egy kis elfogultság, s kiemelés a saját kedvenceimnek a listáról:
A hamburgi Speicherstadt és Kontorhaus negyedek a Chilehausszal nem kifejezetten a koruk miatt, mint inkább jelentőségük és különleges szépségük miatt kerültek be. Hamburg kanálisokkal szabdalt raktárnegyede (a Speicherstadt) és az észak-amerikai mintára formázott irodaházakból álló Kontorhaus negyed a leghíresebb irodaházzal a Chilehaussal nemcsak építészetileg bűvöli el a látogatókat, hanem funkciójának hatalmasságával is. A Speicherstadt-ban hajókázni a vöröstéglás neogótikus épületek között, ahol sok helyen még ma is kávét, teát és fűszereket tárolnak, vagy a chilei árukból meggazdagodott Henrik Slomann által emelt expresszionista építészeti csoda, a Chilehaus hajófeneket formázó keleti sarkát megkukkantani ötcsillagos élmény. S erre mostantól már, mint a világörökség része tekinthetünk.
A norvégia Rjukan-Notodden műtrágyagyár igazi meglepetés nekem a listán, de ha a fenséges vízesésekre és fantazstikus norvég vidékre gondolok, amely körülveszi, akkor már kevésbé lepődöm meg.
Norvégia – Rjukan és Notodden ipariKép forrása: wikipedia
A spanyol Szent Jakab út, az El Caminó zarándokút is régóta érett a listára kerülésre. Nemcsak kora (kelta időkig visszavezethető), hanem eszmeisége, s a mára már vallási zarándoklatokon túllépő útkeresések miatt is a listán a helye.
Kép forrása: wikipedia
Japán legellentmondásosabb, de ugyanakkor mégis a legnagyobb fejlődést hozó korszakának, a Meidzsi-kornak az ipari létesítményei is a világörökség részévé váltak. Japánban ebben az időszakban teljes, gazdasági, jogi, társadalmi reform ment végbe, s részleges politikai átalakulás következett be. Ezt a fejlődést jekpézik a most védetté nyilvánított ipari létesítmények, szénbányák, régi hajógyárak.
Kép forrása: wikipedia
Legnagyobb örömömre bekerült a szicíliai Palermo arab-normann városrésze, s két katedrális, a Cefalú és Monreale is a védett kulturális örökségek közé. Éppen ideje volt ezt a várost – amelynek gyökerei az őskorig nyúlnak vissza, s sokszínűségét a történelem változatossága adja – is „értékelni. Főníciaiak, görögök, rómaiak, arabok, normannok, franciák, Anjouk, Aragóniaiak, Bourbonok, mindenki járt itt, hozott és vitt, s ezzel egy különleges várost formált Szicíliában.
Kép forrása: wikipedia
Ezek hát az én nagy kedvenceim, amellett persze, hogy nagy meglepetéseket tartogatott még a lista, amelyet itt a galériában megnézhettek. (A képre kattintva nagyban is látható!)
Sokan kritizálták ebben az évben a bizottságot, az olyan furcsa helyek miatt, mint az uruguayi húsüzem, a sokadik borvidék, a norvég műtrágyagyár, vagy a japán ipari létesítmények. De a világörökségi kritériumok mögött nem a turisztikai látványosság szerepel, hanem olyanok, mint az ember alkotó géniuszának kimagasló megnyilvánulása, az emberiség kultúrájának fontos állomása – valamely történeti korszak, vagy a világ valamely kulturális régiója tekintetében – az építészet, a technika, a művészetek, vagy a város- és látképtervezés-fejlődés szempontjából, stb.
Személy szerint én jobban is örülök, ha kevésbé ismert helyek kerülnek fel, mert a nagy turisztikai gócpontok megvédése az adott országnak úgyis érdekében áll (kivéve a szír példa, amelyről itt olvashattatok egy cikket), míg egy kevésbé látogatott helyet, hamarabb elhanyagolnak.
