Élménykönyv

Élménykönyv

Nyitott és kíváncsi szemmel jártam be a környéket, ahol a mindennapjaimat élem. A Bodeni-tóról korábban alig volt fellelhető forrás magyarul, ezért az élményeimet a férjem fotóival beleraktam egy könyvbe és 2017-ben megjelentettük. A könyv sikeresnek bizonyult és azóta is népszerű az utazók körében.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy valakit tizennégy évesen, úttörőként elvisznek a Bodeni-tóhoz, majd harminc évvel később odaköltözik és ír egy útikönyvet a vidékről? Elég kicsi, mondanám, ha ez nem velem történt volna meg.

Akkoriban, azt sem tudtam, hogy hol van az a Bodeni-tó (amely a magyar helyesírás szabályai szerint Boden-tó, de a köznyelvben a Bodeni-tó az elterjedtebb, s én is így ismertem meg úttörőként, így lett az “én” tavam. Így hívom itt és a könyvben is, megengedve magamnak némi írói szabadságot).
Akkoriban csak egy voltam a tucatnyi Békés megyei úttörő közül, akik 1988-ban Dél-Németországba utazhattak. Mainau szigetén már ekkor is óriás madarakat formáztak meg virágból, Überlingen városából már ekkor is sok-sok turista hajózott ki a tóra, s Bregenzben már ekkor is óriási vizi színpad álldogált a tó vizében. Én pedig a messzi Vésztőről, a szocializmus végnapjaiban eljuthattam egy olyan helyre, amelyről az egész faluban jó ha két ember tudott.

Majd eltelik az életem harmada és újra a Bodeni-tó mellett találom magam. Itt élek, itt élünk férjemmel, már évek óta. Erre mondják azt, hogy ez az én sorsom, a tó. Első perctől kezdve, ahogy a lábunkat betesszük a környékre, elbűvöl. Meg akartam ismerni minden zeg-zugát. Partnerre akadok fotós férjemben és minden szabadidőnkkel és erőnkkel azon voltunk és vagyunk ma is, hogy bejárjuk a svájci, az osztrák, s a német részeket egyaránt a tó körül.
Meg akartunk tudni mindent a tóról, amely három országot köt össze, a tóról, amely olyan csodákat rejt, mint az UNESCO Világörökség részét képező sziget, Reichenau, a Zeppelin-léghajó szülőhazája Friedrichshafen, III. Napóleon gyermekkorának fenséges kastélya, a konstanzi zsinat felvirágoztatta város épületei, a világ legnagyobb Rolls-Royce Múzeuma, s vagy még száz hasonló csoda.

Látni akartuk azt, ahogyan az Alpok festi a hátteret a tó zöldes kék színéhez, ahogyan a Hegau vulkanikus hegyei zöldbe borulva védelmezik, s ahogyan megérnek a cukkinik Reichenau szigetén. Amikor már vagy egy tucatnyi élményünk volt, akkor elhatároztam, hogy én leszek az, aki megmutatja a falumbélieknek, földieimnek, szülőhazám polgárainak ezt a felfedezésre váró csodát. Leütöttem az első szavakat a gépemen: Bodeni-tó – Több mint útikönyv. Jó pár kirándulós nap, ezernyi kattintás a fényképezőn és írói munkaóra után pedig már itt is van az első magyar nyelvű útikönyv (bár én szívesebben hívnám élménykönyvnek) a dél-német csodáról, a Bodeni-tóról.

Mit jelent a “Több mint útikönyv” kifejezés? Nem az volt a célunk, hogy lexikonszerűen soroljuk fel a Bodeni-tó körüli látnivalókat, hanem szerettünk volna kedvet csinálni egy utazáshoz, hangulatokat visszaadni, élményeket elmesélni és tippeket adni. A könyvben gondoltunk azokra, akik csupán pár napra érkeznek ide, s azokra is, akik itt, vagy a közelben élnek.

Gondoltunk az autóval, vagy anélkül, a kerékpárral vagy gyalog közlekedőkre is, hiszen mi is utaztunk mindegyikkel, amikor felfedeztük ezt a vidéket.

Gondoltunk a gyermekekre, a fiatalokra és a nyugdíjasokra is, mert valamennyi korosztály számára nyújt élményeket a tó.

Gondoltunk azokra is, akik a természet szerelmesei, s azokra is, akik inkább a történelmet részesítik előnyben.

Körbejárhatja az olvasó velünk a Bodeni-tavat, megismerheti a három ország itt fekvő városait Überlingentől Bregenzen át Stein am Rheinig. Kitekinthet a környékre, Ravensburg városára, a Rajna-vízesésre, vagy a salemi kastélyra. S még egy nagyobb ugrásra lévő (egynapos) kirándulásokra is ösztönözzük a Fekete-erdőben, az Alpokban vagy a híres Hohenzollern-kastélyokba. Csak, hogy néhányat említsek a könyvben leírt számtalan élményből.

Igyekeztünk egyensúlyt teremteni a történelmi, művészeti, szabadidős, szórakozási és gasztronómiai élmények, leírások között, s ezáltal egy könnyen emészthető, táskában is jól elférő, színes (saját) fotókkal illusztrált, jól olvasható könyvet készíteni. Döntse el az Olvasó, hogy sikerült-e!

Mi élveztük a munkát, reméljük, hogy az olvasók, akikből később utazó lesz is élvezik majd az utazást akár a könyv lapjain keresztül, vagy a könyv alapján a valóságban a Bodeni-tónál.

A könyv életre hívott egy turisztikai oldalt is a Bodeni-tóról, amely itt található, sok hasznos információval, újonnan feltárt érdekességekkel a tó körül.

A könyv megvásárolható a Libri és Líra üzleteiben és weboldalain, a Publio kiadó oldalán, s ezen a weboldalon. Külföldön élők számára is igyekszünk eljuttatni a könyvet, bármelyik oldalon (itt vagy a Bodeni-tó utazás oldalán) felvehetik velünk a kapcsolatot.

Jöjjön egy olya részlet a Bodeni-tó – Több mint útikönyvből, amely azt is bizonyítja, hogy nemcsak adatok, hanem élmények, történetek, s szépirodalmi kalandozások is vannak a könyvben:

„Borongós volt a reggel, amikor Hans kilépett a házuk ajtaján. A kapuból visszanézett a magasított, kontyolt tetős épületre, s a kiugró ablakban meglátta feleségét, aki neki integetett. Elindult, ahogyan kollégái is az utca többi házából, egyenesen a Zeppelin-művek felé. Hans nem beszélgetett senkivel ezen a reggelen, mert a válaszon gondolkodott. A válaszon, amelyet ma kell megadnia Claude Dornier főmérnöknek. Vele megy, vagy Zeppelin grófnál marad? 
Az esze Dornierhez húzta, mert a fiatal mérnök tervei a vízre szálló repülőkről teljesen magával ragadták. Sokkal jobban, mint a gróf lomha léghajói, amelyeket most a háború miatt hadászati célra akarnak majd használni. De a szíve, a lelkiismerete azt súgta, hogy a Zeppelinhez kell hűnek maradnia. Fiatal rajzoló-mérnökként kapott náluk munkalehetőséget, házat a Zeppelin-faluban, hozzá kis kertet, gyermekeinek jó iskolát szintén a faluban.
Gondolataiból egy ismerős hang ugrasztotta ki. Zeppelin gróf szállt ki az autójából a gyár előtt, s azzal köszönt rá, hogy „Hans, nagyon a gondolataiba van merülve!” – Igen – válaszolta Hans.
„Ha azon gondolkodik, hogy menjen vagy maradjon, akkor én mondom, hogy menjen” – jelentette ki határozottan a gróf. Tiltakozni sem volt ideje, mert a gróf tovább folytatta. „Szüksége van Dorniernek magára, nem mintha nekem nem lenne, de a mi terveink már sínen vannak, akarom mondani a levegőben!” – s azzal nevetve elvonult a gyárába.

Nem tudom, hogy elhangzott-e a fenti beszélgetés valaha is, de a Zeppelin-falu főtere, a König-Wilhelm-Platz szélén állva, látva a házakat, s átgondolva ismét a város két repülős úttörőjének életét és munkásságát, nagyon is valósan tudtam elképzelni a fenti gondolatokat és szavakat.

Miközben az 1913–14-ben a Zeppelin-gyár 600 munkavállalója és azok családjai számára épített faluban, a Zeppelindorfban sétálgattunk, arról beszélgettünk, hogy milyen óriási biztonságot nyújtott ez a vállalkozás munkásainak. Nem csupán foglalkoztatta őket, hanem lakóhelyet adott, lehetőségeket biztosított a családnak, közösséget kovácsolt. A gróf külön megalapította a Zeppelin Szociális Kft.-t, amellyel a vállalkozási kultúrát egy magasabb szintre emelte. S mindezt a XX. század elején.
A falu egységes képét ma is megőrizte. S hogy hányan laknak itt olyanok, akik ma a gróf vagy Dornier hagyatékaként a városban működő gyárakban dolgoznak, nem tudom, de az biztos, hogy az egykori kft. még ma is működik, s a grófhoz hasonlóan szívén viseli a mai Zeppelin-konszern valamennyi ága dolgozójának életét.
De ki is az a Dornier, akivel képzeletem Hansa szeretne együtt dolgozni? Ennek kiderítésére el kell hagynunk a példaértékű munkásfalut, s a repülőtér mellett található Dornier Múzeumba kell átrepülnünk.

Közvetlenül a múzeum melletti kifutópályán landolunk, egy vadászgép és egy léghajó között. Miután leparkoljuk aprócska utasszállító autónkat az óriások között, már rohanok is a hangárszerű múzeum bejárata elé. Ott van ő, az egyik legnagyobb Dornier-fejlesztés, a Do–31, egy szállító repülőgép, amely helyből száll fel és le. S olvasmányaimból tudom, hogy öt világrekordot is bezsebelt ez a gép.
Mikor is játszódhatott volna le az én kis történetem Hansszal, a mérnökkel? 1914 körül! Ez a gép pedig 1967. február 10-én repült először. Több mint 50 év, amely a vízre szálló, hidroplán repülőkkel indult, s ezzel a géppel fejeződött be. Erről az 50 évről kaphatok most egy átfogó képet, ha belépek a múzeumba.
Rögtön a pénztárnál javasolják, hogy az udvaron kezdjük a barangolást. Kicsit meglepődöm, mert így előbb ismerhetem meg Dornier örökségét, mint munkásságát.
Bekukkanthatunk egy vadászrepülőbe, beszállhatunk a NATO egyik felderítőgépébe, s még egy kiselejtezett űrrakéta részét is láthatjuk, miközben alig pár méterre tőlünk, a kerítés túloldalán éppen egy léghajó készülődik leszállni.
Visszatérve a modern épületbe, elmerülünk a repüléstörténetben, amely egy idő után átcsap Dornier és mérnökei tervezőmunkájába, majd egy adagnyi háborús történetbe, s végül kikötünk az űrkutatásnál. Fel sem dolgozom a sokrétűséget, amikor a hangárba lépek, ahol mindennél izgalmasabb dolgok várnak. Megfoghatom, körbejárhatom, alánézhetek, csak éppen nem szállhatok fel velük. Híres Do repülők. Do–31, Do–29, Do–228, Do–27 – na jó, bevallom, ezek a számok nekem sem mondanának semmit, de amikor ott álltam a számok által jelölt repülők között, akkor úgy éreztem, mintha régi ismerősök között állnék.
Láthattam őket filmekben, régi fotókon, könyvekben. S mindez azért lehet itt, mert akkor, 1914-ben egy idős mérnök elindítja az úton az ifjú mérnököt, aki egész életében rendkívüli kitartással dolgozik, nem adja fel, tervez, épít, kipróbál, felfedez.
A múzeumi előtérben le kell ülnöm egy percre, egyszerűen csak át kell gondolnom a látottakat. Az 50 év helyett 100 év repüléstörténete tárult fel. 100 évnyi álom, amelyekből valóság lett. Nem csupán egyetlen embernek, hanem vízióm sok-sok Hansának évtizedeken át tartó munkája, kitartása kellett ahhoz, hogy olyan rendkívüli tehetségek irányításával, mint Zeppelin gróf és Claude Dornier, repülők ezrei szálljanak fel a magasba. 100 év, amely alatt a fejlődés tízszeres, százszoros gyorsaságot vett. S most itt Friedrichshafenben bizony mindent megtesznek, hogy ezt az örökséget méltó módon megőrizzék, s továbbfejlesszék.”
– részlet a Bodeni-tó – Több mint útikönyvből

A Bodeni-tó útikönyv

A Bodeni-tó útikönyv

Az élménykönyvet megvásárolhatod EUR-ban is, melyet a képernyő jobb szélén tudsz váltani.

3400 Ft5490 Ft

Törlés
Pénznem
EUReuró