Nincs új a nap alatt. De, van!

– Csiperke és Galóca Kft., Csiperke Csilla vagyok, tessék. Miben segíthetek?

– Most nem mondja, hogy ez a nevük? – kezdett nyerítésbe a vonal másik végén egy idősebb férfi.

Csilla próbálta ezen a héten immár századik alkalommal udvariasan elmagyarázni, hogy de igen, ez a nevük.

– S akkor egyikük a bájos nyomozó, a másik meg a gyilkos? – nyerített tovább a férfi a vonalban.

Csilla elszámolt magában tízig és ismételten megpróbált udvarias lenni.

– Uram, kérem, térjünk a tárgyra, miben segíthet önnek a cégünk?

– Hát ne haragudjon, de nehéz önöket ezzel a névvel komolyan venni, nem tudom megállni, hogy ne röhögjek tovább. – Csilla hallgatta, ahogy az ismeretlen a vonal másik végén fulladozik a nevetéstől. Két perc után nem bírta tovább.

– Uram, gondolom, a hirdetésünk alapján talált meg bennünket, már ott is olvashatta a nevünket, miért nem a hívás előtt nevette ki magát, s ha már amúgy is előre komolytalannak tartja a cégünket, akkor miért rabolja az időmet?

A férfi kissé elszégyellhette magát, mert egy nagyobb köhintés után, sűrű elnézéskérésbe kezdett.

– Uram, elmondja végre, hogy miért kereste meg magánnyomozó irodánkat?

– Igen, persze, csak tudja ez nem olyan egyszerű, mert azt hiszem, hogy egy tömeggyilkosságot láttunk!

– Tömeggyilkosságot? Akkor miért nem a rendőrséget hívja?

– Felhívtam, de miután elmeséltem a történteket, letették a telefont, de előtte még közölték, hogy ha még egyszer felhívom őket ezzel, akkor kényszerzubbonyban visznek a pszichiátriára. Holott, higgye el, nem vagyok őrült.

– Én hiszek önnek, de ha nem mondja el végre a történteket, akkor szólok Galóca úrnak, nálunk hozzá tartoznak az őrültek.

– Értem, értem, mondom már. Szóval, a hétvégén a családommal kirándulni voltunk a Kárpátok lábánál, Fakóbükk környékén. Hú, ha látná, hogy milyen klassz erdei utak vannak arrafelé, maguknak tetszene a sok gomba – s újra nyeríteni kezdett, de Csilla megköszörülte a torkát a vonal másik végén –, bocsánat, folytatom. Szóval ott sétálgattunk az asszonnyal meg a gyerekkel az erdőben, amikor egy nagyobb csapat turista közeledett. Úgy egytucatnyi ember masírozott el mellettünk. A sor elején és végén is egy-egy fura alak, terepszínű ruhában, ment a csoporttal. Tudja, olyan ruhában, mint amilyet régen a nyíregyházi piacon lehetett az ukránoktól venni. Nem figyeltünk volna rájuk nagyon, de megpillantottam az egyik volt kollégámat, a Ferit, akivel még a postánál dolgoztunk együtt. Hú, micsoda évek voltak, azok a postáskisasszonyok, imádták az olyan izmos postásokat, mint én meg a Feri – Csilla újabb torokköszörüléssel figyelmeztette a férfit –, igen, igen, bocsánat, elkalandoztam. Szóval, ott sétálgattunk az asszonnyal, ja nem, már a Ferinél tartottam. Utánaszóltam, hogy szevasz, Feri, már meg sem ismersz? Mire ő visszafordult, s üveges tekintettel nézve rám, azt mondja: szevasz, Jóska, dehogynem, de most nem alkalmas, tudod, na érted, ez most nem az a hely, na szevasz. S már masírozott is tovább a többiekkel. Mondom az asszonynak, te Ilonka, ez biztos valami új cégnél van és csapatépítő tréningjük van, ezért nem akar itt szóba állni velünk. Az asszony csak legyintett és mentünk tovább a gyerekkel. Már majdnem kiértünk a Salva tavakhoz, tudja, ott olyan szép sziklás az egyik part, a másik meg lapos, bányató az talán, vagy ilyesmi – Csilla köhintéssel próbálta visszaterelni a férfit a témához –, folytatom, folytatom, csak tudja, imádok élménybeszámolót tartani. Azt mondják, hogy jó mesélő vagyok. Na, szóval, a gyerek meglátott egy hatalmas sziklát és mindenáron fel akart mászni rá. Én hagytam volna egyedül is felugrani, de az asszony mindig pánikol, így elsőként én kapaszkodtam fel. Amíg a gyerek felküzdötte magát, mert tudja, az az elvem, hogy nem segítek neki, az életben sem állhatok mindig mellette, szóval addig gyorsan körbenéztem. Mit látok az egyik oldalon az erdő mellett egy tisztáson?

– Mit látott? – kérdezte türelmetlenkedve Csilla.

– Négy akkora vaskondért, amilyet még életemben nem láttam.

– Vaskondért? – kérdezett vissza Csilla, mert nem volt biztos benne, hogy jól érti-e.

– Igen, tudja olyat, mint a bogrács, csak jóval nagyobb és vasból van. Ezek úgy két méter átmérőjűek voltak. Mind a négy hatalmas vasszerkezeteken lógott, a kondérok alatt tűz égett, bennük pedig víz forrt. Valamennyi oldalához létrák voltak állítva, tudja, azok a fejre állított V betű létrák. Hogy is hívják, na?

– Kétágú létra – segítette ki Csilla a férfit.

– Az, az. Na, mondom, ez igen érdekes, vajon mit főzhetnek ezekben az óriási kondérokban, még a hadseregnél sem voltak ekkora bográcsok, pedig én Vásárhelyen voltam az ezredben, ott aztán volt, hogy száz kiló krumplit főztünk meg egyszerre. – Csilla köszörülni kezdte a torkát. – Na szóval, elképzelni sem tudtam, hogy mit is akarnak ezekben főzni. Egyszer megláttam a két terepruhás fazont, az ukrán piacos ruhásokat, tudja. S látom, hogy Feri meg a többi csoporttag a bokrok mögül egy szál gatyában masírozik a tűz felé. Hármas csoportokba rendeződnek, felmásznak a létrákon, s belelépnek a kondérokba, amelyekben forrt a víz. Bennem meg meghűlt a vér, felkaptam a gyereket, rohantam az asszonyhoz és szélsebesen elhagytuk az erdőt. Az első telefonfülkénél – mert tudja, nekem nincs mobilom, de ott amúgy sem lenne térerő – hívtam a rendőrséget, hogy embereket főznek az erdőben, de nem akartak komolyan venni, így aztán hazajöttünk. Az asszony szerint is bolond vagyok, vagy napszúrást kaptam, vagy keveset reggeliztem aznap. De képzelje, Csiperke asszony, ma reggel kerestem a Ferit, s azt mondja a telefonja, hogy ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Hát szegény ember, azt hiszem, már megfőtt. Na, most mondja meg, itt a Kárpátokban, a határ túloldalán, Ukrajnában, még csak nem is Szibériában vagy a mongoloknál, hanem itt, alig húsz kilométerre a magyar határtól, embereket főznek kondérban. – A férfi hallhatóan felizgatta magát, gyorsabban kapkodta a levegőt.

Csilla próbálta megnyugtatni.

– Uram, nyugodjon meg, szerintem nem történt gyilkosság, de beszélek Galóca úrral, utánanézünk a dolgoknak és jelentkezünk. Fakóbükk a hely neve, ugye?

– Igen, igen.

– S van esetleg e-mail címe? Megadná kérem? Elküldenénk pár infót a szolgáltatásainkról és arról is, ha találunk valami érdekeset, folyamatosan tájékoztatjuk. – A férfi lediktálta Csillának az e-mail címét és megígérte, hogy megnyugszik.

Önnek egy új levele érkezett, a feladó Csiperke és Galóca Magánnyomozó Iroda.

Tisztelt Kiss József úr!

Megnyugtatásul közöljük, hogy Fakóbükk mellett nem történt tömeggyilkosság. A kondérok funkciója a mellékelt hirdetés alapján a napnál is világosabb.

József megnyitotta a hirdetést:

Főzze ki magából és barátaiból a mindennapok stresszét Fakóbükk mellett.

Idilli, erdei környezet, kényelmes jacuzzikondérok, boszorkánykonyha.

Csoportoknak kedvezmény.

Hívjon, s mi éjjel-nappal kifőzzük Önnek a legjobb ajánlatot!

Vasorrú Kft., Fakóbükk

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*