Friedrichshafen, a repülés városa
„… amikor a törpék óriást építenek” – áll a friedrichshafeni Zeppelin múzeum egyik tábláján. Ebben a városban, a Bodeni-tó partján többeknek sikerült óriást építeni. Zeppelin gróf és Claude Dornier nélkül a világ repüléstörténete nemcsak szegényebb lenne, hanem egyszerűen nem létezne. A híres nevek mögött azonban százszámra állnak az ismeretlen mérnökök, akik még most is, nap, mint nap hozzátesznek a repüléstechnikához Friedrichshafenben.
Hogyan lett egy viszonylag fiatal városból (1811-ben hozzák létre a várost) a repülés központja?
Zeppelin gróf és a léghajó
Minden Zeppelin gróffal kezdődött, aki a Bodeni-tó másik híres városában, Konstanzban született, és a léghajó szabadalmi jogait megvásárolja a magyar-osztrák származású Schwarz Dávid özvegyétől 1898-ban. A gróf az, aki nagy jövőt lát a léghajózásban, és a gyártásra, fejlesztésre létrehozza Friedrichshafenben a gyárat. A két világháború között virágkorát éli a léghajózás, már menetrendszerinti járatok közlekednek Európa és Amerika között.
Zeppelin grófról úgy tartják, hogy nemcsak a repülést, hanem a dolgozók jólétében is forradalmit alkotott. A városban, a gyártól nem messze létrehozza a Zeppelindorfot, ahol lakóházakat, óvodát, iskolát építenek annak érdekében, hogy a közel 600 gyári alkalmazottnak megfelelő életkörülményt biztosítsanak. A gróf külön megalapította a Zeppelin Szociális Kft.-t, amellyel a vállalkozási kultúrát egy magasabb szintre emelte. S mindezt a XX. század elején!
A Zeppelindorf ma is áll, bárki benézhet a házak közé. Jómagam, mikor ott jártam, annyira meghatódtam, hogy egy rövid jelent játszódott le a fejemben:
Borongós volt a reggel, amikor Hans kilépett a házuk ajtaján. A kapuból visszanézett a magasított, kontyolt tetős épületre, s a kiugró ablakban meglátta feleségét, aki neki integetett. Elindult, ahogyan kollégái is az utca többi házából, egyenesen a Zeppelin-művek felé. Hans nem beszélgetett senkivel ezen a reggelen, mert a válaszon gondolkodott. A válaszon, amelyet ma kell megadnia Claude Dornier főmérnöknek. Vele megy, vagy Zeppelin grófnál marad?
Az esze Dornierhez húzta, mert a fiatal mérnök tervei a vízre szálló repülőkről teljesen magával ragadták. Sokkal jobban, mint a gróf lomha léghajói, amelyeket most a háború miatt hadászati célra akarnak majd használni. De a szíve, a lelkiismerete azt súgta, hogy a Zeppelinhez kell hűnek maradnia. Fiatal rajzoló-mérnökként kapott náluk munkalehetőséget, házat a Zeppelin-faluban, hozzá kis kertet, gyermekeinek jó iskolát.
Gondolataiból egy ismerős hang ugrasztotta ki. Zeppelin gróf szállt ki az autójából a gyár előtt, s azzal köszönt rá, hogy „Hans, nagyon a gondolataiba van merülve!” – Igen – válaszolta Hans.
„Ha azon gondolkodik, hogy menjen vagy maradjon, akkor én azt mondom, hogy menjen” – jelentette ki határozottan a gróf. Tiltakozni sem volt ideje, mert a gróf tovább folytatta. „Szüksége van Dorniernek magára, nem mintha nekem nem lenne, de a mi terveink már sínen vannak, akarom mondani a levegőben!” – s azzal nevetve elvonult a gyárába.
Claude Dornier munkássága
S ezzel a jelenettel el is érkeztünk a város másik, repülésre jelentős hatást gyakorló személyéhez, Claude Dornier-hez. Ez a férfi, ha ő maga lenne a repülő, akkor lezuhanhatna akárhányszor is, mindig talpra állna.
Claude Dornier a Bodeni-tó közelében, Kemptemben született és mérnökként került a Zeppelin-gyárba, ahol gyorsan saját repülési részleget vezetett, majd kiválva a cégből, saját gyáregységet alapított. Átvészelte a gazdasági világválságot, ügyesen lavírozott politikailag, kiszolgálta a Harmadik Birodalmat anélkül, hogy egyetértett volna velük, csődbe ment, lebombázták mindenét, nácinak minősítették, majd ő újra felállt, és tovább szárnyalt. Dornier nevéhez olyan híres repülőgépfejlesztések tartoznak, mint a hidroplan, a Do–31, Do–29, Do–228, Do–27 repülők, vadászrepülők, felderítők és később űrrakéták is. A második világháborúra való felkészüléshez elengedhetetlen volt Dornier munkássága, habár az elhivatott mérnököt nem a háború, csupán a repülés tartotta fogva. Ellentmondásosnak ítélhetjük a munkásságát, de nélküle ma korántsem tartana ott a repülés, ahol tart. Dornier a háború után újra visszatér Friedrichshafenbe, és az újabb repülők mellett maradandót alkot az űrrepülésben és az orvosi műszerek gyártásában. Öröksége egy ma is működő gyár, fejlesztési részleggel és az élén mérnökök tucatjaival.
