Az a különbség az öreg fák és a régi kastélyok között, hogy az évszázadok során látott történeteket a fák megtartják maguknak, a kastélyok pedig esélyt adnak nekünk, az új nemzedéknek, hogy megismerjük azt, amit ők láttak. Védelmező falaik vonzzák a lakókat, akik nem csupán használati tárgyaikat, hanem emlékeiket is hátrahagyják és továbbadják az utánuk jövőknek. Így történhet meg, hogy évszázados történetek inspirálnak ma élő embereket.

S ezért van az, hogy imádom a kastélyokat. A sok-sok történet között mindig akad egy-egy olyan, amelyből tanulni lehet, amelyet feldolgozhatok novelláimban vagy regényeimben.

A luxemburgi Beaufort kastélyban nem csupán az elmúlt évszázadokon végigszáguldó épület történetei, hanem a kastélyban élő utolsó lakó, Madame Anne-Marie Linckels-Volmer élete is inspirálóan hatott rám. A hölgy 1934-től 2012-ig élt a kastélyban, s e hosszú idő alatt – eleinte férjével, később egyedül – életét annak szentelte, hogy az ide érkező turisták, utazók megismerhessék a környék történetét.

A Château de Beaufort ugyanis nem csupán egy kastély, hanem egy kastély és egy vár, amely legalább olyan hűségesen kapcsolódik egymáshoz, ahogy Madame Anne-Marie Linckels-Volmer és Edmond Linckels kötődtek egymáshoz.

#inspiráció1

A szerelmes fiatalok a náci Németországban találkoztak éppen akkor, amikor Anne-Marie apját zsidók melletti kiállása miatt idő előtt nyugdíjba küldték.

Olyan erős volt Anne-Marie szerelme az ifjú Edmond iránt, hogy a nagyvárosi lány hajlandó volt a vidéki Beaufort-t választani, és 1934-es házasságkötésük után be is költözött az akkor már csaknem háromszáz éves kastélyba, amely egy közel kilencszáz éves várrom mellett állt.

#inspiráció2

A pénzes nagyapa az, akitől Edmond Linckels még a házasságkötése előtti években örökül kapta a kastélyt, a várat és a hozzá tartozó birtokot. A nagypapa azonban nem örökléssel szerezte meg Beaufort tulajdonjogát, hanem egy árverésen vásárolta meg.

Ahogy lenni szokott, a nagypapát inkább érdekelte a birtok, mint a kastély és a várrom. Edmondnak, a romantikus ifjúnak azonban az öröklés után első dolga volt a vár maradványait kiszabadítani több száz éves fogságából, megtisztíttatta a burjánzó növényzettől, biztonságossá tette az omladozó, de kitartó falakat, és még arája érkezése előtt megnyitotta azt a nagyközönség előtt. Valójában turisztikai vállalkozásba kezdett a ’30-as évek Luxemburgjában.

#inspiráció3

Férfiak mellett egy hölgy, Adelaide of Beaufort is szerepel a vár középkori urai között, de az igazán inspiráló, politikai sztorit férje, Orley-i Vilmos családja szolgáltatta úgy másfél évszázaddal később. A politikai bizalomvesztés ugyanis akkoriban könnyen vagyonvesztéssel is járt. Így történt, hogy a beaufort-i várat I. Miksa német-római császár átruházta Johann Bayer von Boppardra az Orley család botránya után. Mit sem változott a világ egy része a 15. század óta!?

#inspiráció4

Katonából birtokos, ki ne hallott volna már hasonló sztorit. A luxemburgi Jean Baron de Beck élete igazán regénybe illő; vagy inkább mesébe? Saarburgi lovas hírnök fiaként született. Katonának állt, ahol igen gyorsan sikeres lett, olyannyira, hogy 1637-ben III. Ferdinánd császár nemesi rangra emelte. Később ő lett a Luxemburgi Hercegség polgári kormányzója. A katonából lett nemes úr új otthonra vágyott, így épült fel a reneszánsz kastély a régi vár mellett.

#inspiráció5

A magány és elhagyatottság várt Beck és családja halála után a várra, a kastély még igyekezett megfelelni néhány uraságnak a környékről, de aztán hosszú időre azt is elhagyták, míg az #inspiráció2 alatt említett Edmond újra életet nem lehelt belé. És persze Anne-Marie. Az igazi inspirációt ebből az időből az adhatja, hogy a helyi lakosok egy időben kőbányaként tekintettek a vár romjaira (szerencsére csak arra, a kastélyra nem), és elhordtak köveiből. Hol kaphattak új életet ezek a kövek?

#inspiráció6 és 7

Madame Anne-Marie Linckels-Volmer élete a beaufortiak szerinte követendő példa. Férjével likőrgyártásba kezdtek. A Madame már nem él, de a likőrt még mindig gyártják a kastélyban. A „Cassero” nevű regionális likőr (fekete ribizliből készült likőr) mellett a helyi vadmálnából, a környék szilvájából és cseresznyéjéből is főznek ma már italokat. Aki megkóstolná helyben, annak meg kell ismernie a beaufort-i vár és kastély történetét is.

A Madame odavolt azért, hogy turisták látogatták a várat, még idős korában is sokszor besegített a vezetett túrákban. Maga mesélte el a két épület történetét. A kastélyt csak egyszer, a második világháború alatt volt kénytelen hosszabb időre elhagyni, de miután visszatért, egészen 2012-es haláláig ott lakott. A faluban még sokan emlékeznek a türelmes, intelligens, kedves Madame-ra, akinek turisztikai munkáját Luxemburg Nagyhercegség kitüntetésekkel köszönte meg.

A kastély, a vár és a birtok ma Luxemburg állam tulajdonában van, még Anne-Marie Linckels-Volmer adta át állami kezelésbe. A hölgy halála óta már a kastély addig magánlakosztályként használt részei is látogathatóak.

S itt éreztem azt, hogy #inspiráció7 a Madame szelleme folyamatosan kísérte csoportunkat, helyenként kisegítette a túravezetőt, s végül ott kukucskált a likőröshordók mellett is.

Luxemburgban sok-sok inspiráló kastély található, én többségüket megnéztem már. Ahogy a főváros, a kastélyok, az Ardennek és Luxemburg apró érdekességei is elbűvöltek, az Élet sója blogon beszámoltam ezekről itt és itt és itt.