Bagó Tünde története

Út az Élet sója bloghoz, a Bodeni-tóhoz és a szépirodalomhoz

Az én történetem egy alföldi faluban kezdődött Magyarországon 1974-ben.

A fejembe befurakodó történetek azonban azt sugallják, hogy egy sokkal korábbi, esetleg későbbi világból érkeznek, olyan helyekről, ahol már jártam azelőtt, olyan korokból, amelyekben már éltem, s csupán csak az apró részletekre, a körülöttem élő emberekre, az ott történt eseményekre emlékszem.

Ki voltam én ott, akkor?

Ezt homály fedi, mert így talán izgalmasabb megtalálni és megalkotni a történetek hiányzó elemeit.

Már a nagymamám öreg diófája alatt ücsörögve is találtam efféle érdekes részleteket, amikor Verne, Mikszáth, Gárdonyi vagy Jókai műveit próbáltam továbbgondolni.

Akkor is rájuk találtam, amikor felszabadult gimnazistaként Sárrét útjain egy Ikarus hátsó ülésén döcögve a barátnőmmel kamaszos szerelmi történeteket szőttünk sportolókról és olyan utazásokról, amelyekről eleinte azt hittük, örökre álom marad.

Aztán akkorát fordult a világ, hogy alig hittük el.

Mi lehetünk az új Magyarország ifjú építői? Akiknek csak egy diploma kell ahhoz, hogy az ölükbe hulljon a nyugat vágyott világa, amelynek banánhegyei mögött én is az addig soha nem látott szabadságot véltem felfedezni?

Legkedvesebb diplomámmal a zsebemben, szüleim nagy örömére visszatértem kisfalumba, amely közben város lett. Történelmet tanítottam, kulturális programokat szerveztem, a helyi újságot írtam és szerkesztettem. Sosem mulasztottam el, hogy interjút készítsek a falu öregjeivel, akiktől újabb és újabb történeteket hallottam és raktároztam el az elmém még szabad polcain.

A fiatalság buzgó és lelkes. Erős és nagyravágyó.

Hagytam, hogy engem is magával rántson az aranyban csillogó ördög, a karriervágy. Jogász, majd hivatalnok lett belőlem, akinek a doktori cím többet jelentett a régi kincseknél. Aki még a közben rátaláló szerelmének sem mutatta meg a történetekkel teli titkos polcot, mert jogászként mégiscsak jobban illik az ember lánya egy orvoshoz. Holott ez az orvos fölöttébb sem átlagos doki, hanem éppen az irodalom, az alkotások tisztelete sodorta mellém, hogy végül kirángasson az arany ördög karjaiból és lecserélve a hazát, amelyet nem kértünk, de kaptunk, megadja nekem, hogy leporoljam ezeket a polcokat.

Újra kinyíltak a történetekhez vezető kapuk.

Lehetőséget kaptam arra, hogy tudósítsak utazásokkal tarkított életemről, mások számára is felfedezzem a világot, majd novelláimban, regényeimben, blogokon és könyvekben átnyújtsam mindenkinek, aki kéri, az általam legjobban szeretett nyelven: magyarul.

A novelláim, amelyeket hétköznapi, családi és az utazásaim alatt elkapott történetek inspirálnak, rendszeresen megjelennek irodalmi lapokban, de írói oldalamon is megtalálhatóak, csakúgy, mint a készülő regényemhez írt széljegyzetek. A Szépirodalom oldal az olvasás és az írói lét világába kínál belépőt.

Az Élet sója oldal a személyes blogom, ahol saját utazási, gasztronómiai és kulturális élményeimről és a bakancslistámon szereplő helyekről írok. A férjem, Szalai Krisztián fotóiban gyönyörködhetnek a látogatók. Itt jelennek meg az utazókkal és az utazásaim során megismert érdekes emberekkel készült interjúim. Az Élet sója blog itt olvasható.

A Bodeni-tó környékéről a Bodeni-tó oldalon jelentetem meg azokat az új élményeket, amelyek nem kerülhettek be A Bodeni-tó – Több mint útikönyv című könyvembe (2017). Ezen az oldalon segítséget nyújtok azoknak, akik tartalmas nyaralást, kirándulást szerveznek a tó körül. A látnivalókon túl hasznos információk tucatjait osztom meg olvasóimmal.