A történetek az erősségeim és a gyengéim. A valóság, a történelem, az emberek inspirálnak, a képzeletem kitartóan dolgozik és végül megszületik egy novella, egy regény. Történetmesélő vagyok.
Novellárium
Negyvenkilenc éve élek ezen a földön, és nem tudok nosztalgiázni. Itt állok ennyi idősen, ugyanolyan súlyfelesleggel, mint húszévesen, és eszem…
Vízcseppek egyensúlyoztak az irodaház bejárata előtt magasodó pálmák levelein. Egyikük éppen akkor adta fel a harcot és gurult végig a…
Csere Pali bácsi minden mondata után krákogva nevetett, olyankor nyelve az első két fogának hiánya miatt ajkait verdesve előreugrott. Visszaszippantotta,…
A fiú nem akart felpillantani, amikor meghallotta a nevét a folyosón. Nézte tovább a kék tornacsukáját, amelynek széleit a mamája…
Dorothy patkói alatt csikorgott az útburkolatra felhordott homok. A lovat láthatóan jobban zavarták a legyek, amelyek egész úton követték és…
Ti is magyarok vagytok? Azta, de jó. Gondoltam, hogy piros autóval nem lehettek németek, de meg nem mertelek volna szólítani…
Lendül a méretes jármű, amikor a buszmegállóba érek, futok mellette és közben dübögök az ajtón. A sofőr, Jóska bá, megismer,…
Amikor Mészáros Kálmán megérkezett Svájcba, még gumi sem volt a gatyájában. A cipőjébe cipőfűző helyett madzagot kötött. Az apjától örökölt…
Hidegen fújt a télvégi szél a városi parkban. A dolmányos varjak fel-alá járkáltak a park fái között, a cinegék pedig…
Örkény után szabadon A lány a fiú mellett nőtt fel. A fiú idősebb volt, s már egészen kicsi koruk óta…
Ha egy nő beleszeret egy táskába, akkor vagy megveszi azonnal, vagy hazamegy, hogy másnapig átgondolja. Az utóbbi esetben, mármint, ha…
Követlek, ülök az íróasztalomnál, bámulom a lokátort a telefonomon. Reggel óta nem néztem rá, még az ebéd alatt sem nyitottam…
Öreganyámék utcájában lakott a vén Rozalinda. Valójában nem is az utcában, inkább annak a végében, ahol a kiserdő kezdődött. A…
Tíz negyvenötre mindennek vége volt1. Ragnar becsúsztatta a papírokat bőr aktatáskájába, gondosan becsatolta, felállt és kezet nyújtott a két ellenszenves…
Mostanában krumplival rakott zsákokkal álmodom. Jó nagy jutazsákokkal, amelyekben akár ötven kiló is elfér. Nincs rajtuk fogás. Nem tudom felemelni…
Előttem törökül, mögöttem olaszul beszélnek, miközben sorban állok a házkezelő irodája előtt. A Jugendstil épület ajtaja akkor is nyikorog, amikor…
A mai napig, ha belépek a szülői ház kis gardróbhelyiségébe, újra hallom azt az artikulálatlan ordítást. A tengerészek csatakiáltását, amellyel…
Emlékszem a piros Ikarusra, a dalolászó sofőrre és a kétségbeesett ábrázatodra, amikor nyugat felé vettétek az irányt. Emlékszem a sárga…
Készülj fel! Az erdő, a hegy, a sziklafal valódi, nincs visszatöltés! Kutakodj az úti célodról, de felejtsd el az…
Asszonyom, mutogatok, hogy hova álljon, kérem, nem lát?, persze, hogy nem, azt hiszi, a Lidl parkolóban van, oda áll, ahová…
Út az írásig
Nyitott szemmel születtem. Kislányként éjjel-nappal olvastam, kamaszként történeteket írtam fejben, művelődésszervezőként interjúkat készítettem, és újságot szerkesztettem, történelemtanárként történetekkel színesítettem az óráimat. Jogászként blogolásba kezdtem, később pálya- és országelhagyóként ismét helyet követelt az életemben az írás iránti vágyam. Írói tanfolyamokra járok, gyakorlatokat végzek, olvasok. Regényötletek tolonganak bennem, novelláim jelennek meg az oldalaimon és különböző irodalmi lapokban.
