Követlek, ülök az íróasztalomnál,
bámulom a lokátort a telefonomon.
Reggel óta nem néztem rá, még az ebéd alatt sem nyitottam meg az applikációt.
Kék pontként vánszorogsz a belvárosban.
Mit keresel ott a délutáni dugóban?
Tudom, hogy gyűlölöd,
nem szervezel oda találkozót,
időnként miattam tettél kivételt,
ha nőgyógyászhoz volt időpontom.
Elvittél. Nem hagytál magamra,
előtte mindig megálltál a Szamos boltjánál, pont ott, ahol most is időzik a kék pötty.
Emlékszel? Mogyorós marcipánt vettél, hogy könnyebben viseljem.
Szerencséd volt a parkolással, rendszerint a rendelő előtt találtál helyet,
egyszer kellett szélsebesen kiugranom.
Tudom, hogy rühelled a parkolóházakat.
Eltűntél, a kék pont felszívódott.
Ki kellene kapcsolnod a helymegosztást, de tudom, hogy eszedbe sem jut.
Újra itt vagy!
Lassan mozogsz.
A rendelő felé tartasz.
Téblábolsz.
Tudom, hogy most magadba szívod a friss gyömbér illatát, amely az indiai étteremből árad.
Emlékszel? Egyszer elzavartak bennünket, mert bedugtuk az orrunkat a konyhájuk résnyire nyitott ablakán.
Már nem teszek a vizembe se gyömbért.
Átmész a másik oldalra? Ott csak virágüzlet van, meg az újságos kioszk.
Náluk láttuk meg a Magyar Hírlap címlapján a 9/11-et, semmiről sem tudtunk, csak egymásról.
Tudom, hogy neked is hiányoznak azok az elbújások a világ elől.
Andalogsz, visszafutsz a rendelő oldalára, nem mozdulsz.
Mennyire izgultál, alig vártad, hogy dr. Fekete kinyögje az eredményt.
Senki nem tudott úgy vigasztalni, mint te.
Még a kocsiból megrendelted a fekete kagylót a Ciprusiban. Istenem, még most is érzem, ahogy a citromos illat felkúszik az orromba, a nyálkás test megsimogatja a szájpadlásom.
Tudtam, hogy újra próbálkozunk.
Percek óta mozdulatlan vagy,
újraindítom az alkalmazást,
a kék pötty visszatér oda, ahová az előbb tetted.
Tudom, hogy utálsz várni. Megvakarod a tarkód, kutakodsz a zsebedben egy cukorka után.
Zavar az utca.
Bedugod a füled, amikor a villamos sikoltva fékez, beintesz az újgazdag fiókáknak, akiknek mega mélyládája dübörög a dzsipből.
Leszoktam a diszkóról, mióta szakítottunk, már nem emlékszem, milyen az, amikor az ereimben végigdübörög a Beastie Boys.
Most hova mész? Az a Festék utca, nem ott van az autód!
Ott az az étterem van, ahová akkor vittél volna, ha sikerül. Drága étterem, de náluk a legfrissebb a tengeri sün.
Tudom, hogy ízlett volna.
Leállítja a követést? – Utálom, hogy minden alkalommal döntenem kell erről.
