Tenger gyümölcse

Követlek, ülök az íróasztalomnál,

bámulom a lokátort a telefonomon.

Reggel óta nem néztem rá, még az ebéd alatt sem nyitottam meg az applikációt.

Kék pontként vánszorogsz a belvárosban.

Mit keresel ott a délutáni dugóban?

Tudom, hogy gyűlölöd,

nem szervezel oda találkozót,

időnként miattam tettél kivételt,

ha nőgyógyászhoz volt időpontom.

Elvittél. Nem hagytál magamra,

előtte mindig megálltál a Szamos boltjánál, pont ott, ahol most is időzik a kék pötty.

Emlékszel? Mogyorós marcipánt vettél, hogy könnyebben viseljem.

Szerencséd volt a parkolással, rendszerint a rendelő előtt találtál helyet,

egyszer kellett szélsebesen kiugranom.

Tudom, hogy rühelled a parkolóházakat.

Eltűntél, a kék pont felszívódott.

Ki kellene kapcsolnod a helymegosztást, de tudom, hogy eszedbe sem jut.

Újra itt vagy!

Lassan mozogsz.

A rendelő felé tartasz.

Téblábolsz.

Tudom, hogy most magadba szívod a friss gyömbér illatát, amely az indiai étteremből árad.

Emlékszel? Egyszer elzavartak bennünket, mert bedugtuk az orrunkat a konyhájuk résnyire nyitott ablakán.

Már nem teszek a vizembe se gyömbért.

Átmész a másik oldalra? Ott csak virágüzlet van, meg az újságos kioszk.

Náluk láttuk meg a Magyar Hírlap címlapján a 9/11-et, semmiről sem tudtunk, csak egymásról.

Tudom, hogy neked is hiányoznak azok az elbújások a világ elől.

Andalogsz, visszafutsz a rendelő oldalára, nem mozdulsz.

Mennyire izgultál, alig vártad, hogy dr. Fekete kinyögje az eredményt.

Senki nem tudott úgy vigasztalni, mint te.

Még a kocsiból megrendelted a fekete kagylót a Ciprusiban. Istenem, még most is érzem, ahogy a citromos illat felkúszik az orromba, a nyálkás test megsimogatja a szájpadlásom.

Tudtam, hogy újra próbálkozunk.

Percek óta mozdulatlan vagy,

újraindítom az alkalmazást,

a kék pötty visszatér oda, ahová az előbb tetted.

Tudom, hogy utálsz várni. Megvakarod a tarkód, kutakodsz a zsebedben egy cukorka után.

Zavar az utca.

Bedugod a füled, amikor a villamos sikoltva fékez, beintesz az újgazdag fiókáknak, akiknek mega mélyládája dübörög a dzsipből.

Leszoktam a diszkóról, mióta szakítottunk, már nem emlékszem, milyen az, amikor az ereimben végigdübörög a Beastie Boys.

Most hova mész? Az a Festék utca, nem ott van az autód!

Ott az az étterem van, ahová akkor vittél volna, ha sikerül. Drága étterem, de náluk a legfrissebb a tengeri sün.

Tudom, hogy ízlett volna.

Leállítja a követést? – Utálom, hogy minden alkalommal döntenem kell erről.

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*