Háborúk helyett meleg pizza

Ülsz a villamoson, szemed előtt pörög Debrecen csonkasága.

Kossuth, Kálvin, Eötvös, Bem,

benéznek az ablakon és futnak is tovább.

Piszkos az üveg, vagy piszkosul sok volt a vodka, már nem tudod.

Legördül egy esőcsepp előtted, megkapaszkodik az üveget szegélyező gumin,

de nem elég erős, lezuhan a mélybe.

Amikor utánanézel, koponyádat megfogja az ablak, a férfi jobbodon nagyot sóhajt.

Mentolos illat csapja meg az orrod,

Viki illata. És az egyetemes töri szigorlat szaga.

Bűzölögtél, holott vizsga előtt soha. Erre az egyre büszke vagy. Kihúzod magad, a férfi a jobbodon feláll, szatyrából cserepes menta kandikál ki.

Nagyerdő következik. Zöldet kaptál, irány az ÉLET, csupa nagybetűvel.

Az élet az előadások között volt, a klubokban, a kutatásoknak álcázott terepmunkán.

És a lánykoliban átélt fülledt hajnalokban.

A Klinikáknál alig bírják a sínek az új villamost. Nyögnek, visítanak, elnémulnak.

Sülthús-illatú nő simul hozzád, nem fér el a saját ülésén.

Karján a szőr csiklandozza a könyököd, elhúzódsz, megvakarod.

Mély levegőt vesz, mocorog, matat a barna műbőr táskájában, cukorkát bont.

Málnafagyit nyaltatok Sárával a víztorony alatt.

Kirúgtak az Árpád-korból, Sára a reformokból hasalt el.

A fagyi savanyúságát még most is érzed a szádban.

Bizsereg a karod, a nő blúza próbálkozik. Felpattansz, ő kienged, közben nadrágod végigsimítja virágmintás ruhája szélét.

Megpillantod az öreg Suzukit az Egyetem előtt. Apád tekintget ki belőle, keresi a helyét. Megtalálja egy BMW és egy Merci között.

A villamos ajtaja kinyílik és te nem ott állsz,

hanem az ókorinak álcázott oszlopok mellett,

a történelem minden tudásának hiányával a fejedben.

A timpanon kis híján rád szakad az elmúlt öt év tivornyáitól.

A karzatról apád integet, elcsapod a fejed, és

inkább nézed Hajnal profot, mintha nem utálnád a háromszori kirúgás miatt.

Anyádat fel sem ismered, amikor odahozza a virágot,

púdert eddig nem látott arca szabadulni akar a festéktől,

összekeni a talárodat,

amit vissza kell adnod, ha véget ér a bársonyba öltöztetett,

használhatatlan tudás ünnepélye.

Semmi.

Semmi a húsz évig tervezett jövőd,

amit keresztapád megálmodott és elültetett anyádék fejében,

abban a fejben, ami csak a palántát számolta,

abban a fejben, amelyről az izzadtságot érdes, földdel szennyezett kezek törölték le,

abban a fejben, amelyen a frizura húsz év után új színt és formát kapott a fodrásznál,

csak neked, a te felfoghatatlan tudásod és átmulatott öt éved tiszteletére.

A dékán a jövőről beszél, pont neked, pont ő,

amikor a vizsgán percenként közölte a rossz hírt:

neked nincs jövőd, a pedagógusszakmának befellegzett,

ha te is mívelni kezded. Bezzeg a Kati.

Ha tudná, amit te tudsz, s a Kati nem, akkor azt is tudná,

hogy csak azért állsz itt elnyűtt fejjel, mert a Kati végre odaadta magát,

s kiszívta a véredet előző este – a diplomás vérre izgul –

s a pipákra, amelyek hosszú listájára kerülnek:

ösztöndíj, műköröm, csereprogram, hajvasaló, diploma, Gucci táska, diplomás férj,

Mercedes, állás az intézetben. Két diplomás egy gyereke.

Nem, te megköszönöd, inkább a Kálmán docens mosolya,

ahonnan csak egy ugrás nagyanyád büszke pillantása.

Nagyanyád.

Az egyetlen ember a teremben a kékfestő szoknyájában,

buggyos ujjú blúzában és hátrakötött kendőjében, aki nem érzi jól magát.

Tudod, hogy tudja, és tudja, hogy te tudod, mit csinálsz.

Lelépsz az ókori oszlopok mellől, futsz az állomásig, onnan a reptérre,

eléred a berlini gépet, amelyről rögtön a bicajra pattansz, hátadra veszed

a piros táskát és tekersz, hogy lásd a fiatal csávó arcán a mosolyt, amikor

megérzi, hogy meleg az átadott pizzásdoboz.

Meleg, mert te gyors voltál.                                                                                                                                                                                                                                          Mosoly valamiért, amiért te dolgoztál meg, nem a palánták.

Mosoly, amely soha nem járt volna Augustusért, Cromwellért vagy a párizsi békéért.

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .