Az apukám, akinek a gyerekkori barátja buszsofőr lett, mesélte, hogy egy csöpörgős márciusi napon ez a barátja, aki buszsofőr lett, de legénykorában lovaskocsit hajtott a téeszben, betért hozzá.
Az apukám barátja, aki buszsofőr lett, mindig csak egy szál cigit kért, mert tudta, hogy az apukám, akinek ő volt a legjobb gyerekkori barátja, úgyis odaadja neki a nála lévő doboz cigit.
Az apukám, akinek ez a gyermekkori barátja buszsofőr lett, mesélte, hogy ezen az esős márciusi napon a gyermekkori barátja, aki már kora reggel pálinkaszagú volt, megjelent az udvarunkon. Szokás szerint cigit kért, s egy egész dobozzal kapott, mert mégiscsak az apukám gyermekkori barátja volt. Leheveredett a vizes fűbe, éppen a körtefa alá, és elszívta a cigit, amit az apukámtól kapott, majd elmesélte, hogyan szerette el a kollégája feleségét.
Apukám, akinek ez a buszsofőr a gyerekkori barátja volt, ezen az esős napon megtudta azt is, hogy a kollégája – akinek az apukám gyerekkori barátja, aki buszsofőr lett, elszerette a feleségét – bosszút forral.
Az apukám gyermekkori barátja, aki előbb kocsis volt, csak azután lett buszsofőr, a negyedik cigi után felnézett a körtefára és azt mondta az apukámnak, hogy ő bizony vilmoskörtét csinál ebből a körtefából.
Az apukám gyermekkori barátja, aki buszsofőr volt, szeretett kertészkedni, de legtöbbször alkoholos befolyásoltság alatt metszett vagy oltott, és végül mindig elfelejtette, hogy hol tartott. Ezen a nyirkos márciusi napon az apukám gyermekkori barátja, aki buszsofőr lett, de kertészkedett is, előkapta nadrágja oldalzsebéből a metszőollót és nekiesett a körtefának.
Apukám, akinek a gyerekkori barátja volt ez a férfi, kérlelte, hogy ne tegye, inkább majd máskor, amikor munkába megy, előtte jöjjön be, mert bizony ezen a télvégi napon is áradt belőle a pálinkaszag.
Apukám gyermekkori barátja, aki buszsofőr lett, azokon a napokon, amikor dolgozni járt, munka előtt sohasem volt italszagú, csak munka után bűzlött, mint a faluszéli pálinkafőzde.
Apukám gyerekkori barátja, a buszsofőr nekiesett a metszőollóval a körtefának, amelyre az apukám fél óra múlva alig ismert rá.
Apukám gyerekkori barátja, aki buszsofőr lett, azt mondta, hogy ne aggódjon, majd kihajt a körtefa. A nagy metszés után az apukám gyerekkori barátja, aki hobbikertésznek tartotta magát, ismét leheveredett a körtefa alá, kért az apukámtól egy pohár jófajta szilvapálinkát és elszunnyadt a csöpörgő márciusi eső ellenére.
Apukám, akinek a legjobb barátja buszsofőr lett, de azelőtt kocsis volt és szeretett kertészkedni, csaknem félórán át szundított a körtefánk alatt. Apukám mesélte, hogy tán még most is aludna, ha nem keresték volna személyesen a buszállomásról, mert az apukám gyerekkori barátjának, aki buszsofőr lett, az a kollégája, akitől az apukám gyerekkori barátja elszerette a feleségét, megbetegedett, és apukám gyerekkori barátjának kellett helyette bevinni a csuklós buszt a központba.
Apukám, akinek a gyermekkori barátja a körtefa alatt aludt, felrázta a gyerekkori barátját, aki buszsofőr lett, és főzött neki egy kávét, hogy józanodjon.
Apukám barátja, aki legénykorában kocsis volt a téeszben, felpattant a Csepel biciklijére és elviharzott a buszpályaudvarra. Apukám mesélte, hogy a gyerekkori barátja, aki buszsofőr lett, addig még soha nem vezetett ittasan, csak legfeljebb másnaposan. Ezen a napon azonban a nagy csuklós buszt apukám gyerekkori barátja, aki buszsofőr lett, alkoholos befolyásoltság alatt vezette egészen a fási kanyarig, ahol megállították a rendőrök és megszondáztatták.
Apukám gyerekkori barátja ezek után nem volt többé buszsofőr, de a körtefánkon azóta is egészséges vilmoskörték teremnek.
