Ha egy nő beleszeret egy táskába, akkor vagy megveszi azonnal, vagy hazamegy, hogy másnapig átgondolja. Az utóbbi esetben, mármint, ha egy nő beleszeret egy táskába és hazamegy átgondolni, akkor pontosan tudja, hogy legutóbb tíz nyakkendőt dobott ki a gardróbból, a táska miatt, amit később a férje két villámszexszel kompenzált.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, kiválasztja a legrégebben vásárolt táskáját, alaposan körbefotózza és felteszi a Jófogásra. Na nem azért, hogy eladja, hanem bizonyítsa, bármikor eladhatja az új táskát is, ha megunná vagy kevés lenne a hely a gardróbjában.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, megfőzi élete legjobb vacsoráját, majd miután a férje megnyalta még a lábujját is, megkísérli előrehozni a pontosan 224 nap múlva esedékes szülinapját, de férj a nő nyakában lógó Frey Wille-re mutat, majd rögtön a nő gyűrűsujjára is, és emlékezteti a 176 nap múlva esedékes karácsonyra.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, a fogmosásnál fogpiercinget ígér magának, ha lemond a 74. táskáról, de a zuhanyozásnál eszébe jut Jucika a fénymásolóból, akinek két nap után leesett a fogpiercingje és még sárga folt is maradt a helyén. A táska se nem sárga, se nem gagyi, évekig kitartó darab lehet.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, vesz egy nagy levegőt, miközben a férje a Hogyan takarékoskodjunk nyugdíjas korunkra? című kalauzt olvassa az ágyban. A nő elmeséli neki, hogy a Blikk szerint egy amerikai feleség márkás táskákba fektette a pénzét. A hosszúra nyújtott történet végét, miszerint a márkás táskák elöregedtek a párás, dohos gardróbjában már csak suttogja, hogy fel ne ébressze a hosszú nap után édesen szunyókáló férjét.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, reggelre kijózanodik a táskamámorból, s lekapja a Jófogásról a hirdetést, amit még jóvá sem hagytak és másik úton megy munkába, hogy véletlenül se kísértse meg a táskabolt kirakata, de a dugóknak köszönhetően végül mégis a kirakat előtt araszol el.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, munka közben barátnőjével csetel és megkísérli rávenni, hogy vegye meg magának a barátnője a táskát, mert menne az új orgonalila kontaktlencséjéhez. Mellékesen megjegyzi, hogy neki is van egy hasonló színű ruhája, amihez időnként kölcsönkérné a táskát, de barátnője átküldi az előző nap hirtelen felindulásból vásárolt – a táskára vágyakozó nő szerint igencsak ronda – táska fotóját.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, kirohan az ebédidőben és ellenőrzi, hogy a táska még megvan, majd besomfordál a főnökéhez és megkérdezi, hogy a ruhapénzt táskára is költheti-e. A főnöke szerint már évek óta nem jár senkinek ruhapénz, s neki különben is mindegy, ha sportruhában flangálnak itt a munkatársak és sporttáskában hozzák be az ebédjüket.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, a munkaidő végén átküldi a táska fotóját a férjének, megkérdezi, hogy megveheti-e, s miután a férj rábólint, felhívja és leszidja, hogy biztosan azért mondja, mert szándékában áll megrendelni a drága whiskyt, amelyről annyit beszélt a reggelinél.

Abban az esetben, ha egy nő beleszeret egy táskába, de hazamegy átgondolni, hazafelé a munkából megáll a táskabolt kirakata előtt, hosszan nézi az orgonalila ruhájához illő táskát, majd bemegy és megveszi, hiszen kár lenne elpazarolni egy napot az olyan körökre, amit az előbb végigfuttatott az agyában és különben is, ha ő, a nő beleszeret egy táskába, akkor gondolkodás nélkül azonnal megveszi.