Ti is magyarok vagytok? Azta, de jó. Gondoltam, hogy piros autóval nem lehettek németek, de meg nem mertelek volna szólítani titeket, amíg nem hallom a mi drága mutti nyelvünket. Megmondom az őszintét, na nézd már, elcsuklik a hangom, szóval, olyan jól esnek a hazai hangok. Mondtam az asszonynak, hogy ne aggódjon, úgyis találkozunk magyarokkal, aztán azok majd segítenek. Mert ugye mi, magyarok tartsunk össze, meg aztán veletek azért csak könnyebben megértetjük magunkat, mint ezekkel a kiabáló németekkel. Azt hiszik ezek, hogy süket vagyok, ordítanak velem, de akkor sem értem, hogy mit akar a nyomorultja. Dolgozni jöttem, mert Magyarban már nem lehet megélni abból a párszázból, amit a kilométerórák tekergetéséből kerestem. Meg aztán az igények is megnőttek, az új asszonynak villantani kell, de a régi is szívja a vérem. Tudjátok, hogy megy ez, ha az ember elvált.
Fullos a verdátok, nem fiatal, de jó karban van, itt vettétek már, mi, persze, hogy itt, látom, megkímélte a német tulaj, bírom ezt a színt, menő, de kicsit nehéz lesz majd eladni. Ezek itt nemigen járnak pirossal. Az enyém is durván piros volt, de én eladtam Magyarban, jó áron, csak elúszott a pénz, tudjátok a válás, meg minden, leégtem, na.
Aztán a Jóska, akivel együtt bizniszeltem otthon, mondta, hogy jöjjek ki ide Németbe, mert van munka dögivel, aztán kijövök, és a Jóska meg hazamegy, mert honvágya van a nyomorultnak. Hogy lehet ilyet csinálni? Most meg itt állok, oszt azt sem tudom, merre vagyok fejjel. Ezek itt ordítanak velem, hogy nem segíthetnek, mert még nem dolgoztam soha Németben. Értem én, de valahol el kell kezdeni, vagy munkát adjanak, vagy pízt. A migránsnak adnak ezek is rögtön, még lakást is, a Jóska mondta, hogy ő is olyanban lakott. Döneres törökök adtak ki neki szobát.
Hú, vigyázzatok a felnivel, látom, jó drága volt, de már meghúztátok pár helyen, erre kényesek a vevők, ha majd eladjátok. Lehúzzák az árat.
Tényleg, ti biztosan tudjátok, hogy mindenhol kell a lakáshoz kaució? Nincs itt olyan magyar, aki kiadna szobát nekünk pár hétre? Csak van olyan, aki a honfitársát nem nyúlja le, igaz? Meghúzzuk mi magunkat ötven négyzetméteren is, nemrég vagyunk együtt az asszonnyal, majd összebújunk. Fizetni meg fizetek én, ha lesz melóm. Csak találok valamit, főleg, ha összejövök itt pár magyarral, velük azért csak könnyebb lenne nekem. Attila vére csörgedez bennünk, félszavakból is megértjük egymást, jól mondom?
Bár hallom, hogy nem kell itt olyan jól beszélni németül, nem beszél itt senki sem felsőfokon. Elpötyögök kicsit én is, kellett pár szót tudni az autóbizniszemben is, megegyeztem én a balatoni német tulajjal is. Ha pénzről van szó, akkor megértetem magam mindenkivel.
Áj, rohadt jó színe van ennek az autónak, nem is értem, miért nem szeretik itt ezt a színt. Rot, vagy hogy is mondják? Látjátok, megy ez, a gyakorlatban jó vagyok, csak nem tanultam nyelvet, mert nem volt rá időm, tudjátok, hogy van ez, rögtön dolgozni akartam a suli után, mert kellett a píz.
Mi lett azzal a bal első ajtóval? Engem nem csaptok be, az nekivágódott ám valaminek, le kell fényezni, lehet, hogy az egészet, de van olyan haverom, aki olcsón megcsinálja, így nem szabad eladni, azon nyomban kiszúrják az olyan vájtszeműek, mint én.
Tényleg, ti biztosan ismertek más magyarokat is, nem kell valakinek jó takarítónő? Az asszony rendmániás, imád porszívózni, s megbízható is, nem lop el semmit, kezeskedem érte. Aztán a takarításhoz sem kell az a nyomorult nyelvtudás, az asszony még annyit sem pötyög külföldiül, mint én, de hát egy nyelvet beszél a portörlő mindenhol, nincs igazam? Különben meg jobb is, ha nem értik, mert néha csúnya a szája, mondtam is, hogy ez itt neki a kánaán, beszélhet, ahogy csak akar, úgysem értik. Dolgozni nagyon tud, ha jár is a szája, úgy kitakarít egy ilyen autót fél óra alatt, hogy rá sem ismernétek. Ő is csinálta Magyarban velem a bizniszt, mert piszkos sokat lendít ám az ilyen autón, ha kitakarítják, csak nem olyan finom kezeknek való az, mint a tietek. Az asszony nem szívbajos, benyúl a kutyakakiba is, azt mondja, ott lelni meg az igazán nagy dolgokat. El sem hinnétek, hogy miket talált a német autókban. Istenemre mondom, egyszer még Gucci pénztárcát is. Vigyázzatok, ha eladjátok ezt a jó kis verdát, nehogy az az okosóra is, ami a kezeden van, az ülés alatt maradjon. Mennyi volt? Vennék a gyereknek egyet, már ha lesz majd munkám. Csak lesz, nem? Csinálnom kell valamit, mert a kölöknek tanulni kell, ne legyen már olyan műveletlen, mint az a sok borsodi paraszt. Én is az vagyok. Mármint borsodi. Ti is? Azta, ez mekkora szerencse már. Borsodi borsodinak mindig segít, nem? Ti sem akartatok ott maradni, mi?
Tényleg, mit csináltok itt? Van meló, lakás, meg minden, igaz-e? Nektek bejött az élet itt kint, lerí rólatok. Csak ez az autó, már ne haragudjatok, hogy megjegyzem, de ez túl öreg, nem illik hozzátok. Vigyázni kell a korával, tíz fölött, mire észbe kaptok, alig éri meg a felét annak, amit gondoltok érte. Időben meg kell szabadulni tőle. Láttam én a Balcsin a németeken, hogy addig ragaszkodtak az öreg csotrogány Volkswagenjeikhez, míg végül csak öt-hat lepedőt tudtam adni érte. Kevesellte a fritz, de na, még el is kellett szállítani, meg ugye az asszony is dolgozott vele, nekem is van munkadíjam. Azt hiszik ezek itt, hogy majd ingyen dolgoztatnak bennünket? Ettől félek, ezért is lenne jó inkább a honfitársaktól munkát kapni. Más az mégiscsak, ha egy csecsről jövünk. Hallottam, hogy összetartanak a magyarok itt kint. Jártok ti is ilyen magyar közösségbe? Na, vigyetek már be engem is oda, ha olyanok a többiek is, mint ti, akkor az csak jó hely lehet. Azoknak is van autójuk, jól jöhet egy haver, aki otthon van az autóbizniszben. Nem szabad hagyni, hogy itt ezek a spárgazabálók becsapjanak benneteket, ha eladnátok az autóitokat. Sógorom mesélte, hogy a német kereskedő mit le nem húzott róla, mert piros volt az autója, alig adott pár rongyot érte. Nehogy ti is így járjatok. Megveszem én jó pénzért a verdátokat, mennyit kértek érte? Hazaugrok, aztán elpasszolom, megvannak még a régi jó kapcsolatok, na, segítsetek már rajtam, adjátok el, úgy, mint magyar a magyarnak. Na?
