Barátságtalan novemberi ködben az utcai olajlámpákban alig pislákoló fény mellet sorra gördülnek be a császári udvar hintói a konstanzi Zum
Az elmúlt két évben, amióta járjuk Dél-Németországot és Svájcot, próbálunk minden kirándulás alkalmával egy helyi ételt is megkóstolni, mert hiszen
Öreg, óriás, erős, hangos, selymes, színes, tiszta, s látványos a Rajna legnagyobb vízesése Schaffhausen-Neuhausenben. Több, mint tizenötezer éve teszi a
Stein am Rhein település ismerős lehet a blog olvasói számára. A kis svájci város éppen ott települt meg, ahol a
Bizonyára voltatok már úgy, hogy elérhető távolságban hevert egy csoda hozzátok, s mégis jó ideig nem vettétek észre. Mostanában, amióta
Manapság divatosak lettek az olyan mondatok, mint „Ne élj a múltban!”, „Koncentrálj csak a jelenedre!” vagy „Gondolj a jövődre!”. Nem
Hajlamosak vagyunk nem becsülni az apró örömöket, pedig nap, mint nap kellene magunkat meglepni velük. S mindig csak a nagy,
Stockholmi élményeink végére egy olyan világ maradt, amely valójában az alapja is lehetett volna az egész beszámolónak, hiszen a város
Büszke vagyok rá, hogy magyarországi életem során időt és energiát nem kímélve bejártam az országot. Kevés olyan tájegység van, ahol
Stockholm a látogató valamennyi érzékszervére hatást tud gyakorolni. A sós és édes víz keveredő illata az utcákon, a sirályok és