A nagyvilág sója
Kopott, megsárgult könyvvel a kezemben, kockás pléden fekszem a nagy diófa alatt. Szellő lengeti a fa leveleit, távolban tyúk kotkodácsol,
Nem szeretek postaládát nyitni, mert félek a tartalmától! Valaki pénzt akar! S még akkor is rosszul esik, ha tudom, hogy
Nyári meleg májusban, ebéd utáni álomkór, izzadságcseppek a hátamon és egy ügyintézésekkel terhelt délelőtt. Nem is történhetne jobb velem, mint
Arra ébredtem ma reggel, hogy nyolc évvel korábbi római emlékek bolyongtak a fejemben. Az örök város egy-egy utcarészlete, egy-egy múzeuma,
A Genfi-tó partján nyílt meg néhány napja, a nagy komikus egykori lakóházában a munkásságát és életét megidéző múzeum, Chaplin világa
Svédország már megint felülemelkedett a világon. Néhány napja bevezettek egy hotline szolgáltatást azoknak a turistáknak, akik autentikus forrásokból szeretnék megtudni,
Itt az idő, hogy ráhangolódjunk a nyaralásra. S nem is tudnánk jobban, mint már most úgy öltözni, mintha ott lennék
A világot járó turisták időnként elképesztő dolgokkal találkoznak: vicces jogszabályok, elképesztő szokások, furcsábbnál furcsább építmények, hasznos megoldások. Nemrég jelent meg Klaus
Vannak akik meztelenül szeretnének vacsorázni? – teszik fel sokan a kérdést, amikor egy új étteremtől hangos nyugati sajtót olvassák. A
A külföldi utazási magazinok rendszeres olvasójaként észreveszem, hogy időnként valamennyi egyszerre kap fel egy vidéket, vagy várost. Kiemelnek egyet a