Dzsingisz kán és a fagyi

Képzeld el, hogy megérkezel a Dzsingisz kán repülőtérre, bedobod a mobilodat az első kukába, bepattansz egy terepjáróba és elvágtázol a sztyeppén a felkelő vagy lemenő nap irányába (édes mindegy, hogy merre mész, több száz kilométert megtehetsz bármelyik irányba anélkül, hogy bárkivel összefuss), este jurtában alszol, birkahúst eszel és kumiszt iszol. Ha mindezt el tudod magadról képzelni, akkor a tied lehet egy felejthetetlen élmény Mongóliában. Olyan utazási élmény, amelyet csak kevés helyen kapunk meg. A természet, a nyugalom, a szabadság egysége, barátságos vendéglátók és egy felvidéki magyar túravezető prezentálásában. 

Kíváncsi lennék, hogy a címben szereplő Dzsingisz kánt hányan nem ismerik a világon? Gyanítom, hogy sokáig kellene keresni egy olyan embert, aki a név hallatán nem tudná rögtön, hogy egy nagy hódítóról beszélünk.

Azt azonban már kevesen hallották, hogy a fagyi őse talán éppen Dzsingisz lovasainak köszönhető. Az a hír járja, hogy a mongol lovasok a zsírosabb tejet állati bélben, gyomorban (ne fújogjon senki, aki szereti a magyar kolbászt, hiszen azt is töltik állati bélbe és gyomorba) vitték magukkal a lovon és a folyamatos fagypont alatti rázkódástól lett olyan állaga, mint a fagyinak. Marco Polo a nagy utazó látta meg és vitte el ennek a fagyasztott tejszínnek (a zsíros tej) a hírét Itáliába a XIII. században. 

Rendkívül szegények maradunk, ha csak ezt a néhány, fent említett dolgot tudjuk meg Mongóliáról az életünk során. Ez az ázsiai ország, bátor népével (a mongol szó bátrat jelent) igencsak vendégszerető. Szívesen nyitnak a turisták felé, de nem fogják alájuk tolni az európai kényelmet. Ide nem az ötcsillagos hotelekért kell jönni, hanem a természet közelségéért, a nomád életmód megismeréséért, a végtelen sztyeppékért, a páratlan természeti látnivalókért. 

Nemrég figyeltem fel egy magyar fiatalember, Holovács István fotóira az egyik utazási csoportban. Megváltoztatta a gondolataimat Mongóliáról, mert nem csupán a divatos sztyeppe és jurta fotókat láttam, hanem különös sziklaképződményeket, tavakat, krátereket, szurdokat, vízeséseket és egy metropolisszá fejlődő várost, Ulánbátort. 

Feltettem pár villámkérdést Istvánnak, aki felvidéki magyar, túravezető és a We Love Mongolia Tours vállalkozás vezetője Mongóliában. 

Hogyan kerültél Mongóliába? 

A szerelem hozott az országba, 2004-ben ismerkedtem meg mongol származású feleségemmel, akit követtem a hazájába 2008-ban. Azóta is itt élünk, immár hármasban a lányunkkal.

Mi volt az első benyomásod, amikor Mongóliába érkeztél? 

A sok egyforma ázsiai arc, amelyekről magam sem gondoltam, hogy milyen gyorsan megszokom majd. Szinte senki nem volt körülöttem európai arccal. 

Miben mások a mongolok, mint az európaiak?

A mentalitásban. Sokkal nyitottabbak és barátságosak, kedvesek. Ehhez azonban kicsit meg kell ismerni őket, mert elsőre nem biztos, hogy ezt érezzük majd, holott ők tényleg kedvesek, csak másként fejezik ki. Mongólia és népe pont olyan, mint pár száz évvel ezelőtt volt, kivéve a fővárost Ulánbátort. Az rohamosan fejlődik és ezáltal változik is, a lakossággal együtt. A vidéki táj és az emberek azonban a mai napig az érintetlenségben, a vadon élésben, a természettel összhangban élnek. A táj lenyűgöző, vadregényes. Nem alakítják át, hanem ők alakultak hozzá az évszázadok során.

Mégis szívesen ajánlod turistáknak az országot, hiszen magad is szervezel utazásokat Mongóliába. Miért?

Akik el szeretnének szakadni pár napra a rohanó digitális világtól azok itt nagyon boldognak érezhetik magukat, ha csak egy túra erejéig is. Felejthetetlen élmény igazán szabadnak lenni a sztyeppe közepén, ahol sem térerő sem internet hálózat. Tényleg kikapcsolja az embert, lelassul, felszabadul. 

Ha öt helyet választhatnál, amivel meg kellene győznie valakit az ország szépségéről, akkor melyek lennének ezek?

Nehéz kérdés egy túravezető számára, mert az egész ország maga a csoda, de azoknak, akik még nem jártak soha Mongóliában, biztosan megmutatnám a Terelj nemzeti parkot, a Khustai nemzeti parkot, a Karakorum-ot, a Vörös vízesést és a Khövsgöl-tavat, beleértve a Tsaatan törzset, akik egyedülállóak a világon.

Mit kell tudni a tsaatan törzsről?

A túrak csoportra, vagy személyekre szabottak, így igazán egyedi utazást lehet kapni nálunk. A standard túrák lazábbak, sok látnivalóval, lovaglással és tevegeléssel egybefonva. Mindig fogadom a vendégeket a nemzetközi reptéren, majd közösen elfoglaljuk a szállást, szánunk pár órát a fővárosra, az ottani múzeumokra és éttermekre. Azután irány a természet. Egy  tíznapos túrába belefér a Gorkhi-Terelj Nemzeti Park,

Khustai Nemzeti Park, homokdűnék, Karakorum,

Vörös-vízesés, gyógyfürdő,

Fehér-tó,

Khorgo-kráter, Ugii-tó.

Az egyes helyeken töltött idő függ a vendégek igényétől. Ez csak egy példa a sok olyan lehetőség közül, mint a Góbi-sivatag túra, a Taimenra horgásztúra, a Dzsingisz kán körút, vagy az Arany Sas Fesztivál. Teljesen egyénre is szabunk mindent, de vannak standard túráink is, amelyeket a weboldalunkon itt lehet megtekinteni.

Mire kell figyelni Mongóliában? Biztonságos az ország?

Az ország biztonságos, nincs terrorszervezet. Az idelátogatóknak vigyázniuk kell, mert zsebtolvajok akadnak és sok a lehúzós taxis. Mongol nyelvtudás hiányában ajánlott a vezető, mivel nagyon kevesen beszélik az idegen nyelvet.

Az ételek esetében is kell azért kicsit figyelni, hiszen az európai gyomorral nem minden kompatibilis, ugye? 

No igen. A mongol ételek nagyon finomak szerintem, sok-sok húsos ételük van. Aki húsimádó az itt megtalál minden húsos ínyencséget, de a vegetáriánusok kicsit bajban lehetnek. Nagyon ajánlom a sós tejes teát és a szárított marha húst. Igazán finomak. Amit én személy szerint soha nem vennék a számba az a birka szeme és a birka, kecske feje. Ezeket csak az igazán bátraknak ajánlom megkóstolni.

Ha még több inspiráló fotóra és történetre vagytok kíváncsiak, akkor kövessétek Istvánt a facebookon is itt vagy a Rejtett utakon Mongóliában csoportba is jelentkezhettek a facebookon itt.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót Holovács István készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu