Egyenruha

Megjelent az ÚjNautilus folyóiratban itt 2021. május 9-én – 

Anyám postás a szülőfalujában. Az a fajta alföldi falu, ahová a kispiros vonat sem közlekedik. Bár nekünk van autónk, egy Mini Cooper. Nem illik ebbe a porfészekbe, ahogy anyám nevezi a faluját, de miután apám elment, csak ez az autó maradt nekünk. Ezt nem adjuk el, ha egyszer eszünk egy nap sem – közölte velem két kátyú között, amikor Opához, a nagyapámhoz költöztünk. Anyámat kirúgták, vagy ahogy Opa mondja, megunta azt a sok ide-oda röpködést. A Malévnál volt, s amikor az megszűnt, mivel elmúlt negyven, már egyik légitársaság sem vette át. Apámé sem, ő német, s pilóta a Lufthansánál. Lelépett az anyám kolléganőjével. Stewardessek között ez gyakran megesik, nyugtatgatott engem anyám.

A posta is egyenruhás cég, s itt is mindig menni kell, hol Rózsikának jött egy csomag a gyerekeitől külföldről, hol az öreg Feri kapott fizetési felszólítást, vagy egyszerűen csak a Lidl-újságot kell kihordani. Zöld egyenruhája van. Szerintem a kék szebb volt, s valahogy abban anyám magasabbnak és soványabbnak tűnt. Szoknyásat kért, mert a selyemharisnyákról, amelyeken hátul, középen csík fut, nem hajlandó lemondani, ahogy a Mini Cooperről sem. Opa szerint télen majd ráfanyalodik a nadrágra. Szeles alföldi falu ez, Viharsarok, nem Pest.

Opa napi elfoglaltsága, hogy kisétál az utcavégi hirdetőtáblához és megnézi, ki halt meg a faluban. Azután rendelkezik anyámnak, hogy kell-e ezen a héten temetésre mennie. Az is ott volt az anyádén, mondja Opa. Anyám végül örül, mert ilyenkor legalább kicsit kiöltözhet. Minden héten fodrászhoz megy itt is, de Opa szerint ez fölösleges pénzkidobás, mert a faluban az asszonyok csak ünnepkor csináltatnak frizurát. No meg a szél, ugye, az nem használ a lakkozott sérónak, hiába állítja a reklám, meg anyám. Ő átélte, Bécsben fodrászat, Londonban manikűr, Barcelonában arcpakolás, Berlinben meg apám. S a frizurája még amikor értem jött Budapesten, akkor is tökéletes volt.

Otthon németül beszélünk anyámmal, így Opa nem érti. Azt mondja, büdös katonai nyelv az, mert ő még szolgált a háborúban német parancsnok alatt. Nekem ez az apanyelvem, így az iskolában különlegesnek számítok. Senkinek sincs két nyelve. Anyám azt szeretné, ha megbecsülném, mert esze ágában sincs itt leélni az életét, ez csak átmeneti, nyugtatja magát minden reggel. Korán kel, mert ha tízig nem hordja ki a leveleket, akkor a nyugdíjasok reklamálnak. Alig jön levél, de azok bizony fontosak. Valójában csak beszélgetni akarnak anyámmal, akinek minden napra jut egy egzotikus története még sztyuvi korszakából.

Apám minden héten hív Skype-on, Opa karlendítéssel köszön neki, amire apám csak káromkodik és alig kérdez rólam meg anyámról, már ki is lép a vonalból. Anyám tegnap bejelentette Opának, hogy szabadságot kapott és elutazik velem pár napra. Opa szerint ez butaság, a szabadság arra való, hogy az ember a ház körüli teendőket elintézze. Ne kirándulgassunk, hanem menjünk vele krumplit rakni a kertbe. Anyám nem vitatkozik az öreggel, hajnali háromkor ébreszt, bepattanunk a Minibe és elviharzunk Bécsbe.

Odafelé anyám úgy hajt, hogy a Mini kerekei nem érik a földet. Azt mondja, még akármi is megtörténhet ezen a hétvégén. Fogalmam sincs, hogy mi volt az akármi, de vasárnap este visszabotorkálunk anyám szülőfalujába.

Tragédia történt – fogad bennünket a nagyapám. Még soha nem volt példa ilyenre a faluban. Bécsi levegővel az orrunkban, a káposztás cvekedli fölött hallgatjuk Opa sopánkodását. A Tóth Imre özvegye lelépett egy nála húsz évvel fiatalabb fiúval. A boltos Feri otthagyta a családját és elment Pestre, katonának jelentkezett. Teri eladta a tanyáját és a piaci bódéját, mert betársult a Balatonon egy lángososba. Kiss Kata kiadta a részeges ura útját, az utcára szórta a cuccait. A kocsmáros Évi végre elárulta, ki a gyereke apja, egy nős férfi, értitek, egy nős férfi – kiabál Opa. – Elment mindenkinek az esze a faluban – mondja az öreg. Anyám eleinte nem szól semmit, csak forgatja a szájában a tésztát, majd csöndben hozzáteszi: Vagy éppen most jött meg nekik.

Másnap reggel együtt indulunk anyámmal, vidáman pattan fel a zöld biciklire, elkísér az iskoláig. Pezseg az élet a viharsarki faluban, a fodrász előtt sorban állnak a nők, a ruhaboltnál nagy harisnyás kartonokat pakolnak le, két tanulóvezető autó is megelőz bennünket, s az iskola előtt Kati néni, a magyartanárom örömmel meséli anyámnak, hogy lefoglalták az IBUSZ-nál azt az utat, amit ajánlott nekik.

Anyám csak mosolyog a zöld kosztümjében, s arra kér, hogy meséljek ma Bécsről az iskolában.  

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*