Asszonyom, mutogatok, hogy hova álljon, kérem, nem lát?, persze, hogy nem, azt hiszi, a Lidl parkolóban van, oda áll, ahová akar, de asszonyom, ezen a telepen rend van, naponta száz tonnát dolgozunk mi itt fel, ha mindenkit hagynánk összevissza állni, azután meg dobálni, akkor hova jutna ez a telep, úgy van, vegye csak ki azt a fotelt elsőnek, nem segítek én, nem az a dolgom, azt hiszik, hogy mert a szeméttelepen vannak, majd borravaló nélkül segítünk, hát kizárt, főleg nem cipelünk egy ilyen öreg fotelt, a nagymama ült benne, mi?, az hiányzik még nekünk, a nagyi bogarai, nem volt tetves, persze, a nagyi nem, csak már vagy két éve ott áll az a fotel a pincében, belejártak az egerek is, most meg fogjam meg én, amíg maga kiveszi a rossz cipőket, ne oda hajítsa, nem lát a szemétől, az ott a fémszekció, vagy vaslába van?, ahogy elnézem, jobb is, ha kidobja azokat a vastag talpú szandálokat, mikor vette?, a hetvenes években, jól van, minek őrizgette eddig, visszatér a divat, persze, mint a bumeráng, látom, hogy az is kikandikál abból a zsákból, ne a cipőkhöz repítse már a gyerek balatoni bumerángját, hogy képzeli, majd én bemászok a konténerbe maga miatt, kihorgászom a Tisza csukái közül a tollasütőt, na lássam csak azt a szatyrot, gyanús nekem, hát persze, apuka pornógyűjteménye, mi?, itt akar megszabadulni ezektől, rossz hírem van, a videókazettákból ki kell húzni a szalagot, mert az adathordozó, ott a helye a zöld konténerben, a kazetta meg kemény műanyag, ne oda dobja már a szatyrot, azt vigye haza az otthoni kukába, mit képzel, hogy ez itt egy háztartási szemétgyűjtő, felejtse el, még mindig szenved azzal a fotellal, akkor sem segítek, ha eszébe sem jut szépen kérni, akkor küzdjön meg vele, jól van, látom már, hogy mindjárt odahúzza, hova megy, ott ne hagyja, ja, hogy elviszi az alumíniumfazekat, helyes, nekünk is ott állt a sparhelten mindig, ez olyan csirkekopasztós fajta, tízliteres, ugye?, az asszony egyszer magára borította, a segítségemmel, rohant is vele a mentő, én meg ordítottam utána, hogy nem szándékos volt, lábasai is vannak, ez igen, egész sorozat, szép az a virágos, anyámnak is volt, nekünk adta nászajándékba, Verám mindig abban főzte a paprikáskrumplit galuskával, hej, de jó kis galuskák voltak azok, kemények, én úgy szerettem, paprikás szafttal nyakon öntve, kicsit sokára tanulta meg, hogy készítse, néhány tányértörés után aztán belejött, asszonyom, a tejforraló nem lábas, az háztartási gép, hogy képzeli, az ember itt elnosztalgiázik, összefut a szájában a nyál a galuskára, maga meg közben csal, figyelem ám a kezét, honnan vette elő azt a lábtörlőt, a fazékból, nehogy már a fémek közé hajigálja, vigye azonnal a ruháskonténerbe, bár, ha jól megnézem, műanyag az, nagyanyám is csinált ilyet a használt tejeszacskókból, makraméja is van, az igen, mindjárt előjönnek a galambok is a falvédőn, már csak a fonott kosarak hiányoznak, azok is ott vannak, csak dugdosta eddig, nehéz kihajítani, mi?, a sok régi történet, ami a vesszők közé ékelődött krumpliválogatás közben, az is odavész, gondolja meg, én megtartanám azt a koros sámlit, tudja, hol kap már ilyet, sehol, Verám is ilyenről esett le, pakolta a bőröndjét, menni akart, elhagyni engem?, inkább a sámli repült vele együtt a kórházig, de ilyenek maguk, asszonyok, nem becsülik az öreg holmit, jól van, dobja csak ki az egész házat, nem kell már az emlék, na már megint a fotelt húzgálja, hajítsa már bele, ez az, emelje csak, meglesz az mindjárt, nem kell sok az ilyen böszme testnek, higgye el, én már csak tudom, pár centi és már túl is van a korláton, asszonyom, mit csinál, mindjárt indul a zúzógép, lendítse már be, nem, ne álljon fel a korlátra, mit képzel, vigyázzon, megőrült, beindult a zúzógép, csak lökje be, aztán jöjjön le, ne szorítsa már annyira azt a fotelt, eressze el, asszonyom, a korlátot fogja, istenemre mondom, ez magától is úgy jár, mint a Vera az én segítségemmel, hova repül, inkább a fotelt engedte volna el, most túlórázhatok maga miatt, mire kiszedik azt a csinos testét a zúzóból.
