Nem az Egri csillagokkal kezdődött ez a szerelem. S nem is az egyetlen volt akkoriban. Gárdonyitól A láthatatlan ember című regényt olvastam el először. Igaz, csupán az ajánlott olvasmányok listáján volt, de akkoriban még az ókori és kora középkori történetek vonzottak jobban. Az ötödik osztályban beleszerettem a rómaiakba, a görögökbe és persze Attilába, a hun királyba is. A nyári szünet első napján nagyanyám kiadta a jelszót: kiselejtezzük az istállót, Tündike! Nagypapám katonaládájával kezdtük. A faláda anyukám és húga könyveit rejtette. Itt bukkantam rá Gárdonyi A láthatatlan ember című regényére. Hogyan hatott akkor rám a híres előszó?
„Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki… Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
Bizonyára nem úgy értettem, ahogy Gárdonyi gondolta, de már ekkor is foglalkoztatott a kérdés: ki vagyok én? ki néz rám a tükörben?
Majd kiderült, hogy Zéta egyesít magában mindent, amiért akkor rajongtam. Az Egri csillagok csak ezután jött, ahogy az Isten rabjai vagy az Ida regénye is.
Mikor került újra elő Gárdonyi? Amikor újra visszatérhettem a szépirodalomhoz. Titkos naplója, amelyről sokáig nem lehetett tudni, hogy miről is szól, minden kezdő író olvasmányai között szerepel. Útmutatást nyújt az íráshoz, amelyet vagy elfogadunk, vagy csupán elgondolkodva rajta továbbfejlesztünk.
Szeretem az olyan ajánlásait, mint: „A nagyszituációt felhőtornyosulás előzze meg: előre látható legyen a zivatar.” vagy „Ige előtt minden határozó képre váltható, de különösen a módhatározó. Például a »nehezen vitt valamit« helyébe: »Árkot vágott a tenyerébe.«”, továbbá „A tragédia hőse emelkedésében van valami isteni, bukásában mindig emberi.” és hosszasan idézgethetném még.
Példaként tekintek rá abból a szempontból, ahogy a magyar nyelvre vigyázott, ápolta azt. Valamint követem azt az utat, amellyel történelmi regényt írt. Kutatott, forrásokat gyűjtött s böngészte a szakirodalmat, ezért regényei hiteles környezetben és történelmi időben játszódnak. Azt hiszem, nekem, mint Bagó Tünde szerzőnek a szépirodalmi fejlődésemhez Gárdonyi Géza is hozzájárult.
