Pancho Barnes, a legendás pilótanő

Nő a 20. század Amerikájában

A harmincas évek Amerikájában még egy nő számára sem létezett lehetetlen. Pancho Barnes, aki Florence Leontine Lowe néven előkelő családban született a kaliforniai Pasadenában 1901-ben, nemcsak vagány, időnként vakmerő volt, hanem még olyan nő is, aki képes volt hat óra alatt megtanulni a repülést. Valószínűleg ehhez hozzájárult a nagyapjától, Thaddeus S. C. Lowe-tól örökölt, repülés iránti szenvedély is.

Pancho, azaz Leontine megpróbálkozott a rendes lányhoz méltó élettel, tizennyolc éves korában feleségül ment egy lelkészhez, fia született, de néhány év alatt rájött, hogy a házasélet számára túl unalmas.

Fotó forrása: Wikipedia

Leontine-ból Pancho lesz

Mexikóba ment és barátaival férfiruhában négy hónapig járta a vidéket, ekkor ragadt rá a Pancho név. San Marinóba tért vissza és itt tanult meg repülni; legendásan híres, hogy hatórányi oktatás után. Az első női légi derbin nem szerepelt jól egy, a kifutón történt baleset miatt, de a következő évben 196,19 mérföld/órás átlagsebességével új női sebességi világrekordot állított fel, felülmúlva Amelia Earhart előző évi rekordját.

A kaszkadőrnő

Szeretett bohóckodni, de nem repülés közben. Kortársai szerint a biztonság mindennél fontosabb volt számára. Talán ez lehetett annak is az oka, hogy 1929-ben elvállalta Howard Hughes Pokol angyalai című filmjében a légi mutatványokat. Olyan jól sikerült a szereplés, hogy Pancho kaszkadőrcéget hozott létre, amely filmstúdiók számára biztosított kaszkadőr pilótákat.

A fentiek alapján talán azt gondolnánk róla, hogy inkább volt egy érzéketlen férfi, mint érzékeny nő, de életének következő szakaszaiban éppen szociális érzékenységről tett tanúságot.

Még a harmincas évek elején létrehozott más pilótanőkkel egy szervezetet, amely katasztrófák idején nyújtott légi segítséget.

Fotó forrása: Wikipedia

A szórakoztató farm

A családjától örökölt vagyona jelentősen megcsappant a nagy gazdasági világválság következtében, ezért fiával (ekkorra már elvált lelkész férjétől) vásároltak egy farmot a Mojave-sivatagban, Kalifornia délkeleti részén, a híres Antilope-völgyben, egy korabeli katonai repülőtér, a Muroc Army Air Base közelében. Pancho itt eleinte élelmiszert kezdett árusítani a közeli katonai tábor számára, majd a tábor szolgálaton kívüli katonáit látta vendégül a farmján. Hamarosan üdülőhely lett a lakóhelyből bárokkal, táncteremmel, motellel, ahová a katonák, majd pilóták jártak szórakozni.

Ahol tesztpilóták mulatnak

A második világháború után az egykori tábor repülőtere lett a híres Edwards Légibázis, az Egyesült Államok legjelentősebb kísérleti repülési tesztközpontja. Ettől fogva már Pancho számára is izgalmasan megemelkedett a tesztpilóták száma a környéken, akik szívesen töltötték a szabadidejüket az ő farmján. (Ezekről a tesztpilótákról szól Tom Wolfe 1979-es könyve, The Right Stuff, Az igazak.)

A Rancho Oro Verde (Zöld Arany Ranch) névre keresztelt farm az ötvenes évekig jól jövedelmező vállalkozás volt. A vendégek körében csak Boldog Alsó Lovas Klubként (Happy Bottom Riding Club) vagy Pancho helyeként emlegették.

Pancho gondoskodott arról, hogy a hely saját, hivatalosan engedélyezett leszállópályával is rendelkezzen. Ennek megfelelően „berepülőszállóként” hirdették a szállodát, amelyhez étterem, uszoda, bár és rodeoaréna is tartozott.

Az 1940-es évek elején a Pancho farmjának közelében lévő légi bázison próbálták ki Amerika első sugárhajtású gépeit. Ezzel vette kezdetét a repülés aranykora, és a pilótanő részese lehetett, nemcsak farmja népszerűségével, hanem maga is repült időnként a tesztpilótákkal.

Visszavonuló

Még fiatal volt, amikor 1953-ban a farmja leégett, s Pancho kénytelen volt elköltözni egy közeli kisvárosba, ahol élete végéig visszavonultan élt. Kutyatenyésztéssel és lóversenyekkel foglalkozott. Magányosan halt meg 1975-ben.

Élete magával ragadott, ezért szerepet kapott készülő regényemben, amelynek egyik karaktere egy olyan amerikai pilóta, aki ismerhette Pancho Barnes legendás alakját, talán még a farmján is járhatott. Talán!

A készülő regényem másik, repüléssel kapcsolatos helyszíne Friedrichshafen, amelynek két izgalmas repüléstörténeti múzeumáról itt olvashatsz.

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*