Hogyan tett szert a Bodeni-tó északi partja a svájci szőlővesszőkre? Hány kilogramm szőlőt képes egyszerre préselni a tó legnagyobb prése? Hol kóstolhatunk kedvünkre bort?
A fenti kérdésekre a választ egy bortúra keretében nyújtom át. Tartsatok velem, nem bor, hanem a Bodeni-tó szakértőjeként, mutatom be nektek a Bodeni-tó szőlő- és borvilágát!
A Bodeni-tó és a szőlő
A Bodeni-tó körül már kétezer éve termesztenek szőlőt. Két népszerű fajtát találni a környéken, a Müller-Thurgaut és a Pinot Noirt. Érdekes, hogy a tó északi és déli partja mentén egyaránt fellelhetőek ezek a fajták, de egészen más ízű bor készül az egyes helyeken. A borászok szerint ennek a legfőbb oka maga a tó, amely a nyári meleget elraktározza és télen lassan visszabocsájtja a környékre. Ez persze nem egyforma mértékben zajlik le az egyes partvidékeken. A talaj a másik fontos befolyásoló tényező. A déli és keleti partok mentén az Alpok is szerepet játszik. Éppen ezért sokszínű borvidékként tartják számon a Bodeni-tó környékét.
A szőlővessző
Különös történet kering az északi, német parton arról, hogyan terjedt el a svájci Müller-Thurgau fajta itt. Állítólag száz évvel ezelőtt két borosgazda a befagyott tó jegén éjjel átsettenkedett Svájcba és elcsent két szőlővesszőt. Visszatértük után megfakasztották és hamarosan ott is termett ez a fajta. Igen ám, de a bor egészen más ízű lett, köszönhetően az egyéb körülményeknek (talaj, napsütés, hőmérséklet).
A fentiek alapján, aki szeretné megismerni a Bodeni-tó borait, annak nem árt bejárni a tó környékét, a német északi parttól a svájci déli partig.
Személyes kedvencemmel indítanék, ez az északi partvidék, a Bodeni-tó német partszakasza. Itt legalább négy boros helyet érdemes megemlíteni: Hagnau, Meersburg, Salem s Lindau. Ezeken a településeken a borkóstolás mellett más boros élményekben is részünk lehet.
Hagnau: A pap, a prés, a festő és a szőlő
Hagnaut hajlamos az átutazó turista figyelmen kívül hagyni, holott csöppnyi belvárosa több érdekességet is rejt: Reinhard Sebastian Zimmermann festő nyaralója, Peter Lenk újabb szatirikus alkotásai egy papról és egy párról, valamint a borostúránk egyik nagy attrakciója, az 1744-ben készült szőlőprés egyaránt a kis Hagnau részei.
A szőlőprés szó hallatán nagyanyám kicsi, henger alakú, kézzel hajtott prése jut eszembe, de a hagnaui 9000 kg szőlőt tudott egyszerre kipréselni. Elképesztő látvány ez a prés, amely egészen 1956-ig funkcionált. Hagnauban a borosgazdák összefogásának gyökere is hasonlóan elképesztő. A falu papja (akit Peter Lenk is szoborba öntött), Hansjakob 1869 és 1883 között volt lelkész Hagnauban. Ő alapította meg 1881-ben az egyházközségében Baden első borászati szövetkezetét, és ezzel hozzájárult a hagyományos borászat megmentéséhez a Bodeni-tónál. Egy pap, aki megalapozta ennek a kis falunak évszázadokra a megélhetését. Hagnauban 52 szőlőtermelő család 166 hektár szőlőben gazdálkodik, számos vezetett túra keretében mutatják be a birtokokat, amelynek végén megkóstolhatjuk a hagnaui nedűt is.
Meersburg: Illatok és színek a parton
A következő boros állomás: Meersburg, ahol nemcsak kóstolhatunk, hanem egy interaktív kiállítás segítségével a borkultúrához is közel kerülhetünk. A Vineum Bodensee kiállításon valamennyi érzékszervünkre próbálnak meg hatni. Többek között például illatos poharak segítségével ismerhetjük meg a helyi szőlőfajtákat. Meersburgban ma a Pinot Noir, Müller-Thurgau, Pinot Blanc, Pinot Gris, Chardonnay, Riesling és Sauvignon Blanc szőlőfajtákat termesztik, amelyeket a Staatsweingut pincészetében meg is kóstolhatunk.
A pincészettel szembeni étterem teraszáról érdemes kikukkantani, a tóba futó szőlő látványa és a lemenő nap fénye elragadó.
Salem: Szerzetesek és diákok a borospohár mellett
A salemi kolostornak már az alapítás után nem sokkal, 1134-ben vannak szőlőbirtokai, és az itt élő cisztercita szerzetesek borpréseléséről az 1300-as évekből származó írásos emlékek is szót ejtenek. A kolostort ekkor, a 14. században veszik fallal körbe, hogy nagyobb védelmet kapjanak a gazdasági épületek, amelyek a templom és kolostor mellett épültek, ekkor említik a borházat is. A salemi borkultúra évszázados hagyományát az sem törte meg, hogy ma a kolostorban internátus működik. Az udvaron megnézhetjük a régi kovács- és aranyművesműhely mellett a borospincét és a borkészítés eszközeit is, valamint borkóstolásra is adódik lehetőség. (A salemi internátusról itt írtam egy cikket a Bodeni-tó utazás oldalán.)
Lindau: Sajtok kísérjék utadat!
A következő boros állomás Lindau, ahol – talán az Alpoknak is köszönhetően – már egy kísérő is csatlakozik a borhoz, a sajt. A város híres idegenvezetője, Ursula Ippen szervezésében lehetünk részesei egy sajt- és borkostolónak, amelyhez Ursula a környék legjobb szakembereit és a régió színes kínálatát is beszerzi. Ha szerencsénk van, akkor néhány izgalmas, városi történettel is gazdagabbak lehetünk.
Átkelve a Bodeni-tavon (no nem a jégen, ahogy a szőlővesszőt elcsenő gazdák), a déli part is izgalmas boros kalandokkal vár bennünket.
Weinfeld: Túrázz és húzz fel magadnak egy palack bort!
Elsőként a Weinfelden Weinweg, azaz weinfeldi borút érdemel említést. Amikor megérkezünk Weinfeldbe az állomásra, s elég elszántak vagyunk egy 9 km-es gyalogtúrára a szőlőtőkék között, akkor kapunk egy hátizsákot (persze nem üresen) és egy kódot, amellyel a túra során érintett bortrezorokból kiszolgálva magunkat kóstolhatjuk meg a környéken termett szőlő nedűjét. Élvezet és bizalom – ez a két szó jut eszembe erről a lehetőségről.
Ittingen: Karitatív tevékenység borral
A másik kedvenc boros állomásom a karthausi kolostor kínálta borkóstolás Ittingenben. A ma is karitatív célokat követő kolostorban pszichés betegségekkel küzdő személyek laknak és dolgoznak. A kolostor mellett hotel, étterem, üzlet, kiállítóhely működik, ahol többek között az itt élők munkájának köszönhetően helyi termékeket kínálnak, mutatnak be. Modern borospincéjük van, de már a középkor óta foglalkoznak a borkészítéssel. A pincében nemcsak a kóstolást, hanem a borkultúra más aspektusait is bemutatják.
Stein am Rhein: Csokis-boros este
Stein am Rheinban már kissé távolodunk a Bodeni-tótól, de még érezhető hatása. A tóból kifutó Rajna partján meredek domboldalakon futnak a szőlősorok. A Florin pincészet kínálja az egyik legérdekesebb borkóstolót a városban. Ők ugyanis egy helyi cukrászat segítségével a város legjobb szőlőiből készült borok mellé csokoládét és sajtot is felszolgálnak. (Stein am Rhein városkáról az Élet sója blogon itt és a Bodeni-tó utazás oldalán itt írtam.)
Hohentwiel: Bor és szállás a vulkanikus kúpról
A Vollmayer pincészet Hilzingen és Singen között található, a Hohentwiel vulkanikus kúpon pihenő várrom közelében. Nemcsak a látvány, ahogy a vártól a szőlőtőkék a borászat felé futnak, a megkapó, hanem az itteni borkultúra története is.
A Hohentwiel várában a 10. században Hadwig hercegnő és Burkard herceg megalapította a Szent György kolostort, ahol már folyt szőlőtermesztés és borkészítés. Egészen 1870-ig virágzott a Hohentwiel tövében a szőlőtermesztés, amíg a lisztharmat, a peronoszpóra és a filoxéra meg nem jelent. Ekkor ötven évre leállt a termesztés, de 1928-ban a mai Vollmayer borászat alapítója Robert Vollmayer újratelepítette a szőlőt. A család ma 22,5 hektáron gazdálkodik, s a Hohentwiel vára ma is ott áll a vulkanikus dombon, hogy felügyelje a gazdálkodást.
A Vollmayer borászatba nemcsak kóstolni, hanem vendégéjszakára is betérhetünk, nemrég nyitották meg ugyanis vendégházukat a szőlőtőkék között. Ha a Hohentwielről még részletesebben olvasnátok, akkor itt találjátok a cikkemet.
A fenti lehetőségek mellett még tucatnyi boros kalandban lehet részünk a Bodeni-tó mentén, de ha csupán csak annyit teszünk, hogy egy-egy étkezés mellé a helyi borkínálatból választunk, akkor is kaphatunk egy képet a helyi borkultúráról. Borra és kalandra fel!
Ha a Bodeni-tó melletti más termékekről is olvasnál, akkor azt itt találod vagy, ha más kulináris kalandokra vágysz a környéken, akkor ide kattints!
