Eltűnnek a hajók Überlingen és Meersburg között a Bodeni-tavon, és az utasok évezredeket ugranak vissza az időben. Kővel őrlik a magvakat, állati bőrökből készítik a ruháikat, a házaik pedig cölöpökön állnak a Bodeni-tó varázslatos kék hullámai között.

Nincs ok aggodalomra, hiszen a kőkorszakból gyorsabb visszatalálni a tópartra, mint azt bárki is gondolná. A cölöpfalu közvetlen kapcsolatban van egy időkapuval, amelyen át újra a jelenben találhatja magát az, aki látogatást tett az őskorban.

Különleges múzeum található a Bodeni-tó északi partján, Unteruhldingen településen. Rekonstruált őskori cölöpfalu várja a látogatókat, azzal a céllal, hogy megmutassa, hogyan éltek az emberek több ezer évvel ezelőtt a Bodeni-tó körül.

Utazás a múltba és a tó mélyére

Az Unteruhldingenben található tízezer éves cölöpfalu maradványai nem az egyedüli leletek a környéken, de kétségtelen, hogy itt kerülhetünk a legközelebb a kőkorszakban és a bronzkorban élő emberek mindennapjaihoz.

A cölöpfalvak védelmi szempontból tavak, folyók övezte lápos vidékre épültek az őskorban, s ezzel, nem tudatosan ugyan, de előidézték azt is, hogy komoly leletanyag maradjon fenn az utókor számára. A mocsárba hullott, dobott használati tárgyak, ételmaradékok oxigénmentes környezetben vészelték át az évezredeket. Unteruhldingenben a régészek egyben búvárok is voltak, akik a ma már víz alatt álló területeken folytatták a feltárást. Aki jegyet vált a cölöpfaluba, azt először a mélybe viszik az archeológusok. Nincs szükség búvároktatásra, a mai technikának köszönhetően bárki könnyedén velük tarthat itt a Bodeni-tó medrébe.

Élet a cölöpfaluban

Ezután léphetnek be a látogatók a rekonstruált cölöpfaluba, ahol megismerhetik az őskori ember életét. Azt hiszem, hogy itt mindenki átértékeli az elégedetlenség fogalmát. A falu házai mai szemmel romantikusnak tűnhetnek, de az év 365 napjában minden időjárási és egyéb külső támadásnak kitéve, korántsem lehettek olyan komfortos és biztonságos lakóhelyek, mint mai otthonaink.

Ahogy az ételek előállításának folyamata sem ment olyan egyszerűen, mint manapság. Csöppet sem irigyeltem a kőkorszaki embert. Megpróbáltam elképzelni, hogy mennyi időbe telne egy fél kilogrammos kenyérhez kézbe vett kővel megőrölni a gabonát. Nem tudtam elképzelni.

Pfahlbauten ráébresztett egy másik érdekességre is: mennyivel gyorsabb ma a fejlődés. A múzeumban nemcsak a kőkorszak, hanem a bronzkor emberének életével is megismerkedhetünk. Nem lehet elmenni amellett, hogy hány száz, ezer év kellett akár csak egy jelen szemmel egyszerűnek tűnő eszköz fejlődéséhez. Mai fejlett világunkban naponta jelennek meg az életünket megkönnyítő berendezések, találmányok; akkoriban akár ezer évet is várni kellett egy ugrásra. Ilyen szemmel is érdemes körbenézni Pfahlbautenben, a cölöpfaluban.

A válaszok múzeuma

Jó sok kérdés merül majd fel abban, aki bejárja ezt az UNESCO világörökségi listáján is szereplő látnivalót a Bodeni-tó északi partján:

Miért ide építkeztek? Milyen nagy volt a falu? Milyen népek éltek itt? Hogyan éltek? Mivel foglalkoztak? Milyen ruhákban jártak? Mit ettek? Milyen volt a közösség? Milyen volt a vallásuk, a kultúrájuk?

S a legfontosabb: mire voltak jók a cölöpök?

A válaszok a házakban s a kiállítóterekben lapulnak.

A múzeumfalu története

Érdekesség a rekonstruált falu mint múzeum történetéről, hogy 1922-ben helyi lakosok, művészek, politikusok kezdeményezésére kezdték el kialakítani, és a ’30-as évekre már világhírű turisztikai látványosságnak számított. 1936-ban 66 500 látogatót fogadtak itt. A háború után hosszú ideig nem költöttek rá, de a ’80-as években felújították és bevonták múzeumpedagógiai projektekbe is. 2007-ben az ARD/SWR televíziós sorozat  „Kőkorszak – Az élet 5000 évvel ezelőtt” című filmjéhez is hátteret biztosított. A múzeumfalu mögött létrehozott kisebb faluba egy-egy kísérleti vagy oktatási projekt keretében rendszeresen költöznek be lakók, s megpróbálnak úgy élni, ahogy a cölöpházak egykori lakói éltek az őskorban.

Az időutazás a cölöpfaluba Unteruhldingenben azzal a feltétellel, hogy bármikor visszatérhetünk a saját világunkba, azon túl, hogy számos érdekes információval szolgál egy nagyon távoli történelmi korszakról, megtanít arra is, hogy hálásak legyünk a kényelmes életünkért.