Megmentett életek százai, 95 méter Jeruzsálem, mechanikus jászol és tömjénes csokoládé biztosan várja azokat, akik ellátogatnak a bajor Altöttingbe.
Van ott azonban még valami, amit nehéz szavakba önteni, érezni kell a városka rendezett főterén, az Inn felé siető Mörnbach partján, az egymást érő templomokban. Igyekszem átadni az érzést, ami uralta a hétvégémet Altöttingben úgy, hogy nem vagyok vallásgyakorló, nem tartozom egyházhoz. Van azonban hitem, s tisztelem azokat, akik keretek között gyakorolják a hitüket.
Nem tudnék jobb helyet ajánlani azoknak, akik karácsony előtt a hagyományos karácsonyi vásárok vagy az áruházak konzumálásra ösztönző árkádjai helyett valami igazán lelkekig hatoló, hétköznapokból kiragadó helyre vágynak. Olyan helyre, ahol egészen különleges és egyedi módon magyarázhatják el gyermekeiknek azt, hogy a karácsony valójában miről is szól.

Minden egy cikkel kezdődött
Pár hónapja ismerkedem részletesen Bajorországgal. Látnivalókban a legszélesebb palettát nyújtja ez a német tartomány, de én nem csupán az olyan hírességekről, mint a Neuschwanstein kastély, Berchtesgaden vagy Garmisch-Partenkirchen akarok tudni, hanem a rejtett bajor érdekességekről is. Ha nem olvasnám rendszeresen a Süddeutsche Zeitungot, akkor valószínűleg soha nem jutottam volna el Altöttingbe, Németország legnépszerűbb zarándokhelyére.
A cikk két mondata különösen vonzóvá tette a helyet számomra. Szabad fordításomban így hangzik: „Sehol máshol nem koncentrálódik jobban a bajor régió identitása, mint az altöttingi Gnadenkapellében. Aki még soha nem tette be a lábát ebbe az épületbe, az nem ismeri ezt az országot.”

Bevándorlóként bizonyára nem egy ilyen helyen kerestem volna a bajor néplélek gyökereit, hanem egy Wirtshausban (fogadóban). Na jó, ez lehet, hogy most erősnek tűnik, de nem rosszindulat táplálja. Amióta Bajorországban élek, azt látom, hogy a bajorok mindenkinél jobban szeretnek enni, inni és bulizni. S persze látom azt is, hogy a modern nagyvárosi kultúra mögött ott vannak a tradíciók, a közösségi élet és a hit.
Nem lennék jó bevándorló és utazó, ha ezek után nem akartam volna látni Altötting városát, amelyről 2024-ig nem is hallottam.
Évszázados intim pillanatok
Altöttingben mindössze 13 ezer ember él, a lakosok számát tovább növeli a nagyon közeli Neuötting, de még így is kisvárosnak mondható. A német kisvárosokban azonban mindig sokan mozognak az utcákon. Nem úgy Altöttingben – gondoltam szombat délután, amikor a Zur Post hotelhez érkeztem. Alig jártak néhányan a főtéren, a Kapellplatzon. Teljes nyugalomban járhattam körbe a híres kápolnát, a Gnadenkapellét. Első ránézésre egy öreg kis kápolna, amelyet – a tér bármelyik részéből nézünk is rá – kiegészít egy másik templom tornya. Nem hiszem, hogy Rómán kívül van olyan hely, ahol ennyi templom esik egy térre.
Nem véletlenül emlegettem Rómát, hiszen a tér kialakításáért egy svájci építész, Enrico Zuccalli a felelős, s ő nem titkolta, hogy munkáira nagy hatással volt az olasz építész, szobrász, Bernini. Nem akasztanám a Bajorország Rómája jelzőt erre az altöttingeni térre, de kialakítása mindenképpen hatásos, római értelemben is.

Olyan érzésem támadt, mintha a kápolna körül forogna a tér. A kis épület pedig középen, fix pontként közvetíti föld és ég között a hozzá érkezők üzeneteit évszázadok óta.
Árkádjai alatt százasával találni hálaadó táblákat; kreatív alakzatok, változatos kivitelezés, időtől megkopott vagy egészen friss formában. Pont olyan változatos, amilyenek a megmentett életek, megáldott halálozások, reményteli könyörgések. Vízbe fulladásból feltámadás a 15. századból, felgyógyulás lovas balesetből a 17. századból, menyasszonyi halál a 19. századból, autós baleset túlélése 1930-ból, háborús veszteség 1945-ből, kerékpáros baleset szerencsés kimenetele napjainkból. Széles a paletta, amely miatt hálát adnak vagy könyörögnek az altöttingeni Fekete Madonnának itt a falakon. Órákig képes lettem volna a táblákat böngészni és elképzelni magamban a kápolnánál évszázadokon keresztül megfordult embereket. Alig mertem fényképezni, mert úgy éreztem, hogy számomra idegenek életének egy intim pillanatába kapok betekintést. A kápolnában akkor sem jutott volna eszembe fotózni, ha nem tiltják táblák. Talán a sok hálaadásnak, a temérdek könyörgésnek vagy éppen a Fekete Madonnának köszönhető, de amennyire kint átjárt a spirituális nyugalom, bent annyira felzaklatott a hangulat.







A Fekete Madonna és a magyarok
A hivatalos történet szerint a 64 centiméteres Madonna-szobor olyan fából készült a 13. vagy 14. század környékén, amely idővel megsötétedik (megjegyzem, ennyi idő alatt már szinte minden megsötétedik). Ennek a Madonnának még a kis kápolna terében rendszeresen égetett gyertyák is segítettek a barnulásban. Van azonban egy legenda, amely sokkal korábbra helyezi a Madonna feketedésének okát. A 10. században erre portyázó magyarok az akkor már ezen a helyen álló kápolnát felgyújtották, és mire a hívők kimentették a szobrot, addigra az jelentősen elszenesedett. Nem feltétlenül ez a névjegy az, amit a világban nekünk, magyaroknak hagynunk kellene, éppen ezért talán ne is feszegessük ezt a vonalat.
Az biztos, hogy a Madonna évszázadok óta vonzza magához a zarándokokat.
Tömjén és zarándoklatszuvenír minden mennyiségben
A teret egészen másfajta szuvenírboltok keretezik, mint amilyeneket megszokhattunk a nagy látogatottságú látnivalók körül. Itt bizony a templomi gyertyák, a füstölők, a szentképek, apró kegytárgyak és a tömjén kapja a főszerepet. Alig kell közel menni ahhoz, hogy orrunkba beszivárogjon a tömjén illata.
A Kapellplatzon tömjénmanufaktúra és tömjénmúzeum is található, ahol alaposan körüljárható a tömjénfeldolgozás. A múzeum után ajánlom a tömjénes csokoládé kóstolását a Dengel cukrászdában (Ománból származó tömjénolaj felhasználásával készítik).

Kiszakadás a világból, megérkezés egy másikba
Vacsora után újabb sétára indultam. A tér veszített római nagyságából a sötétben, de megnyerte a titokzatos jelzőt. Üres és csendes volt, sehol nem mozdult semmi és senki.
Az innen nyíló kis utcák és a naplementében színes folyóparton egyre-másra futottam össze apácákkal és reverendásokkal. Nem meglepő talán egy ilyen városban, nem akarom újra Rómát emlegetni, de az örök város járt az eszemben.

A halk lépteken kívül mindenhol csend honolt egészen addig, amíg távolról énekszót nem hozott a szél. Szó szerint hozta, egyre hangosabban. Mire visszatértem a Kapellplatzra, már százával sorjáztak a zarándokok a kápolna körül, gyertyával kezükben, énekelve járták körbe a Fekete Madonna épületét. Talán épp aznap vagy nemrég történt velük valami, ami ide küldte őket egy hála vagy egy könyörgés elrebegéséért. Az is lehet, hogy csupán lelküket tisztították meg az ide vezető úton, kiadták magukból mindazt, amit a hétköznapok egymásra halmoztak.

Éreztem a kupolát, amit az egész jelenet a tér fölé vont. Bezárt egy másik világba, amelynek közepében mintegy közvetítőként állt a kis kápolna. Mire a gyertyák leégtek, az énekszó elhalkult, képes voltam csak a belső hangokra figyelni, elengedni az összes problémát, amin egy átlagos szombat este aggódni szoktam. Meditatív pillanatokban volt részem az altöttingeni téren.
Betlehemtől Jeruzsálemig, avagy ki így, ki úgy támad fel
Vasárnapra esett a feltámadások megtekintése. Elsőként az altöttingeni fényképészmester, Hans Strauß által a ’20-as években rendelt, mechanikusan működő betlehemhez mentem. Csaknem elvétettem az ajtót, amely mögött a sötétben, munka nélkül álldogált a 130, fából készült figura.

Képzeld el, hogy ezeket a figurákat Oberammergauban készítették. Én is jártam azon a településen, amikor a Bajor Alpokat jártam be. Az Élet sója blogon elolvashatod a vidékről készült cikkemet.
Gombnyomásra megelevenedett a Szentföldön és a Galileai-tengeren az élet. Halászok, favágók, földművesek tették a dolgukat, miközben a jászolban gyermek születésére vártak. Gyermeki kíváncsisággal álltam az üvegfal mellett. „Feltámadt” az a bizonyos nap Altöttingenben. Jobb helyen nem is tehette volna.
Néhány méterre a mozgó jászoltól fájdalmasabb út vezet a feltámadáshoz. Krisztus keresztrefeszítésének lehetünk tanúi Gebhard Fugel panorámafestménye segítségével.

A 12 méter magas és 95 méter kerületű, 27 különálló, majd egymáshoz varrt szövetdarabból álló panorámaképet Fugel és művésztársai 1902–03-ban készítették. A helyenként 3D hatást kiváltó festmény, valamint a vászonhoz illesztett környezeti darabok minden részlete érdekes.

Még az is, ami mögötte van. Nem csupán kétezer évet repít bennünket vissza, hanem 1902-be is. A panoráma körbejárása után lehetőség van ugyanis a színfalak mögé is bekukkantani. Élveztem, hogy láthattam, hogyan és mivel dolgozott Fuger 122 évvel korábban. Itt nem Róma, hanem bizony a Fuger előtt pár évvel készült Feszty-körkép járt az eszemben.

Nem állítom, hogy egy altöttingeni látogatás elég volt Bajoroszág lelkének megismeréséhez, de mindenképpen közelebb kerültem hozzá.
Mit ajánlok még Altöttingben?
Zarándokmúzeum és Kincstár: A közelben született XVI. Benedek pápa ajándékait és az altöttingi zarándoklatok történetét ismerheti meg ebben a múzeumban a látogató. 2025 húsvétjáig felújítás miatt zárva tart.
A Városi Galériában nem érezni, hogy Altötting egy kisváros, sőt. Mindig elcsíphető néhány izgalmas kiállítás. Ottjártamkor a kerékpárok történetében merülhettek el a látogatók, a 2025-ben érkező programokról itt lehet tájékozódni.
Diorama és Mária-film: A Marienwerk épületben 22 diorámán elevenedik meg az altöttingi zarándoklatok történelme. Csaknem ötezer figura, épület s egyéb tárgy segíti az élethű ábrázolást. Ugyanitt tekinthető meg a híres Altöttinger Marienfilm, amely 1950-ben készült, és amelyet az első altöttingi Mária-csodáról szóló leghosszabb dokumentumfilmnek tartanak.
Étterem: A kilátás és a hangulat miatt ajánlom a Trostbergbe vezető körúton a Graming negyedben található Weißbräu éttermet.
Altötting közelében találod a Burghausen várat és számos kerékpárutat az Inn és a Salzach mentén.
Titkos tipp a közelben a karácsony előtti időszakra: Schloss Tüßling, ahol a kastély kertjében nem csupán egy hagyományos karácsonyi vásárban lehet részünk, hanem 1,2 kilométer hosszan kivilágított figurák, karácsonyi jelenetek várják az ünnepre hangolódókat. (2024. november 21-től 2025. január 6-ig tart a fényjáték.)
Ha szeretnél még több úti célt megismerni és tippeket kapni az utazásaidhoz, akkor iratkozz fel a hírlevelemre, ahol most a feliratkozásért cserébe egy füzetet kapsz ajándékba, amelyben 33 német úti célt ajánlok neked.