Élmények és hangulatok Tenerife szigetéről
Az éjszakai égbolt páratlan látványa, a föld szívének felszínig ható dobogása, a mikroklímák teremtette változatosság és ősi, guanche üzenetek – ezt is nyújthatja a Kanári-szigetek legnagyobb szigete, Tenerife.
Sokkal többet szeretne azonban adni. Mindent, amire egy turistának szüksége van: homokos óceánpartot, látványos állat- és növényparkokat, szükségtelen luxust, szórakoztató szolgáltatások sorát. Kár, mert nem lenne erre szüksége.
Ellentmondásokkal tért haza az Élet sója blog Tenerife szigetéről, de nincs mit bánni, mert bebizonyosodott, hogy a jó öreg természet felülmúlja az ember esztelenségeit.
Mit vártam?
Nem titkolom, hogy azt vártam, amit Gran Canaria szigetén tavaly, vagy egy évvel korábban Madeirán. Lenyűgöző látványt, ötvözve a szigeti kultúrával, helyi szokásokat, kulináris escapade-okat, új felfedezéseket és némi kulturális élményt. Azt szerettem volna, ha a sziget minden érzékemre egyaránt hat, és nem akar másnak látszani, mint ami.
Mit kaptam?
Pont azt, amit Gran Canaria és Madeira szigetén, de egy sajnálatos mellékízzel: ha természetesen is szép, akkor miért aggatja magára ezt a sok kommersz cuccot?
Tenerife látványos és értékes sziget, de másoknak akar megfelelni, ahelyett, hogy önmagát nyújtaná. Örülök, hogy volt annyi lélekjelenlétem, energiám, amivel észrevehettem a sziget igazi arcát.
Miután a sziget nagy és én nyolcadmagammal érkeztem, ráadásul voltak speciális igények is, ezért most nem a látnivalók felsorolása következik, hanem egy olyan beszámoló, amely várhatóan kedvet hoz másoknak is, hogy lehámozzák a közönségesség felesleges ruháit erről a helyről.
Észak vagy dél?
Tenerife időjárásáról szóló híreknek, miszerint a két tucatnál is több mikroklímának köszönhetően nem jósolható meg pontosan az időjárás, nem akartam hinni. Tartott ez egészen addig, amíg meg nem érkeztem tenerifei lakóhelyünkre, El Sauzalba.
S itt bemutatta a sziget az első különlegességét: az időjárást.
A déli reptérről rögtön egy fekete homokos óceánparton tartottuk a találkozót a csapatunkkal, és belekóstoltunk a februári nyárba. Meleg, szinte már égető nap, kellemesen hűsítő óceán, bárok, part menti kávé.
Miközben El Sauzal felé vettük az irányt, az autó hőmérője ide-oda ingadozott, talán rossz, okoskodtam, de a nyugati part meredek útjain inkább a magasságkülönbségnek tudtam be a dolgot. El Sauzal előtt eleredt az eső, de a távolban mindig jól láthatóan sütött a nap. S a meredek partszakasz zöldje arról tanúskodott, hogy az eső gyakori vendég errefelé. Mint ahogy sajnos a 16-17 fok is, miközben alig 30 kilométerrel arrébb a 20 fokot inkább éreztem 25-nek.
Mégsem választanám a déli városokat.
El Sauzalban csaknem minden reggel esett, sokszor éjjel is, de a városka megengedi, hogy belekóstoljon a látogató a helyi életbe. Délen kiépített a promenád, bárokkal, éttermekkel, importált barna homokkal, északon meredek a part, rálátás csak felülről, étterem az eldugott kis utcákban, elvétve fekete homok, cserébe viszont zöld minden.
Az északkeletről érkező passzátszelek, a hegyvonulatok gondoskodnak erről a sokszínű időjárásról, amelyet a sziget nagyságából adódóan kezelni lehet. Egyszerűen csak arrébb kell kicsit menni, s már süt is a nap.
Az éjszakai Tenerife
Tenerife szigete fölött nincs légi forgalom. Kizárólag a sziget északi és déli csücskénél láthatunk a magasban repülőket, de a sziget fölött nem repülhetnek át. Az egyik ok az, hogy ne törjék meg a páratlan csillagos égboltot és ne zavarják a csillagászati megfigyeléseket.
Itt a második különlegesség: a csillagos ég Tenerife fölött.
A szigeten több obszervatórium is található, de a profi kutatók mellett számos amatőr csillagász is lakik a szigeten.
Ezt az érdeklődést a sziget részben az alacsony fényszennyezésnek köszönheti, valamint annak, hogy viszonylag könnyen juthatunk egészen magasra, ahol még elviselhető az időjárás az éjszakai megfigyelésekhez és a légkör szennyezettsége is kisebb. A Teide vulkán nemzeti parkjában több mint kétezer méteres magasságból figyelhető meg a bámulatosan szép égbolt.
Emellett, mivel viszonylag közel fekszik a sziget az Egyenlítőhöz, ebből a magasságból „belátni” a horizont alá is egy kicsit, ezért olyan csillagképek (legalábbis néhány csillaguk) is láthatók – amikor azok „delelnek”, azaz a pályájuk legmagasabb pontján állnak –, amelyek az északi féltekéről nem figyelhetőek meg. Ilyen pl. a Dél Keresztje.
Az Élet sója blog fotósa, aki amatőr csillagász is, bevállalta az éjszakázást a Teide mellett Farkasréti György, szintén amatőr csillagász, a tenerifei csillagnéző programok vezetője társaságában. Kétszer 12 órát töltöttek ők ketten a csillagos égbolt alatt, időnként 0-1 fokban, megfigyeltek, fotóztak és elképedtek.
Csillagnézés Tenerifén Farkasréti Györggyel és Farkasréti Dominek Annával: Anna és Gyuri néhány éve élnek a szigeten és a hangmérnökből, színésznőből lett amatőr csillagász házaspár ma már naponta mutatja meg a híres és kevésbé híres csillagképeket Tenerife szigetén a turistáknak. Nemcsak érdeklődő felnőtteknek, hanem gyermekeknek, családoknak is kiváló program. Farkasréti György két távcsövével és nagy tudással kalauzolja vendégeit ebben a varázslatos világban a Teide vulkán mellett. Felesége, Anna színészi képességeit is beveti a gyermekeknél, hogy számukra is életre szóló élmény legyen egy csillagnézés Tenerifén. Emellett György várja azokat a fotósokat, amatőr csillagászokat is, akik szívesen lencsevégre kapnának egy-egy páratlan galaxist, bolygót, csillagködöt.
Csillagnézés Tenerifén weboldala itt.
Közelíts az éjszakához!
Mi volt az én profitom abból, hogy a férjem, fotósom vállalkozott a csillaglesésre és fotózásra?
Láthattam a lemenő és a felkelő nap páratlan fényeit, s a felhőóceánt.
Újabb tenerifei különlegesség: fények a vulkán körül.
A csillagnézésre a Teide mellett, mintegy 2300 méteres magasságban került sor. Nem állítom, hogy a Teide Nemzeti Park nappal nem nyújt különleges látványt, de azért a vörös kőzet, a hatalmas, egykori kráter, amelyen az autóút visz keresztül, a lemenő és felkelő nap fényében elképesztően különleges.
Nem beszélve az erdőről, amely a felfelé vezető út egy szakaszát övezi és a felhőóceánról, amely az alacsonyabb vonulatok között időzik. Soha nem láttam még ilyen jelenséget és még fokozható lett volna, ha egy átbukó felhőzetbe is belefutok, de ne legyek telhetetlen. Így is elvarázsolt ez a vulkán és környéke, holott egészen a csúcsáig nem mertem és nem akartam felmenni. Hosszú sorok sorjáznak felfelé, oda, ahol nyilvánvalóan a hegy már nem szívesen látja őket. Én inkább távolról szemléltem.
A Teide: 3718 méter magas csúcsa Spanyolország és az Atlanti-óceán legmagasabb pontja. Már ez a tény önmagában megalapozna egy látogatást. A különböző kitörések által alakított környék, a sziklák alakjára vonatkozó találgatások és a felvonó közelében található múzeum kihagyhatatlanná teszi a szigeten. A felvonóval, a Telefericóval (amely 2356 méter magasról indul) ugyan még nem juthatunk a csúcsig, ahhoz még tovább kell gyalogolni úgy 600 métert. Ott azonban még a Föld szívének dobogását és szuszogását is hallani. Figyelem! A felvonóra és a csúcstámadásra előre kell jegyet venni és időpontot foglalni itt.
Mit üzennek a guancsok?
A tenerifei – valószínűleg berber származású – őslakosságnak már nyoma sincs a szigeten. Talán csak a legendákban és a családi nevekben lelhető fel némi örökség. Én mégis sokszor gondoltam rájuk. Arra, hogyan élhettek a szigeten, hogyan ruházták fel a Teidét mítoszokkal, mit ehettek, s milyen rituáléik voltak.
Két helyre is rábukkantam, ahol kicsit közelebb kerülhet a látogató az őslakossághoz. Az egyik a már említett Teide Nemzeti Park látogatóközpontjában berendezett kiállítás, a másik egy magánpark, amelyet Thor Heyerdahl alakított ki a güímari piramisok körül. Ezek a kőpiramisok ugyan igazoltan nem köthetőek az őslakossághoz, de felfedezték a guancsok lakóbarlangjait a piramisok alatt.
A piramisok vulkanikus kőzetből épültek és csillagászatilag tájolták azokat. Különös, nem?
A hazaúton két üzenet – amelyet én önkényesen a guancsoknak tulajdonítok – jutott el hozzám: az egyik, hogy a hegy szent, s ha megelégeli az irritálást, akkor ennek hangot ad, a másik, hogy a sziget különleges helyen fekszik, egyedi klímája, fényei, csillagai mind erről tanúskodnak.
Városok a kétségbeesés szélén
A sziget déli városai már elvesztették önmagukat. Alig akad hely, amit nem az óriási szállodakomplexumok, a turistatömegeket kiszolgáló éttermek, bárok, szolgáltatási egységek uralnának. Ettől általánossá és kommersszé válnak.
Északabbra akad néhány üdítő kivétel, ahol jólesik a séta. Szerettem La Orotava meredek utcáit, házait és a tenerifei lakóépületből lett múzeumot. Kisebb volt a látványos parkja, mint vártam, de annál érdekesebb a temploma.
Puerto de la Cruz zajos, zsúfolt, a főváros Santa Cruz de Tenerife pedig ipari és bevásárlásközpontú csúfság.
A főváros zenepalotája egyensúlyoz az óceán kékje és a méretes ipari létesítmények között. Parkjai hívnak, de alig tartanak ott, utcáin elnyomja a hangulatot a reklám.
Talán csak egy hely volt, ahol még elmerülhettem némi helyi érzésben, a piacon. Az 1943 óta működő African Marketen újra rácsodálkoztam a Gran Canarián már megbabonázó krumplifajtákra, a piros banánra és az ismeretlen fűszerekre.
San Cristóbal de La Laguna városában ismét szembe jöttek a guancsok. A város ugyanis az ő zarándokhelyük volt, de akkoriban még egy tó terült el a helyén. Ez a város nevéből is látszik.
Egyetemváros, és belvárosának építészete nemcsak azért érdekes, mert a világörökség részét képezi, hanem mert olyan érzése támad a látogatónak, mintha egy dél-amerikai városban sétálna. Kedveltem a színes épületeket, a toszkán tornyú templomot, a kis udvarokat, kávézókat és a piacot. San Cristóbal de La Laguna az a hely, amit érdemes bejárni, akár a főváros helyett is.
Túrák, partok, bor és ételek – mit ajánlok még?
Ha világítótorony, akkor Punta Del Hidalgo.
Ha part menti sziklák fekete homokos partról, akkor Los Gigantos.
Ha szépséges part, akkor Playa de las Barqueras.
Ha pálmadzsungel, akkor Rambla del Castro.
Ha importált homokos strand, akkor Playa de Las Teresitas.
Ha sárkányfa, akkor a Drago park.
Ha látványos út az Anaga-hegységen keresztül, akkor a TF-12.
Ha tenerifei borkóstolás, akkor Casa del Vino El Sauzalban.
Ha helyi konyha, akkor Tasca La Carambola El Sauzalban.
Ha kávé, akkor csakis egy Barraquito.
Ha étel, akkor papas arrugadas mojóval (szósszal) és/vagy kecskesajt, valamint carne en salsa (helyi pörkölt).
Ha autóbérlés, akkor helyi cég.
Ajánlom vagy nem Tenerife szigetét?
A sziget az a hely, amelyet ajánlok túrázóknak, amatőr csillagászoknak, fotósoknak és hasukat süttető turistáknak, de nem ajánlom azoknak, akik csak kulturális és történelmi látnivalókra vágynak. Érdemes bevállalni az északi részt lakhelynek, de elkalandozni délre. A fővárost nem ajánlom, sokkal inkább a kis hegyi falvakat. A korai kelés meghálálja önmagát, ahogy a kései autózás a Teide körül is. Azt azonban senki ne feledje el, hogy a Teide most alszik, de képes működésbe hozni önmagát, ha úgy ítéli meg, hogy kiengedi az ördögöt, amelyet a guancsok szerint a főistenük, Achamán a hegybe zárt be.
