A Bodeni-tó nyugati oldalán, a tó és a Fekete-erdő között találhatóak a Hegau vulkánikus kúpjai. Különlegességüket nemcsak a természeti szépségük adja, hanem a kúpokon csücsülő várak, várromok is, s a megannyi történet, amely az idők során köveiket összetapasztotta.
Ha érezni szeretnénk az Alpokból évmilliókkal ezelőtt lezúduló folyókká duzzadt gleccserek hordalékát a lábunk alatt, vagy ezen alapokon kialakuló növény- és állatvilág szépségét a szemünk előtt, s még időt is hagyni akarunk az ezernyi történet feldolgozására az agyunknak, akkor túrabakancsot kell húznunk. Ezt a vidéket ugyanis a legjobb gyalog bejárni. Jól meg kell töltenünk egy hátizsákot és végig kell sétálnunk az úgynevezett Burgwegen, azaz a Hegau várait és várromjait összekötő túraútvonalon.
A Hegau túraútvonalairól ezen a weboldalon tájékozódhatunk!
A túraútvonalon számos vár állja majd utunkat, a mutatok hármat közülük kicsit részletesebben, érdekes információkkal fűszerezve. De előtte vessünk egy pillantást a Hegaura az úgynevezett Hegaublick-ről (itt található)
A Hohentwiel
Ezt a várat a svábok egyik hercege kezdte el építeni a X. század második felében, s azóta ezernél is több év, majdnem ötezer évszak telt el, több tízezer katona és fogoly, több százezer látogató járt itt és millió történet lapul a köveken, a falakon. Mit érezhetünk meg mi mindebből, ha belépünk? Az elővárban elsőként azt, amiért éppen ide építették, látni a Bodeni-tavat, az Alpokat, a Fekete-erdőt, s természetesen a környék többi vulkanikus magaslatán álló testvérvárat.
Stratégiailag tökéletes választás volt. Másrészt nemcsak a vár és egykori urai, lakói, rabjai történetei bolyonganak körülöttünk, hanem a környéké is. Hiszen korábban minden látogatónak fel kellett hoznia egy követ, s ezzel is hozzájárulni a vár rekonstruálásához.
Cserébe otthagyhatták nevüket a köveken, s megkóstolhatták a Hohentwiel alatt futó szőlőlugasok nedűjét.
Nem is akármilyen bor ez, hiszen azt tartják, hogy a vulkanikus hegyek kiváló talajt biztosítanak a szőlőnek, amihez csatlakozik a nap azzal, hogy Németország egyik legnaposabb vidékévé varázsolja a hegyoldalt. Így kínálhatnak a pincészetek egy markáns fehér burgundit, egy chardonnay-t, s egyfajta rizlinget a vár tövében.
A vár milliószor cserél gazdát, lesz hercegi székhely, háborúkban védelmi bástya, kaszárnya, börtön, s ki tudja, még mi. A sok funkciónak s gazdának azonban mindenképpen előnye, hogy mindenki hozzátesz valamit az objektumhoz, elég változatos képet adva ezzel az épületegyüttesnek.
A Hohentwielre tavasszal medvehagymától illatozó úton juthatunk fel, de ha a várat is szeretnénk látni, akkor még indulás előtt érdemes jegyet váltani a belépésre. A parkoló mellett találjuk az információs centrumot. A Hohentwiel vár weboldalát pedig itt, érdemes tájékozódni előre, mert időnként le van zárva a felső vár egy sziklaomlás miatt. A vár szerepel az Ella háborúja regényemben is, amelyről itt olvashattok részletesen és a vár történelméről is írtam egy cikket itt.
A Hohentwielről már szemügyre lehet venni a többi vulkanikus kúpot, s a várjaikat! Vigyázat, közelebbinek tűnnek, mint valójában vannak, de egy jó kis túra elérni azokat.
A Hohentwielről kezdhetjük rögtön a Hohenkrähennel.
A Hohenkrähen meghódítása nem olyan egyszerű, mint a Hohentwielé volt, s ez valószínűleg nem véletlen. A XII. században, amikor a közeli Friedingen urai építtették, komoly viszályokkal és magánháborúkkal kellett szembenézniük.
A középkor viharos századaiban is inkább volt szükség a megközelíthetetlenségre, mint a hívogatásra.
A vár udvarán is az az érzése támad a látogatónak, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek. A növények, amelyek mindent benőttek, a legkisebb kő alól is kibújtak, s óriásként bólogatnak most, mintha átvették volna a védelmező szerepét. A helyi legenda szerint van egy segítségük, Poppele von Hohenkrähen, aki valamikor a középkorban a vár ispánja lehetett, s miután megtréfált egy magas rangú egyházi személyt, az megátkozta és azóta kísértetként kell visszajárnia a várba és környékére. Singen városában sok legenda kering Poppeléről, s farsang idején ő szolgáltatja a legjobb alapot a maskarákhoz.
Kísértetek ide vagy oda a látvány innen lenyűgöző, a Hohentwiel és a Mägdeberg egy karnyújtásnyiról integet.
Ha már a Mägdeberg olyan jól nézett ki innen, akkor ruccanjunk ki a legkisebb várhoz a környéken.
Nem tudom, hogyan ment annak idején egy vár helyének a kiválasztása, de az biztos, hogy az első építtető, aki a kelták egykori tanyaközpontja helyén a XIII. században felépíti a mägdebergi várat, eljött ide, az akkor már itt álló aprócska kis kápolnába, s éppen úgy tökéletesnek találta a helyet, mint én találtam, az ott jártunkkor. Konrád reichenaui apát is érezte, hogy ez a kis domb vulkanikus gyökerei ellenére nem annyira merev, mint társai. Sajnos az eredeti várból kevés maradt meg. Inkább mondanám várromnak. Magánkézben van, de látogatható, sőt még tűzrakóhelyet is találunk a várban.
Singen és Engen környékén számos vulkánikus kúp van még, s számos vár, várrom. Valamennyit érdemes fefedezni, mert a környék mindegyiktől fantasztikus látványt nyújt.
A közeli Engenben ott áll a Burg Hohenhewen, Gottmadingen-Randeggben a Randegg-kastély, Weiterdingenben a restaurált barokk kertjéről híres kastély, vagy Rielasingenben a Rosenegg, amely mellett helyi ételeiről híres éttermet találunk.
Fedezzétek fel a Hegaut a Bodeni-tó mellett!
S ha szeretnéd felfedezni a környéket alaposabban, akkor A Bodeni-tó – Több mint útikönyvben rengeteg információt, tippet találsz, rendeld meg most itt a webáruházban biztonságos fizetési módokkal, Magyarországon és Németországon belül is szállítunk: Megveszem a Bodeni-tó útikönyvet, vagy írj a kapcsolat@bagotunde.com e-mail címre.
