Az érkező vagy a távozó vendéget szereted jobban?

Van egy ismerősöm, aki egyszer azt mondta, nincs szebb látvány egy távozó vendégnél! Nem tudok egyetérteni vele, még így kéthétnyi vendégfogadás után sem. Sőt, legalább 6 okom van megfordítani ezt a mondást úgy, hogy nincs szebb látvány egy érkező vendégnél! 

Amióta Németországban élünk, sokkal többször fogadunk vendéget, mint Magyarországon. Hosszabb ideig maradnak, nálunk laknak, kíváncsiak a környékre, szeretik felfedezni a helyi ételeket, üzleteket, találkoznak a barátainkkal, ismerőseinkkel, részévé válnak az életünknek. S mit kapunk mi azzal, hogy várjuk őket, jönnek, itt vannak? A következő hat dolog az, amiért mi imádjuk a vendégvárást a férjemmel!

embassy-709672_640

1. Az előkészületek izgalma: az agusztusban várható vendégekre gondolva, már tavasztól elkezdem a lakásban a kisebb javításokat, felújításokat. Mindig van egy-két hely, ahová kell egy új tárgy, amelyre nekünk is szükségünk lenne, de ketten még elvagyunk a régivel, viszont mire a vendég jön, addigra már jó lenne lecserélni. Vásárolok néhány új terítőt, alátétet, ágyneműt, törölközőt, tányért, poharat, stb. Így folyamatosan megújulunk mi is, s van kire fogni a vásárlást is! 🙂

table-setting-1159423_640

2. Egész évben gyűjtögetjük az új recepteket, amelyeket folyamatosan kipróbálunk és felkerülhetnek a vendégfogadós listára. Innen pedig egyenesen a vendégek asztalára. Imádjuk látni az örömüket, hogy megint valami különlegessel sikerült előállnunk. Valami nem hétköznapival, ami általában még ízlik is, mert lelkesen fotózzák a recepteket, vagy megkérnek a lefordítására. Férjem az italok terén próbál mindig újítani, megrendeli a hozzávalókat, próbálgatja az ételekhez, s a végén elhalmozza a vendégeket egy-egy likőr, koktél, vagy bor történetével is, az ízeken túl. 

long-island-iced-tea-1183779_640

3. Velük együtt fedezzük fel a környéket! Azt hiszem elmondhatjuk magunkról, hogy nagyon szerencsésesek vagyunk a lakóhelyünk tekintetében. Tó, hegyek, várak, kastélyok, vízesés, középkori városrészek, kerékpárutak, strandok, termálfürdők, erdőségek, s megannyi lehetőség kínálkozik a Bódeni-tó mellett, ahol élünk. Ha húznánk egy kört körzővel, amely egy másfélórás autóútra lévő pontokat kötné össze, akkor bizony a fentiek közül minden beleesne. Utazási kedvünk miatt jól ismerjük a környéket, de ha a vendég jön, akkor az ő igényeinek megfelelő lehetőségekről is tájékozódni kell. Így már ismerem a lehetséges gyermekprogramokat, a lehetőségeket kamaszoknak, hegymászoknak, túrázóknak, történelem iránt érdeklődőknek, nyugdíjasoknak, ínyenceknek. Mindig elkísérjük őket, s így nemcsak tudjuk, hogy vannak, hanem ki is próbáljuk őket. Persze azért vannak kivételek, hiszen a meredek sziklafalakon való felküzdést eddig még kihagytuk, viszont kiválóan ismerjük a pályák elhelyezkedését, az időjárási előrejelzéseket és a kiindulási pontok koordinátáit. 🙂

summit-1209168_640

4. A tartós együttlét előnyei! Egész évben tartjuk a kapcsolatot azokkal, akik a vendégeink szoktak nyaranta lenni. Hetente beszélünk skype-on, de mégis, az, amikor itt vannak, s együtt töltjük a napot, közösen étkezünk, egy egészen más dimenzióba röpíti a beszélgetéseinket. Van idő a hosszabb eszmefuttatásokra, könyv- és filmajánlókra, tapasztalatcserékre. Jobban van idő megnyílni, elsírni a bánatot, elmesélni az apró örömöket. 

5. Nem veszik ki belőlünk az alkalmazkodás képessége! Egy pár, főleg, ha nincs gyermeke, sokkal hamarabb veszíti el az alkalmazkodóképességét, mint azok a családok, akik több gyermekkel, vagy több generációval élnek együtt. Tudatosan harcolok ez ellen (férjem nem annyira 🙂 ), s ebben a harcban a vendégek a legnagyobb szövetségeseim. Imádom, ha a gyermekekkel együtt jönnek, mert akkor a feladat csak még izgalmasabb. Hatan voltunk (négy felnőtt és két gyermek) most legutóbb egy lakásban. S elmondhatom (remélem a vendégek is így gondolják), hogy minden működött. Jól éreztük magunkat! Mindenki megtalálta a maga helyét, a maga 5 percnyi egyedüllétét, a maga kis kuckóját, tudott pihenni, vagy éppen játszani, korán kelni, vagy sokáig aludni. S így mi sem felejtünk el alkalmazkodni! 🙂

frogs-1382827_640

6. Utolsó este összegezni az elmúlt napokat és megtervezni a következő látogatást egyszerre tölt el szomorúsággal és egy újabb izgalommal. Majdnem sírtunk, hogy vége, hogy elmennek, pedig elfáradtunk. Ők az élményekben, mi a vendéglátásban. De kell ennél jobb fáradtság? Hiszen még el sem mentek, s mi már tudtuk, hogy jövőre, ha itt lesznek mi az, amit biztosan csinálni fogunk, megnézünk, átélünk, kipróbálunk. 

Nos, ezért szeretem én jobban az érkező vendéget!

Mi a helyzet nálatok? Írjátok meg ezzel kapcsolatos gondolataitokat nekem az eletsojablog@gmail.com e-mail címre. 

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*