Gruyère sajt és Cailler csoki, a két jó szomszéd

Keskeny úton suhanunk, kanyargunk a zöldebbnél is zöldebb dombok között. A szinte már feketének mondható fenyőerdő foltok kart karba öltve simulnak a lombok harsány zöldjeivel Svájc dombjainak oldalára. Gruyères város felé autózunk, s közben nem hisszük el, hogy ilyen táj létezik. Háttérben az Alpok még havas csúcsai, előttük a harsány zöldben pompázó dombok, helyenként fagerendás házakkal tűzdelve, s az egészet szemmel tartja a középkori vár, amely inkább vár és város együtt.

gruyer_k__rny__ke_600x337.jpg Fotó forrása: www.myswitzerland.com

 

Mindenütt tehenek legelésznek, kolompjuk már messziről jelzi, hogy ők is harapnivalónak érzi ezt a legelőt. Lassan haladunk el mellettük, megbámulnak és látni vélem mosolyukat, miközben arra gondolnak: Megszeretnéd kóstolni te is a mi finom tejünkből készített sajtot? S igazuk van, mert a sajtgyárba igyekszünk, ahol a fantasztikus Gruyère sajt készül.

A gyár, a múzeum és az étterem Gruyères falu közepén található. Nem véletlen, hiszen itt a sajt áll a középpontban, ki tudja hány száz éve. Már  1155-ben egy okirat engedélyezi az egyszerű hegyi parasztoknak a legelőgazdálkodást és a sajtkészítést ezen a vidéken. El tudtok képzelni egy olyan fiút Gruyères faluban, akinek az apja, a nagyapja, a dédapja, az ükapja, a szépapja és számos ősapja is már teheneket tartott és sajtot készített, csak úgy, mint ő? Hát elég nehéz, pedig bizonyára van ilyen fiú, illetve család Gruyères faluban.

Belépünk a sajtgyárba és rögtön az érett sajt illata csapja meg az orrunkat. A múzeumi belépő mellé kis dobozban már meg is kapjuk a kóstolókat, 6, 8 és 10 hónapos Gruyère, amit elmajszolhatunk miközben Cseresznye, a tehén, aki cseresznyevirágzás idején született, magyarul kalauzol bennünket.

cseresznye_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Élvezem a hangját, előadásmódját, s azt, ahogyan végig az az érzésem, mintha egymás mellett sétálnánk. Az istállóból a legelőre megyünk, ahol megtudom, hogy mennyire fontos a sajt szempontjából, mit eszik meg Cseresznye. Rozs, lóhere, borjúpázsit, vaníliás kosbor, kakukkfű, kömény, martagon liliom, nárcisz, ibolya – mindegyik hozzájárul a sajt pompás ízvilágához.

A finomságok után Cseresznye bevezet a tej és a fejés világába, elképesztő számok, döbbent pillantások és már a gyárban is találjuk a tejet, no meg persze magunkat is. Hatalmas üstökben keverik, ami persze nem meglepő, hiszen Cseresznye szerint – s higgyünk neki – 400 liter tej kell 35 kg sajthoz. S hány Cseresznye korú tehén kell 400 liter tejhez? Nos, egy tehén naponta nagyjából 100 kg füvet eszik meg és 25 liter tejet ad, akkor?

Nem csoda, hogy az igazi sajtok nem olcsóak. Végig ballagunk négylábú idegenvezetőnkkel a sajtkészítés fázisai mellett, felmelegítés, tejsavbaktérium és oltóanyag adagolás, élesztőgomba fecskendezés, törekkészítés, besűrítés, formába öntés, pecsételés, préselés 16 órán át, forgatás, ápolás, sófürdő 20 órán át,

sajtgyar_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

majd érlelődés a pincében.

sajtgyar3_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

S már csak hónapok kérdése, hogy asztalunkra kerüljön egy darabka valamelyik sajtgurigából. Szerencsére nekünk Cseresznye elintézte, hogy a múzeum melletti étteremben azonnal megkóstolhattuk a Gruyère-ből készült fondüt és a híres svájci rösztit, tetején az isteni sajttal. 

r__sti_small_600x319.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Lenyűgöző volt, köszönjük Cseresznye! Állj, mondta ő, még nem végeztünk! Pattanjatok be az autóba, s kanyarogjatok el a völgy másik pontjára, ahol desszertet is kaphattok a tejem segítségével. Nem kellett kétszer mondania, már futottunk is Broc felé, ahol a Cailler csokoládék készülnek.

A kakaó illatát már a parkolóban érezni lehetett. A gyár hófehér épülete pillanatok alatt beszippant bennünket.

csokigyar_small_600x554.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

A múzeumi sétára várni kell, ami egyet jelent a pénztárcánk katasztrófájával. Az üzlet és a kávézó minden szegletéből susognak a csokoládék, a bonbonok és a kakaópor: “Kóstolj meg!” Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, mogyorós csokoládé, gyümölcsös csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, mandulás csokoládé, főző csokoládé és végül már a vérünk is csokoládévá változik. Kimenekítjük a zsákmányt és inzulin helyett egy liter vízzel a moziteremben várunk a beengedésre. Régi reklámok pörögnek a vásznon a Cailler életéből, majd plakátok mellett derül fény arra, hogy mi köze is van Nestlé úrnak a Cailler csokihoz. (Elárulom, fúzióra lépett a két cég. 🙂 ) Négy csokoládégyártó férfi a XIX. században folyamatosan fejleszti a csokoládéit, míg végül közös munkájuk gyümölcsét mi élvezhetjük: Cailler, Kohler, Nestlé és Peter.

A múzeumban már nem Cseresznye kapja a főszerepet, hanem a kakaóbab, mogyoró, a mandula és a kakaóvaj.

montage_small_600x287.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Utazás az amerikai kontinensre, aztékok, spanyol konkvisztádorok között találjuk magunkat. Színre lép az egyház, amikor Európába érkezik a kakaó, de fenséges íze királyokat, hercegeket bűvöl el. Ahogyan elbűvöli Cailler urat is a XIX. században. S megkezdődik az egyik legnagyobb svájci márka gyártása, s a mi mohóságunk diadala.

Kakaóbabot kóstolunk, majd törökmogyorót, mandulát, a gépből frissen kiesett aprócska Cailler rudakat és végül a legjobb bonbonokat.

praline_small_600x267.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Csak esszük és esszük, kóstoljuk, pedig már nem is érezzük a különbséget. Finom, finomabb, legfinomabb.

cailler_small_600x418.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Észveszejtő harc a mohósággal, a függőséggel és a csodálatos ízekkel a szánkban. Utolsó pillanatban eszünk talpra áll és elszégyelli magát, távozást rendel el. Kitámolygunk a gyárból, leülünk az Alpok csúcsaival szemben és csöndben hálát adunk saját istenünknek, hogy létrehozta ezt két csodát, a Gruyère sajtot és a Cailler csokoládét, a két jó szomszédot Svájcban.

 

 

 

  • Pálma- Márta Pólyik
    május 6, 2015 at 9:06 du.

    …. s hálát adunk saját Istenünknek, hogy lértehozta ezt a csodás, lenyűgöző országot Svájcot!
    I love Svájc, i love Gruyere sajt!

  • Bagó Tünde
    május 7, 2015 at 7:10 de.

    Köszönöm ezt a klassz folytatást. 🙂 Üdv Tünde

  • Andrea Eszter Somogyiné
    február 21, 2016 at 6:36 du.

    Kedves Tünde! Először is gratulálok a blogodhoz, teljesen leragadtam az olvasásánál… 🙂
    Mi is imádunk utazni a családommal, és volt szerencsénk pont ide – mind a sajt-, mind a csokigyárba – eljutni. Valóban olyan lenyűgöző, mint ahogy leírtad!

  • Bagó Tünde
    február 21, 2016 at 8:40 du.

    Kedves Eszter! Nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogomra! Képzeld, mostanában pár embert a környezetemből elküldtem a csoki és sajtgyárba és mindenki úgy jött vissza, hogy elájult tőle. Egy nagyon jó kirándulás és program az egész családnak. Merre jártatok még? Van olyan különleges élményed, amit elmesélnél szívesen? Üdv Tünde

  • Andrea Eszter Somogyiné
    február 23, 2016 at 4:09 du.

    Párommal 12 éve vagyunk együtt, Európa sok szép (és különleges) táját bejártuk… pl. 2004-ben eljutottunk Visre, ahol nyitva volt – az akkor már kiürített – titkos katonai bázis, amit persze “fel is fedeztünk”. 🙂 1 évre rá egy holland turista ugyanitt aknára lépett – azóta tudtommal nem látogatható. 🙁 Megszerettük Erdélyt (talán legkülönlegesebb emlékeink innen Bözödújfalu, az elsüllyesztett település; a Balea-tó, egy kis “tengerszem” a hegyekben, illetve Drakula-vára). 10 éve megszületett első kisfiunk, – majd a 2. is, és most várjuk a 3.-at… – de utazási kedvünk azóta sem lankadt. Csupán a 2 kisgyermekkel szelídebb, család-barátabb úticélokat választunk. Jártunk Ausztriában (pl. Hallstattban, 5 Ujjnál), Németországban (pl. az Autovárosban Wolfsburgnál), Svájcban (szívem csücske, meseszép! …nem is tudom, mit emeljek ki 🙂 ), Franciaországban (pl. Le Havre-ban – láttuk az óceánt), a francia-olasz riviérán (nekem Monaco és az Óceanográfiai múzeum jött be legjobban) és jó párszor Görögországban (lenn délen – nem messze Spártától – bújik meg egy kis női kolostor a hegyekbe vájva, Elonának hívják – sosem éreztem olyan nyugalmat, mint ott!) Hirtelen ezek jutnak eszembe… 🙂 ….napestig lehetne sorolni, rengeteg gyönyörű hely van a világon. Ezért is örülök a blogodnak, mert újabb ötleteket meríthetünk belőle a következő nyaralásainkhoz is.

  • Bagó Tünde
    február 23, 2016 at 6:36 du.

    Kedves Eszter, nagyon tetszenek a sokszínű úti célok, ahol jártatok. Örülök, hogy olvasol. Adtál is egy jó ötletet a női kolostorral kapcsolatban! 🙂 Ha esetleg van kedvetek a Bodensee-hez utazni, szívesen ajánlok dolgokat. Gyerekekkel nagyon fogjátok élvezni. Most készül az útikönyvem a környékről! 🙂 Hamarosan remélem megjelenik! Jó utazást és jó egészséget a babaváráshoz! Üdv Tünde

Hozzászólás írása...

Az email címed nem jelenik meg.*