Kurtizánok százai áramlanak a városba, hordószámra folyik a sör és a bor, kereskedők gazdagszanak meg mialatt a középkor egyik legnagyobb tanácskozása zajlik. 1414-et írunk, amikor elkezdődik a magyar király (aki egyben német-római császár is) Luxemburgi Zsigmond által összehívott konstanzi zsinat.
A város a saját lakosságának többszörösét látja vendégül, s élvezi annak minden előnyét és hátrányát. Eltelt 600 év és a város ma is naponta lakosságának többszörösét fogadja. Turisták, bevásárló turisták és szórakozni vágyók érkeznek Konstanzba, a Boden-tó legnagyobb településére. A hely, amely egykor felszámolta az egyház szakadását, új pápát választott, megégette Husz Jánost, elítélte tanait, rendkívüli gazdagságot hozott polgárainak és döntött romba minden addigi erkölcsi korlátot, ma méltósággal emlékezik a nagy eseményre.
2014-18 között, aki Konstanzba látogat minden területen a zsinat emlékeibe fog ütközni. Kiállítások, előadások, koncertek, tanácskozások és közös emlékezések tarkítják ezt az időszakot.
A történészek és a város lakóinak nagyobbik része szívesen söpörné a szőnyeg alá azokat az emlékeket, amelyek bizonyítják, hogy a város ebben az időszakban bizony komoly erkölcsi hanyatláson is keresztül ment. Ennek jelei nemcsak a kurtizánok tömeges beáramlásában, hanem a nagy mennyiségű alkohol fogyasztásában, s a kereskedők remélte gyors meggazdagodásban is fellelhető.
A város másik fele azonban már elfogadta ezeket az emlékeket, s széles mosollyal üdvözli az olyan művészek alkotásait, mint Peter Lenk. A Konstanz jelképévé avatott szobor, az Impéria, amellyel a művész a konstanzi zsinatra kívánt szatirikusan emlékezni egy kurtizánt ábrázol, aki lenge öltözékben, egyik kezében a zsinaton megválasztott pápára, V. Mártonra, a másikban Luxemburgi Zsigmondra emlékeztető figurákat tart. (Peter Lenk saját elmondása szerint a figurák csak vásári komédiások, akik beöltöztek pápának és császárnak. Szép védekezés! 🙂 )
S, hogy jutott-e valóban ekkora hatalom a várost szórakoztató szajhák számára a XV. században, nos azt nehéz megmondani, de bizonyára sok magas rangú úr is igénybe vette szolgáltatásaikat, talán még maga a császár is. (Történészek hada kutatta a témát és vont le olyan következtetéseket, hogy Zsigmond felesége, Borbála sok időt töltött férje mellett a zsinaton, így a császár valószínűleg nem vette igénybe a város ilyenfajta szolgáltatásait. Hát, valószínűleg nem!) Hogy mozgatták-e a szálakat a háttérben a kurtizánok, azt nem lehet már bizonyítani, de számos művészt ihlettek alkotásra a városban terjedő legendák.
Valós történelmi alapokon nyugszik, persze jócskán tűzdelt fikcióval Iny Lorentz regénye A szajha, amely szépen bemutatja Konstanz polgárainak életét, a fiatal lányból lett szajha vándorlásait a környéken és végül bosszúján keresztül a konstanzi zsinatot. A könyvből film is készült, amely ugyan sokkal romantikusabbra sikerült, mint a könyv, de a kor szelleme és a zsinat emléke miatt érdemes megnézni egyszer.
A fikciók mellett a középkor ismert krónikása, Zsigmond életrajzírója, Eberhard Windeck egy dalról számol be, amely a zsinat szemérmetlenségeiről szól:
„Ma arról jönnek a hírek napra-nap,
mint zajlik lent, Konstanzban a zsinat,
mily virulásba kezdtek ott a lányok,
mi kincs, mi munka vár ott őreájok.
A sváb szűz mind olyan szorgalmatos,
hogy száz tankönyv nincs együtt oly okos,
ahogy ők Ámor mesterségit értik,
s kényeztetik, ha szép, ha rút, a férfit.” (Részlet)
Minden forrás arra utal, hogy ebben az időszakban nemcsak a kor legnagyobb tanácskozása, hanem legnagyobb „bulija” is zajlott Konstanzban. Sokszor még a tisztességes lányok is elcsábultak, s olyan helyeken is vendéglők, kocsmák nyíltak, ahol addig elítélték az alkohol fogyasztását.
Aki szeretné jobban megismerni a zsinat városát, sétálna a még ma is álló középkori épületek között, az mindenképpen látogasson el Konstanzba 2018-ig. Örömlányokról nem tudok, de a zsinat emlékére főzött jó minőségű sört csak ajánlani tudom.
