Szófia egy kamaszlány szemével

Utazunk; felnőttek, gyerekek, kamaszok. Mindenki másra figyel, mindenkit más bűvöl el. Mindenkinek mások az elvárásai, mindenkinek más ízlik, mindenki mást fotóz le. Amikor megtudtam, hogy az unokahúgom, Lili az iskolája Erasmus+ programja keretében Bulgáriába utazik, kíváncsi lettem, hogy kamaszként milyen élményekkel tér majd haza. Kíváncsi voltam, hiszen Bulgária még csak most kezd bekapcsolódni az európai életbe, mások a kulturális és étkezési szokások, még az igen és a nem fejbólintással történő kifejezése is más, mint Magyarországon. S Lili még nincs 14 éves. Mit lát meg egy kamaszlány, aki most utazik először a család nélkül ilyen messzire, mit érez majd a vonaton oda és hazafele? Hogyan ízlik majd ott az étel, tetszenek-e a házak és szimpatikusak lesznek-e a vendéglátók?

Miután Lili nagy élményekkel tért haza, megkértem, hogy írja le, milyennek látta ő Szófiát és illusztrálja saját fotóival is írását.

“Amikor megtudtam, hogy én is benne vagyok abban a 8 tanulóból álló csoportban, akik kimehetnek egy idegen ország fővárosába – ahol még soha életükben nem jártak -, nagyon megörültem. Úgy gondoltam most megtudhatom milyen más családoknál lenni egy hétig és bepillanthatok a kultúrájukba is.

A békéscsabai indulás után nagyon furcsának találtam a hálófülkés vonatot. Még soha nem utaztam ilyenen és ezt is egy élménynek fogtam fel. Szerencsére jó társasággal mentem, ezért ez a 20 óra pillanatok alatt eltelt. A táj, ahol a vonat elhaladt csodálatos volt. Nem csoda, hiszen sokszor láthattuk a Kárpátok vonulatait.

__ton_Sz__fi__ba_600x450.jpg
Fotó: Bagó Lili

Már vártuk, hogy odaérjünk, de közeledve Szófiához kicsit elkezdtünk azon gondolkodni, vajon milyen élményekben lesz részünk a bolgár fővárosban. De ez az aggodalom pillanatok alatt elszállt. Odaérve amikor megpillantottam kinél fogok lakni ebben a pár napban, nagyon megörültem, mivel amikor Magyarországon volt a programtalálkozó szófiai vendéglátóm nálunk lakott. A szülei is nagyon aranyosnak tűntek. Az állomástól a házukig elég hosszú volt az út, de legalább megcsodálhattam Szófiából egy keveset. Amennyit láttam belőle az nagyon tetszett, modern és régi volt egyszerre. Helyenként nekem Budapesthez hasonlított.

Sz__fia_belv__rosa_5_450x600.jpg
Fotó: Bagó Lili

Az út során sok emeletes házat láttam, a vendéglátó család is egy ilyen emeletes házban lakott. Miután körbevezettek a lakásban és megmutatták hol fogok aludni az elkövetkezendő néhány éjszakán, egy jellegzetes bolgár ételt kóstolhattam meg. A bolgár muszakát. 

Később a család elvitt a belvárosba, ahol a sok szép, történelmi épületet közelebbről is megcsodálhattam.

Sz__fia_belv__rosa_4_javitott_600x450.jpg
Fotó: Bagó Lili

Sétánk során olyan diákokat láttunk akik éppen akkor végeztek az iskolában és a főtéren szép ruhákban nemzeti táncokat táncoltak. Majd betértünk egy pizzázóba, ahol az isteni pizza mellett a bolgár salátát és a bolgár üdítő italt is megkóstolhattam.

Másnap megérkezve a suliba, mi magyarok nagyon örültünk, hogy végre találkozhatunk egymással és a többi bolgár lánnyal-fiúval, akit már régebbről ismerünk. Tartottak egy beszámolót az iskoláról, Bulgáriáról és Szófiáról. Kíváncsivá tettek és már nagyon vártam, hogy mindezt élőben láthassam.

Sz__fia_belv__rosa_6_javitott_600x450.jpg
Fotó: Bagó Lili

Ezután körbevezettek bennünket az iskolában, ami nagyon tetszett. A falon a gyerekek munkái, korábbi programokon készült fényképek lógtak. Modern volt, éppen most épült a medencéje és minden volt, aminek csak kell lennie egy iskolában.

Ebéd után részt vettünk egy bolgár bemutató órán, ahol egy nagy virágot készítettünk közösen. Visszaérkezve a családhoz, átjöttek Victoria (az ő családjánál voltam) legjobb barátja és az a magyar lány aki nála volt. Játszottunk és sokat nevettünk. Majd vacsorára bolgár rántott húst kóstolhattam meg. A bolgár rántott hús annyiban különbözik a magyartól, hogy nekem az íze a magyar fasírtéhoz hasonlított és nem karajból készült. A bundájában pedig még petrezselyem is volt.

Kedden meglátogattuk a Nemzeti Történelmi Múzeumot, ami mindenkinek nagyon tetszett. Bepillanthattunk a sokszínű bolgár történelembe, az ókori és a török időkbe is.

Nemzeti_T__rt__nelmi_M__zeum_600x450.jpg
Fotó: Bagó Lili

Annyira eltelt az idő, hogy mentünk ebédelni. Szintén egy jellegzetes ételt kóstolhattunk meg. Töltött paprika szerű kenyérlángos tésztával, amin fetasajt volt. Igen finom volt.

Ezután részesei lehettünk egy török és magyar bemutató órának. Újra visszaérkezve a családokhoz ugyanazzal a lánnyal és családjával, akivel tegnap játszottunk és Victoria családjával bementünk a belvárosba, ahol ismét történelmi épületeket mutattak nekem.

Sz__fia_belv__rosa_7_449x600.jpg
Fotó: Bagó Lili

A nap zárása képpen meglátogattuk a szófiai McDonald’s-ot. Majd egy finom fagyit is elfogyasztottunk.

A következő nap különleges volt, mert egy történelmi városba, Plovdiv-ba utaztunk.

Plovdiv_1.jpg
Fotó: Bagó Lili

Rengeteg szép helyet találtunk ebben, az ókori városban. Tetszett, a történelme, a régies stílusa miatt, s mert a város lejtőin és emelkedőin le-fel való menetkor remek kilátásban volt részünk.

Plovdiv_2_600x450.jpg
Fotó: Bagó Lili

A délutánt a kísérő tanárainkkal tölthettük. Ez idő alatt vehettünk ajándékot és fagyizhattunk, hiszen Bulgáriában már nyárias volt az idő. Majd visszaérve Szófiába, elmentünk a családdal egy híres bevásárlóközpontba, ahol rengeteg ajándékot kaptam tőlük és meghívtak a KFC-be.

Csütörtökön meglátogattuk az Új Bulgáriai Egyetemet, amely nagyon modern, üvegfalú épületekből állt. Délután újra nekivágtunk a bolgár fővárosnak, s a túra alatt ismét csak tátottuk a szánkat a történelmi épületek, templomok, parkok miatt. Sajnos a neveiket alig tudtam megjegyezni, mert azért a bolgár nyelv nagyon különbözik a magyartól. 🙂

Sz__fia_belv__rosa_3_450x600.jpg
Fotó: Bagó Lili

A búcsúest közös programjait mindannyian élveztük, mert ott már, a magyarok és a bolgárok által is tanult nyelv, az angol segített.

Péntek reggel hosszú búcsúzkodás után (többen elsírtuk magunkat) elindultunk a vasútállomásra. Az út visszafelé kevésbé volt izgalmas és nekem úgy tűnt hosszabb is volt. Hazaérve nagyon örültünk, hogy szüleinket újra láthatjuk, mert vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, de azért mégis itthon a legjobb.

Másnap a suliban mindenki erről az utazásról beszélt és mindenről az ottani emlékek jutottak eszünkbe. Én nagyon szerencsésnek érezhetem magam, hogy rengetek emléket és barátot szereztem magamnak a bolgár utazás során.”

 Örülök, hogy Lili ilyen jól érezte magát Bulgáriában. Ha kedvet kaptatok egy kamaszlány élményei alapján, akkor látogassatok el Európa egyik legöregebb fővárosába, amelynek sokszínűségéhez történelme, lakosai és felekezetei is hozzájárulnak.

  • Ildi76
    június 7, 2015 at 8:20 de.

    Kedves Tünde! Nagyon tetszik Lili beszámolója és nagyon jó ötletnek tartom ezt a blogon megosztani. Szófia tényleg szép város és Lili képei ezt maximálisan alá is támasztják. 14 évesen csodajó képeket készít. 🙂 Üdv, Ildi

  • Bagó Tünde
    június 7, 2015 at 9:01 de.

    Szia Ildi!Köszönöm Lili nevében is. Férjem is – aki nagy fotós – teljesen elájult, hogy milyen fotós szeme van a lánynak. S nagyon jól tükrözik a fotók, hogy tetszett neki. Szívesen közzéteszem mások élményeit is, hiszen az Élet sója nyitott.:-) SZép vasárnapot! Tünde

Hozzászólás írása...

Az email címed nem jelenik meg.*