Tavak, városok, erdők, szigetek Németországban

Miben rejlik Németország turisztikai ereje? A sokszínűségében. Olyan hely, ahol nemcsak a hegyeket, hanem a sík vidéket, nemcsak a tengert, hanem a tavakat is, nemcsak a szigeteket, hanem a szárazföldet is és nemcsak a természet alkotta látnivalókat, hanem a városokat is élvezhetjük. Tíz éve, amióta Németországban, a Bodeni-tó mellett élek, igyekszem minél több német látnivalót felfedezni és azokról tudósítani az Élet sója blogon (saját lakóhelyünkről, a Bodeni-tóról kiemelten itt) és immár három éve a Startlap Utazás oldalán is.

Ebben a cikkben összeszedtem a Startlap Utazás oldalán Németországról, német látnivalókról szóló cikkeimet. Itt és most rövid kedvcsinálóval mutatom be azokat, s egyetlen kattintással el is éritek az egész cikket, ha felkeltette az érdeklődéseteket.

Városnézés Németországban? Igen, ez az egyik kedvenc elfoglaltságom, mert …. Miért is? Ebben a cikkemben jól összefoglaltam:

Négy német város négy égtájon: Trier, Lübeck, Halle, Konstanz

A német városokban mindig ráakadhatunk egy jól ismert történelmi vonalra, egy érdekes történetre, minimum egy híres emberre, s szinte mindegyik körül akad egy természethez közeli látnivaló is.

A hasonlóságokon túl azonban különbségekre is fény derül, ha az országot a négy égtáj irányába is bejárjuk. Délen más a klíma, mint északon, keleten máshogy építkeznek, mint nyugaton, északon máshogy beszélnek, mint délen, s nyugaton hagyják magukat befolyásolni a környező országok által, míg délen inkább ők befolyásolják a szomszédot.

A legtöbb német nagyvárosban már megfordultam, de nekem mégis inkább a közepes nagyságú vagy annál kisebb városok lettek a kedvenceim. Trier a római múltja, Lübeck a marcipán illata, Halle a zene s Konstanz a történelmi épületei miatt lopta be magát a szívembe.

Trier, Róma kistestvére

A városban sétálva elkerülhetetlenül belebotlik az utazó a római kori emlékekbe. Rögtön ott van a Porta Nigra, amely a maga 118 méteres hosszúságával és 90 méteres szélességével az Alpoktól északra a legnagyobb római városkapunak számít. Jómagam nem a nagyságával, hanem inkább építészeti struktúrájával voltam leginkább elfoglalva. Messziről nem is érzékeli a látogató, hogy a 7200 kőtömb kötőanyag nélkül illeszkedik egymáshoz.

Lübeck, a marcipán városa

A város áttekintésére két kiváló lehetőség is nyílik azonnal a kapu mellett. Az egyik a Trave folyó, amelyen egy hajókázással már „súrolhatjuk a város lelkét”, a másik a St. Petri-templom tornya, ahonnan pedig „kapirgálhatjuk a város felszínét” a múlt után kutatva. A hajóról nézve előbukkan a fontos szerepet betöltő kikötő, az egykori vár maradványa és kolostora, a sok-sok kereskedelmi pénzből épített templom tornya s egy-két lakónegyed is. A toronyból pedig láthatóvá válik a hosszú történelem, amelynek legszebb kifejeződése a városháza a román, a gótikus, a reneszánsz és rokokó stílusjegyeivel.

Lübeck lelkére azonban csakis akkor találhatunk rá, ha gyalogosan járjuk be a várost. Sehol ennyi régi, színes épületre nem bukkantam még, virágokkal, káprázatos belső udvarokkal, nyugodt lakókkal.

Több városi legenda szerint egy kereskedő csődje vagy egy nagyobb adag, raktárban őrzött mandula és a gabonahiány hívta életre a híres marcipánkenyeret. Bárhogyan is történt, az biztos, hogy ma Lübecknek marcipánillata van. Az illat persze leginkább a Niederegger-ház környékén terjeng. Itt az első szinten bármit megvehetünk marcipánból, a második szinten pukkadásig ehetjük magunkat marcipánnal, míg a harmadik szinten végre kiderülhet, hogy miért kerül egy asztalhoz egy perzsa, egy gyógyszerész, Thomas Mann és még néhány híresség.

Halle, ahol a falakból Händel zenéje szól

A turizmus kicsit mostohán kezeli ezt a keletnémet várost, holott egykori Hansa-városként és a magdeburgi hercegérsek átmeneti lakhelyeként sokat kapott a város. Az utóbbi bizonyára a reformációhoz is hozzájárult, hiszen Luther Márton többször is prédikált itt, éppen a katolikus egyház helyi képviselői kiváltotta ellenszenv miatt. Elképzelhető, hogy nekem sem jut eszembe bejárni a várost, ha a férjem nem egy elhivatott komolyzene-rajongó. Halle kulturális életének fénypontja ugyanis a minden év júniusában rendezett Händel-fesztivál, a város híres szülöttjének tiszteletére. Elsőként éppen az ő szobránál álltam meg és innen pillantottam körbe a város főterén, ahol már 800 éve is kereskedelem folyt. Halle jelképe, az öt torony uralja a teret.

Konstanz, a mediterrán város

A Bodeni-tó partján fekvő város történelmi, kulturális és gazdasági értelemben vett gazdagságát már a középkorban megalapozta. Aki végigsétál az óváros utcáin, az lépten-nyomon olyan színes épületekbe botlik, amelyek homlokzatán ott virít egy középkori évszám. A konstanzi zsinat (1414–18) városának jelképét egy épület és egy megosztó szobor alkotja. Az Impéria – utalva a zsinatot ellepő széplányokra – egy kurtizánt ábrázol, kezében egy pápával és egy császárral.

Mellette pedig minden irányba fenséges kilátás nyílik, részben a Bodeni-tóra, részben a Rajnára, részben Kreuzlingen városára (Svájc), s részben a 600 éves zsinat épületére, valamint a mögötte elnyúló óvárosra.

A 14. századi városháza, a Barbarossa Hotel, a Malhaus gyógyszertár (a környék legöregebbike), az Insel Hotel (Zeppelin gróf szülőhelye), a megmaradt városi tornyok, a 700 éves Hohen Haus és a kereskedők, halászok lakta Niederburg városrész együtt egy élő történelemkönyvvé varázsolják a várost. A városlakók nyitottságának köszönhetően kulináris téren is legalább annyira színes a város, mint épületei.

A cikk itt folytatódik tovább a Startlap Utazás oldalán Ha tovább olvastok, nemcsak a városokról, hanem a környékükön megtalálható természeti látnivalókról is információt kaphattok.

Ha már német város, akkor nem hagyható ki a főváros, Berlin sem, amelyről külön cikk készült a Startlap Utazás oldalán.

Berlin, az egyik legjobb őszi úti cél

A német főváros különc, szexi, de egyesek szerint szürke és egysíkú, míg mások éppen azt róják fel a városnak, hogy túl színes és eklektikus. Berlin szerintem az összes olyan jelzőt magán hordozza, amit csak egy európai városra mondhatunk. A sokszínűség nemcsak az utcáira, hanem a múzeumokra, az éttermi kínálatra, a szórakozási lehetőségekre is jellemző. Éppen ettől vonzó úti cél.

Barangolás tereken, utcákon, parkokban

Berlini túrámat azon a téren kezdtem, amelyet ismerni véltem gyermekkorom tévéfilmjeiből (a szocializmusban voltam gyermek, csak szólok). Az Alexanderplatz csak első ránézésre tűnik szocialista építészeti emléknek.

Ha jobban körbetekintünk, akkor a Marienkirche és a Rotes Rathaus (Vörös Városháza) képviseli a tér múltját. Talán ez az a hely, amelyet a leggyorsabban néztem meg, bármennyire tudtam, hogy a 19. század legdinamikusabb tere volt, nem fogott meg. Hamar továbbálltam a Museuminselhez (Múzeumok szigete). Ez az a hely, ahol napokig letáborozhatunk. Ugyanis nemcsak a Spree folyó által közrefogott szigeten, hanem a körülötte futó utcákban és tereken találni Berlin, Németország és mondhatni a világ múltjának egy jókora darabját.

A fal, amely elválasztott és összeköt

A berlini fal a szabadság jelképe. Azok, akik 1961-ben eldöntötték, hogy falat emelnek Kelet- és Nyugat-Berlin közé, nem gondolták, hogy ezzel fizikálisan elválaszthatják ugyan egymástól a berlinieket, de csak egy időre. A fal abban a pillanatban ledől, amikor hajszálnyi rés keletkezik rajta. Le is dőlt, több mint harminc éve már. Azóta hirdeti Berlinben a szabadság jelentőségét.

Tipp: Van egy, a fal emlékhelyeit körbejáró buszjárat, amelyről leszállhatunk a különböző pontokon. Érdemes rászánni egy napot.

Két, különösen népszerű pontja van ennek az útnak, az egyik az East Side Gallery, a másik a Checkpoint Charlie. Amíg az előbbi teljesen a hatalmába kerít, addig a másik eltaszít. Az East Side Gallery-ben nem az a legcsodálatosabb, hogy a világ különböző helyeiről származó 118 művész alkotása hirdeti a szabadságot a legkülönfélébb megközelítésben, hanem az, hogy hiába egy adott korra, a berlini fal létezésének korára reflektál, minden motívum és üzenet jelentőséggel bír a jelen és a jövő vonatkozásában is.

Ha legyinteni készülünk a DDR Múzeum-ra, mert mi is hasonló korban és állami berendezkedésben nőttünk fel, ne tegyük. Lesznek dolgok, amelyek nosztalgikus hangulatba kerítenek, de én inkább az olyan információknál időztem el, mint a mit árultak a boltokban, mennyire nyomták le az értelmiséget, hogyan rondították el az olyan városokat, mint Rostock a panelerdőkkel, mitől volt kevésbé „romlott” a lipsi tánc, mint a rock’n’roll, hogyan írta ugyanazt mind a 39 keletnémet sajtótermék, melyik másik szocialista országba jártak nyaralni a legtöbben, s hogy miért engedték meg az FKK-strandok létezését.

A cikk itt olvasható teljes egészében a Startlap Utazás oldalán.

A városok után irány észak, ahol megtaláltam a nyugalmat, megismertem a wattot, teáztam, fókást lestem, tengerterápiám volt és fantasy filmben jártam!

A nyugalom szigetei Észak-Németországban

Ostfriesland (Kelet-Frízföld) az Északi-tenger partján elterülő szárazföldből, hét lakott és öt lakatlan szigetből álló vidék, amely Észak-Németország (nevével ellentétben) nyugati felén terül el. Leer városát tartják a régió kapujának, de valójában már Brémától érezni a keletfríz hangulatot. Szélerőművek forognak, köztük foltos tehenek legelésznek, elfogy a sebesség az autópályán és kellemes szél borzolja össze a hajunkat. Sokadjára tartunk észak felé, s ennek nem csupán a táj az oka, hanem mert valahányszor itt töltjük a szabadságunkat, átélhetjük azt a nyugalmat, amely a lelassítással kezdődik, a gondolatok kitisztulásával folytatódik és feltöltött testtel és lélekkel végződik.

A szárazföld

Otthonos halászfaluba, Ditzumba érkezünk, ahol a színes hortenziák között azonnal szembe találjuk magunkat az északi építkezés jellegzetes jegyeivel. A vörös téglák jól mutatnak hotelen, családi házon, szupermarketen, szélmalmon és templomon is.

A szigetek

A keletfríz szigetek többsége autómentes, s van olyan hely, ahol a kerékpárt sem szívesen látják. A szárazföldről valamennyi szigethez a legközelebb eső kikötőkből indulnak katamaránok, kompok. Mindenkinek ajánlom az autók szárazföldön parkoltatását, és kerékpárkölcsönzést vagy túracipőt javaslok a szigeteken. Sokkal könnyebben merülhetünk el a szigetek élővilágában, közelebb kerülhetünk a helyek hangulatához. Három szigetet jártunk be, de mindegyiktől mást kaptunk: Borkum a zajos turistasziget, Norderney az igazi tengerparti, békebeli üdülőhely, Baltrum a lenyugvás, az elcsöndesedés szigete.

Norderney mutatta meg a keletfríz szigetek másik különlegességét, a wattot. A watt valójában a tengerfenék, amelyről, miután elvonul a víz apálykor, sétálni lehet, megfigyelhető az ottmaradt élővilág, a kagylók, rákok élőhelye, és számos madár kedvenc helyévé válik a terület. A wattban azonban tilos egyedül bolyongani, csak vezetővel lehet bejárni, mert olyan, mint egy mocsár, kiszámíthatatlan és süppedős, nem beszélve arról, hogy helyenként az egyes mélyedésekben akár nyakig vízbe kerülhetünk.

Baltrum, elszigetelve

A legkisebb keletfríz sziget okozta a legnagyobb meglepetést északon. Sem autó, sem bicikli, csupán a közvetlen találkozás. Találkozás egy olyan világgal, amelyet talán az a szó jellemez leginkább: elszigetelt.

Erőteljesen jelen van a szigeten egy mágikus hangulat. Mintha lakói nem is igazi lakók, hanem varázslók, törpék, óriások és más, a fantasy világából elénk ugrott alakok lennének. S mellettük, azaz inkább velük együtt megtalálható itt minden, ami az egész Kelet-Frízföldet jellemzi: tengerterápia, watt, dűnék, vörös téglás épületek, halételek, teaceremónia, tejszínes torták, szél, nyugalom, lassabb idő.

A cikk itt folytatódik tovább a Startlap Utazás oldalán

Ha erdő, akkor Németországban mindenkinek a Fekete-erdő jut eszébe, s ez nemcsak annak a bizonyos sorozatnak az eredménye, hanem … Hm, erről inkább olvassátok el a Startlap Utazás oldalán a Fekete-erdőről írt cikkemet.

Legendák és „hírességek” a Fekete-erdőből

Az erdő, amely ősszel is fekete – barangolás a Fekete-erdő déli vidékein

Vannak, akik titokzatosnak, vannak, akik romantikusnak, vannak, akik megnyugtatónak, s vannak, akik félelmetesnek tartják a Fekete-erdőt Németország délnyugati vidékén.

Az elmúlt években a déli vidékét (amelynek egyik leghíresebb része az úgynevezett Hochschwarzwald) bejárva nekem úgy tűnt, hogy mindenkinek igaza van. Titokzatos történeteivel, a romantikus és megnyugtató erdei sétáival, valamint félelmetes, de igazán adrenalinrobbantó szurdokjaival engem elvarázsolt ez a nagyon is színes Fekete-erdő.

A Fekete-erdő meghódítása, a félelem legyőzése

Az elsők között az ókori Róma katonái találták félelmetesnek, amikor az Alpokon átkelve elnéztek északra és egy sűrű fekete erdőt láttak maguk előtt. Az egyik monda szerint a neve is innen ered, „silva nigra”, azaz Fekete-erdő. Sokáig el is kerülték, s két oldalán, nyugaton a Rajna mentén, keleten pedig az erdő és a Swäbischen Alb között telepedtek le. Ezekből az időkből származnak az olyan ma is híres termálfürdő helyek, mint Baden-Baden a Fekete-erdő északi részén vagy Badenweiler.

Akkoriban a helyiek úgy tartották, hogy a sűrű erdőben szellemek laknak, amit egy-egy túra alkalmával magam sem csodáltam.

A fenyőerdő lombozata olyan sűrű, hogy sokszor nappal is csak félhomály van, s bizony egy-egy árnyék vagy állat jól megtréfálja az embert. Valószínűleg a rómaiakra is ezek a legendák hatottak egy ideig. Azután mégis vették a bátorságot és megépítették az első utat a Fekete-erdőn át, ez a Kinzigtalstrasse volt.

Ki tette a kakukkot az órába?

Az első itt készült órát egy Franz Anton Ketterer schönwaldi (Schönwald a Fekete-erdő egyik kistelepülése) órásmesternek tulajdonítják az 1730-as évekből (valószínűleg 1738-ból). Igen ám, de az egyik szász választófejedelem óragyűjteményében fellelhető egy szintén kakukkos órának számító óra az 1600-as évek elejéről és számos történet fellelhető ebből a korszakból, amelyben, egyes kísérletezők említést tesznek kakukkhangot kiadó eszközeikről, orgonákról. Manapság pedig találni híres meséket és filmeket, amelyekben úgy hivatkoznak a kakukkos órára, mint egy svájci találmányra. Ahhoz, hogy az igazság nyomába eredjünk és kicsit jobban megismerjük a Fekete-erdő történeteit, az egyik legszebb településre, Tribergbe kell ellátogatnunk.

A sonka és az erdő szerelme

Lehet, hogy kakukkos órát nemcsak a Fekete-erdőben készítenek, de a legnagyobb kultusza mégiscsak itt van.

Ahogyan sonka sem csak a Fekete-erdőben készül, de a fekete-erdei sonka mégiscsak itt az igazi. Miért is? Erre a választ nem máshol, mint a Fekete-erdő legmagasabb pontján, a Feldbergen, egy sonkamúzeumban kaphatjuk meg. S persze ebben a cikkemben is a Startlap Utazás oldalán itt.

Utoljára hagytam a Bodeni-tavat, hogy ne mondhassa senki, minden szentnek maga felé hajlik a keze, holott mégis ezt a vidéket ismerem a legjobban, de szent nem vagyok. 🙂

A Bodeni-tóról sokszor sokféleképpen írtam már, de az olvasók mindig az ilyen TOP10 jellegű írásokra esküsznek. Mutatom a listát, amelyben azért van egy kis turpisság is. Ki veszi észre, hogy mi az?

A legnépszerűbb helyek a Bodeni-tónál, amit látni kell

Három ország határát mossa a Bodeni-tó, de nemcsak ezért az egyik legnépszerűbb úti cél Európa közepén. A túrázók, kerékpárosok s a vízi sportok kedvelői számára egyaránt paradicsomi a vidék. A történelmi városok, kolostorok, kastélyok, templomok, izgalmas múzeumok, borok és kedves emberek pedig igyekeznek még színesebbé tenni az ide érkezők napjait.

A Boden-tó – vagy ahogy mi, helyi magyarok emlegetjük, a Bodeni-tó – összeköti a délnémet vidéket Svájc északi részével és Ausztria legnyugatibb pontjával. A három ország történelme és nyelve nagyon is hasonló, de mégis három különböző világba nyerhet betekintést az ide látogató turista. Míg a német oldal a kissé mozgalmasabb, pörgősebb vidék, a svájci part mentén nagyobb nyugalmat, az osztrák részeken pedig a kettő ötvözetét, az aktív nyugalmat találjuk.

Nyolc éve (Azóta már tíz éve – szerk.) élünk a Bodeni-tó mellett, írtunk egy útikönyvet az élményeinkről, a látnivalókról, de még a mai napig fedezünk fel új dolgokat a tó körül. Évről évre egyre többen keresnek meg azzal, hogy pár napot a tónál töltenének, segítsem őket néhány információval.

A legtöbbször feltett kérdés az időjárásra vonatkozik, s csak ezután érdeklődnek a turisták a látnivalók iránt. Általában én összekapcsolom a kettőt, hiszen ez az a hely, ahol süthet a nap, eshet az eső vagy fújhat a szél, mindig lehet találni olyan lehetőséget, amely élvezetessé teszi a napokat. A Bodeni-tó klímája nagyon kellemes, mert a telek nem hidegek, de alig félórányi autózással már havas hegycsúcsra akadhatunk, tavasszal és ősszel sokat süt a nap, de vannak esős napok is, amelytől csodásan élénk, életteli színe lesz a tájnak. A nyarak már itt is melegek, évek óta lehet fürdeni a tóban s a Rajnában.

A leghíresebb sziget a tavon Mainau, a virágsziget

A sziget, amely Európa egyik legnagyobb botanikus kertje bármelyik évszakban különleges élményt tud nyújtani. Napfelkeltétől napnyugtáig csodálhatjuk a keresztes lovagok, majd Eszterházy herceg és a badeni nagyherceg keze munkáját, az ide telepített növényeket és a ma is grófi kezek által ápolt virágkompozíciókat. Itt Ficino, a firenzei platonikus filozófus szavai értelmet nyernek: “a szépség olyan erő, amely elragadja és megszólítja a lelket vagy érzékeket”.

Borozgató lovagok és kőkorszaki ősök Meersburgban és környékén

Ha egyetlen mondatban kellene mindent elmondanom Meersburgról, akkor az így hangzana: Lovagok és püspökök beszélgetnek egy borospince előtt, majd megérkezik egy kerek szemű, szőkésbarna hölgy, aki rögtön elbájolja az urakat rímekbe öntött szavaival. A Bodeni-tó északi partján fekvő vár már a 7. században a Merovingok stratégiailag fontos bástyája volt, majd egyházi központ lett, később pedig a környék híres költőnője lakott benne. Ma a borászok tanyáznak környékén és készítik a Bodeni-tó legfinomabb fehérborait.

Egy kis sárm, egy kis műveltség, egy jó autó s sportos elegancia, ezek itt Bregenz és Dornbirn urak

Bregenz: fekvése egyedivé és különlegessé teszi ezt az osztrák várost. A Bodeni-tó kapuja, az Alpok öleli, csak egy ugrás innen Svájc, Liechtenstein, Németország, és kevés olyan turista van, aki nem talál itt magának kedvére való látnivalót, programot. Nyáron a hatalmas víziszínpadon operákat adnak elő, télen egymást érik a kiállítások, koncertek.

Séta közben pedig ilyen kastély jöhet szembe velünk. Pár kilométerre lakik méltó társa, Dornbirn, ahol a Rolls-Royce rajongói órákig csodálhatják Európa legnagyobb gyűjteményét, s ahonnan a túrázás szerelmesei többtucatnyi túraútvonalon hódolhatnak szenvedélyüknek.

A sor itt nem ér véget, a Startlap utazás oldalán folytatódik tovább a cikk.

Ha Németországot egyetlen cikkben össze lehetne foglalni, akkor most kisebb bajban lennék. Vagy nagyobban? Jobban örülök annak, hogy most azt mondhatom, Németország nemcsak ennyi. Az Élet sója blogon még olyan helyekről olvashattok, mint a Mosel-vidéke, a Bajor Alpok és tavak, Rügen szigete, Potsdam és sokan mások. Látogassatok el ide még több német látnivalóért.

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*