Mi lehet érdekes a hajózásban egy nyugodt vizű csatornán? Kiléphetünk-e a komfortzónánkból a lakóhajón? Lecserélném a városi túrákat az ilyen lassú nyaralásokra?
Sok-sok kérdést vetett fel a Canal du Midi csatornán töltött pár napunk, amely okozott meglepetéseket, kihívások elé állított és végül jóleső büszkeséggel engedett haza bennünket.
Álljon itt most feketén-fehéren minden, amit tapasztaltunk, azért, hogy eldönthessétek, tényleg belevágtok-e vagy inkább maradtok a megszokott útjaitoknál.
A felkészülés, mint sarkalatos pont
Évek óta hever a könyvespolcunkon egy útikönyv a Canal du Midiről. Terveztük, bakancslistára tettük és végül eljutottunk oda, hogy foglaljunk. A hajót a Le Boat cégnél béreltük, ahol az igényeknek a pénztárca szabott határt.
A fotók alapján azonban meg voltam győződve arról, hogy nem is olyan szűk a kétkabinos, kétfürdős, ebédlős, konyhás, napozóterasszal is rendelkező hajó. A valóság persze más lett, de erről nem a cég és nem is a hajó, hanem talán az időjárás tehetett.
Április végén Carcassonne környékén úgy bentragadt egy esős front, hogy napokig csak áztatta a fedélzetünket, megakadályozva abban bennünket, hogy az esti égbolt alatt élvezzük a szúnyograjokat.
Mindennek van előnye!
Holott erre felkészültem, vittem magammal kétféle szúnyogriasztót is, mert azt mindenhol olvasni, hogy a Canal du Midin ezek a vérszívók, és nem az éttermek. Ilyen esőben a hajó belseje lett az élettere három embernek, akik jóbarátok (mi a férjemmel túl a barátságon még házastársak is vagyunk, immár 21 éve) és éppen ezért nem akadt gondjuk az összezártsággal.
Arra felkészültünk, hogy a konyha csak tábori ételekre van szakosítva, ahogy arra is, hogy a hajón nem iható a víz a csapból, még fogmosásra sem ajánlott, a wc-t lehetőleg csak kisdolgokra használjuk (a nagyra ott a kikötői wc, amit általában éjjelre bezárnak), s akkor is legyünk tudatában, hogy a csatornát szennyezzük.
Nagy figyelmet fordítottam a ruházatra, kényelmes, vízálló dolgokkal tömtem meg a bőröndöt, ami a hajón nem a tökéletes útitáska-választás. Egy dologban nem gondoltam a vízre, a kesztyűben, nem vízálló volt, amit a nedves, csatornában fürdött kötél másodpercek alatt áztatott el. Upsz.
Hajózási ismeretek terén bíztam a férjemben, akinek van hajóvezetői engedélye a Bodeni-tavon, azzal azonban nem számoltam, hogy ő vezet, a matrózok (én és a barátnőm) próbálják majd rögzíteni a hajót a soha nem gyakorolt csomókkal, kiugranak és zsilipelnek, beugranak és lehetővé teszik az indulást, majd felkészülnek az újabb zsilipre.
Így rögtön az első estére megvolt a tévénézés: Kötélfigurák és Zsilipkalandok a Youtube rendezésében került műsorra.
Nem kell hozzá hajóvezetői engedély és előképzettség
Így hangzik minden, lakóhajókat bérbe adó cég reklámszlogenje.
Óvatosan a reklámokkal!
Valóban nem feltétel egy ilyen hajó vezetéséhez a hajóvezetői engedély, de kell hozzá autóvezetői. Ez – annak tudatában, hogy én a közel 33 éves autóvezetői tapasztalatommal megkíséreltem a hajót irányítani, nagyjából sikertelenül, míg a férjem, aki keveset vezet autót, pár óra alatt megszokta a hajót és úgy parkolt be a kikötőbe tolatva, mintha mindig ezt csinálná – lényegtelen feltétel. Upsz!
Az előképzettség elhagyásával is vitatkoznék, lásd fent a kötelekre és zsilipekre tett utalást.
El ne induljatok addig, amíg meg nem nézitek, hogyan kell zsilipelni. Izzasztó, amikor a zsilipmester a partról franciául kiabálva tudatja, hogy mit is kellene tenned.
Zsilipek a Canal du Midin
Zsilipekből többféle is van a csatornán. A legjobban annak örültem, ha a zsilipmester egy kis táskával a nyakában kijött a partra és figyelt bennünket. Segített, ha kellett, s megvárta, amíg huszadik próbálkozásra sikerült a két matróznak rögzíteni a hajót a parthoz. Vannak többszintes zsilipek, amikor egymás mögött három is áll, a zsilipmester egy magaslesről figyel, vagy rejtvényt fejt (ezt nem sikerült kivennem abból a távolságból).
Ilyenkor jobban magadra maradsz a problémáddal, hogyan is dobd ki a kötelet, ha nem tudtál a zsilip előtt kiszállni. Mindig tegyetek ki egy utast a zsilip előtt, aki segít a partról a hajón lévőknek a rögzítésben és elég bátor ahhoz, hogy a mozgó hajóra, amikor azt a víz le- vagy felemeli, a megfelelő magasságban belépjen.
Akkor itt álljunk meg egy canaldumidi szóra!
Úgy tapasztaltuk, hogy a nyugodt hajózás feltétele legalább a három, de inkább négy ember jelenléte a hajón. Találkoztunk ugyan Lindával, aki egy csodaszép hajóval manőverezett egyedül, de mint kiderült, 22 éve hajózik, így rögtön legyintettünk is, hogy úgy könnyű.
Ti azért csak vigyetek magatokkal még három embert!
Visszatérve a zsilipekre, rettegtem, hogy egyszer egy automata jön, vagy egy olyan, ahol a lámpát kell leolvasni. Automata zsilipet a hajóról kiugrónak kell kezelni, elindítani, szerencsére mi ezt megúsztuk. A lámpással farkasszemet néztünk percekig, majd egyikünk kiszállt és kiderítette, hogy azért világít furcsán (a hajós cégtől kapott leírásban nem szereplő pozícióban), mert éppen rossz, de a zsilip nyitva, mehetünk. Ami elromolhat, az el is romlik – tartják errefelé is.
A zsilipelés legnagyobb ellensége az ünnepnap. Ha beáll az ünnep, akkor a zsilipmesterek hazamennek, pihen a zsilip és a hajók, hallgat bennük a sötétség. Sehova tovább, mindenki áll a csatornán, kis szerencsével egy kikötőben. Ki gondolná, hogy lehet örülni az egynapos ünnepnek is.
A kikötők
Rengeteget hangsúlyozom, hogy próbáljatok meg szezonon kívül utazni. Ez a tanács érvényes a Canal du Midi csatornára is. A hajós cégtől megtudtuk, hogy az április és május előszezonnak számít, ekkor kevesebben vállalkoznak a lakóhajós útra, hiszen bizonytalan az időjárás. A főszezonban azonban számítani kell arra, hogy várni kell a zsilipeknél és nem lesz hely a kikötőkben.
A lakóhajóval kiköthetünk a partok mentén bárhol, de ott nem lesz lehetőség víztöltésre, áramcsatlakozásra és parti wc-re, ahogy a kikötőkben.
Sajnos a legtöbb kikötőben nem lehetséges a foglalás előre, odamész, s vagy van hely, vagy nincs. Upsz! Kalandos.
Szerencsénk volt, mert tényleg kevesen voltak most a csatornán, mindig akadt hely a kikötőben, így nem kellett az áramot és a vizet nélkülöznünk. A külső leparkolásnál azért aggódtam volna az éjszaka sötétjében esetleges behatolóktól, bár a hajókat kívül és belül is lehet zárni, de a kikötőkben nagyobb biztonságban éreztem magam.
A kikötőkben fizetni kell a parkolásért, általában 20-25 euró éjszakánként, de ebben a víz és az áramfogyasztás is benne van (a mi hajónk rendelkezett egy ezerliteres víztartállyal, amely egyszerűen tölthető fel).
Mi is az a Canal du Midi?
Annyit beszéltem már, de még mindig nem írtam nektek magáról a csatornáról, holott elképesztő építészeti alkotás.
Igen, ez egy mesterségesen kialakított csatorna, amelynek építése a 17. században zajlott. A cél az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger összekötése volt, amellyel lehetővé vált az áruk Ibériai-félszigeten vagy akörül történő utaztatásának elkerülése. Akkoriban sok problémát okozott a francia–spanyol konfliktus.
A Canal du Midi 241 km hosszan húzódik a franciaországi Toulouse és a Sète melletti Étang de Thau között (Toulouse és az Atlanti-óceán között a Garonne folyó az összeköttetés).
Pierre-Paul Riquet vállalkozó kezdeményezte és vállalta az építés nehézségeit. XIV. Lajosnak tetszett Riquet terve, támogatta a megvalósítást.
Riquet hatalmas munkát végzett, és nemcsak a technikai eszközök, a mérnöki műtárgyak terén hoztak létre munkatársaival, mérnökökkel korukat meghaladó dolgokat, hanem a munkásaival szemben tanúsított szociális juttatásokban is. A csatorna kiásásán dolgozó 12-15 ezer munkás betegség esetén táppénzt kapott. Ez akkoriban rendkívüli volt.
Az állam és a tartomány csak részben finanszírozta a hatalmas vállalkozást, Riquet saját vagyonát is befektette, cserébe a csatorna későbbi üzemeltetési jogát kérte, amit sajnos nem élvezhetett. Riquet tönkrement az építkezésben és szegényen halt meg még a végső átadás előtti évben.
A munkálatok 1667 januárjában kezdődtek, a Canal du Midit 1681. május 15-én adták át, és végül 1684 júliusában nyitották meg a forgalom előtt.
A Canal du Midit kereskedelmi, személyszállítási és postai célokra használták. A csónakokat a part mentén állatok vontatták a vontatóutakon. Ezek a keskeny ösvények szolgálnak ma kerékpárút gyanánt, mert az is egy izgalmas túra: kerékpárral a Canal du Midi mentén.
A csatorna elősegítette a languedoci búza- és borkereskedelmet, és lehetővé tette a királyság más részeiből érkező áruk szállítását is. Bár a Canal du Midi valódi gazdasági fellendülést hozott a környéknek, az eredeti célját csak részben valósította meg. 1980 óta népszerű turisztikai célpont. 1996-ban felvették az UNESCO világörökségi listájára.
A csatorna sok-sok várost, települést érint. Unalmasnak nem mondható az utazás, hiszen mindig jön egy zsilip vagy egy híd, ahol a fejünket lehúzva haladhatunk át, esetleg megláthatunk a távolban egy középkori erődöt, templomot és olyan csodás vársosokat, mint Carcassonne (erről a városról külön cikket hozok itt az Élet sója blog oldalán), Castelnaudary, Homps, Capestang, Vias, Béziers és sokan mások.
A lassú sétahajózás – ha éppen nem esik az eső – igazi lelassuló, megnyugtató pihenés madárcsicsergéssel, a zöldek árnyalataival. Az esték is lassabbak, mi legtöbbször stílszerűen a Carcassonne társasjátékkal játszottunk. Próbáljátok ki, ha még nem játszottátok!
Néhány érdekes szám a csatornáról:
A csatorna 241 km hosszú (elágazásokkal és alcsatornákkal együtt 360 km hajózható), 2 m mély, 16-20 m széles (a tükörnél), 10 m széles a csatorna alján (a medernél).
328 mérnöki műtárgy található rajta, köztük 63 zsilip, 130 híd, 55 vízvezeték, 7 csatornahíd, 6 gát és egyebek.
A zsilipek összesen 190 méternyi szintkülönbséget hidalnak át.
A partján 45 000 fa él.
Egy mondat az időről
Ne higgyétek azt, hogy az a pár kilométer, amit a térképen a csatorna mutat, az annyi, mintha autóval vagy kerékpárral tennénk meg. Pár kilométer órákig is tarthat, hiszen lassan hajózol, vársz a zsilipre, zsilipelsz, továbbmész, jön az ebédidő, amikor nincs zsilip, vársz megint, és így tovább. Mondok egy példát: Trèbes és Carcassonne között autóval 15 km van, kb. 10 perc. A hajóval a csatornán 7 zsilippel az út 4 óra volt, mert közben ebédelt a zsilip és a zsilipőr. Ez is fontos része a tervezésnek. Az egy hét nem elég a csatornán való végighajózásra, ezért át kell gondolni, hogy honnan hová szeretnétek tartani. Lehetséges egyirányú és oda-vissza út is, attól függ, hogyan érkeztek a térségbe és hogyan juttok haza a célból. Tervezzetek, mert anélkül nemcsak, hogy nem tudjátok jól kihasználni az ott töltött időt, hanem bonyodalmakba kerülhettek, ottragadhattok két zsilip között éjszakára (bár az is egy kihívás).
Visszamennék?
Igen, mert már tudom, hogy mire számítsak.
S itt van egy fontos pont!
Az utazásainkat mindig részletesen megszervezem. Biztosra megyek szállás és étterem tekintetében, előre veszek jegyet a látnivalókhoz, megnézem a weboldalakat. Most is tájékozódtam, de nem eléggé, ezért eleinte meglepetések értek. Megoldottuk, feltaláltuk magunkat, cselekedtünk és büszkék voltunk arra, hogy sikerült. És ez megérte. Napok óta zsebelem be magamtól és másoktól az elismeréseket, mert hajlandó voltam a járt utat járatlanra cserélni és talpon maradni. (Olvastátok hogyan győztük le hasonlóan önmagunkat Norvégiában? Akkor egy sziklát hódítottunk meg. Itt találjátok a cikket.)
Ki kell lépni a megszokott környezetből, a kényelmes komfortzónából, feltölti a lelket, kitisztítja az agyat. És összekovácsolja a csapatot, akik együtt utaznak.
Próbáljátok ki a csatornatúrát lakóhajóval, de készüljetek fel alaposan előtte!
Jótanácsok egy szuszra:
Amit semmiképpen ne hagyj otthon: vízálló ruha, cipő, kesztyű – lehetőleg több váltás. Szúnyogriasztó, napkrém, kalap, sapka, társasjáték.
Vigyél a hajóra fel vizet, élelmet, ki tudja, hol kötsz ki!
Ne pakolj bőröndbe, inkább hátizsákba vagy utazótáskába!
Bérelj a hajóhoz bicajt, kivéve, ha esőben mész, de ezt nem tudhatod előre. A bicaj segít, ha nem kikötőben kötsz ki és el kell jutni egy pékig vagy egy látnivalóig.
Beszélj pár szót franciául, rögtön kedves lesz a zsilipőr, de azonnal válts át angolra, mert különben olyan iramban kezd el franciául beszélni veled, amit soha nem értesz meg!
Ne számíts rá, hogy a kisebb hajó gyorsabb: valamennyivel csak 6 km/órával közlekedhetsz a csatornán.
Mentőmellényt adnak, kapsz egyórás kiképzést, de a csomók kötését nem tanítják meg, ahogy a zsilipelést sem.
Vigyázz a környezetre, amennyire csak lehet!
