Liechtenstein, a negyedik Bodeni-tó régió

Ha megnéznéd Európa legkisebb sírégióját, vagy szeretnél többet tudni arról, hogyan vettek hercegséget pénzért, esetleg érdekel egy nemesi család vagyona, akkor látogass el Liechtensteinba. A kicsi hercegség csaknem egy órára fekszik a Bodeni-tótól, Ausztria és Svájc közé ékelődve, de mégis azon országok közé tartozik, amelyeket a Bodensee régiójaként emlegetnek.

Visszatekintve az elmúlt éveimre a Bodeni-tó mellett, megállapíthatom, hogy jogosan kapaszkodik ez a kis ország a tóhoz. A hosszabb időre érkező vagy visszatérő vendégeket mindig elcipeltem Liechtensteinba is. Amikor útitervet készítek egyhetes tartózkodásra, akkor sem hagyom ki a kis hercegség látogatásának betervezését. Az Élet sója blog oldalán is többször írtam saját liechtensteini élményeimről.

Mit nyújthat ez a kis állam a turistáknak?

Első ránézésre nem sokat, hiszen a turisztikai oldalakat böngészve alig találni látnivalókat arrafelé. Alaposabb vizsgálódás után azonban különleges dolgokra bukkanhatunk.

Kezdjük az elején, azaz a hercegséggel, mint államformával.

A 17. században ezen a vidéken két grófság osztozott, amelyet az osztrák származású Liechtenstein-ház, elsősorban hatalmi politikai szempontokból – helyet kaphassanak a Német-római Birodalom hercegi tanácsában – megvásárolt, és megalapította rajta a Liechtensteini Hercegséget.

Az ország mindössze 160 km2 területű, és fővárosának, Vaduznak csupán ötezer lakosa van, de még így is jelentős szerephez jut nemzetközi téren, a sokat vitatott adóparadicsomi és diszkrét banki szolgáltatási rendszer miatt.

Svájcból elsőként a határfolyóként is funkcionáló Rajnát pillanthatja meg a látogató, aki a hercegségbe érkezik, majd átfutva a hídon rögtön Vaduzban is találja magát. A fővárosban építészetileg az egyik leglátványosabb a kormányzati negyed. A kissé éles nyelvek szerint annyi klinkertéglát használtak fel az építéshez, amellyel akár egész Liechtensteint is körbe lehetne rakni (1 millió darab).

A kincseskamra holdbéli titkai

Modernre és látványosra sikerült, de szerintem sokkal érdekesebb élményben lesz részünk, ha bemerészkedünk a kissé bonyolult módon megközelíthető hercegi kincseskamrába. A sétálóutcáról dupla ajtón át megközelíthető múzeumban (előtte pár házzal arrébb a postamúzeumnál kell jegyet vásárolni) nemcsak értékes hercegi ékszerekkel, festményekkel, Fabergé-tojásokkal találkozhatunk, hanem olyan holdkőzettel is, amelyet az Apollo–11 küldetés során hoztak magukkal és Richard Nixon ajándékozta Liechtensteinnak (no azért volt egy kis üzleti háttere is a dolognak 🙂 , persze, hogy egy liechtensteini kötődésű cég szállított alkatrészeket az Apollo–11-hez).

Lehet, hogy soha nem látogatom meg a postamúzeumot, ha nem ott veszem a jegyet a kincseskamrához. S ha nem látogatom meg ezt a múzeumot, akkor azt sem tudom meg, hogy a Liechtensteinban gyártott bélyegek kuriózumnak számítanak különleges gyártási módjuk és művészeti értékük miatt a filatélia világában. S még ennél is érdekesebb információ volt, hogy már a 15. században a Bodeni-tó melletti Lindau és Milánó közötti „Lindaui Hírnök” útvonala a mai Liechtenstein területén keresztül vezetett. Itt van a kapcsolat elásva a tó és a hercegség között.

Hasonlóan vannak elásva a látnivalók is a hercegségben. Aki nem elég szemfüles, az csak egy poros kisvárost lát, holott a belváros márkás üzletei mögött rejlik még művészeti galéria, óra- és símúzeum, hercegi borászat.

A sok múzeumi történet mögött lapul még egy érdekesség a fővárosban, amelyre a liechtensteiniek nagyon büszkék. A zeneiskola. Itt ugyanis az ország lakosságához viszonyítva dupla annyian tanulnak zenét, mint Svájcban és ötször annyian, mint Németországban. Nem meglepő, hogy időnként egy koncerten az állam vezetői közül is fellép valaki.

Liechtenstein múzeumainak sorát azonban nem fejezhetjük be a fővárosban, ahogy a hercegség felfedezését sem.

A hercegi vár

Vaduz mögött egy magaslaton fekszik a hercegi vár, amely jó kiindulópont a hegyekben meglapuló szépségek felfedezéséhez.

A hercegi vár nem látogatható, de ettől még érdemes megállni pár méterre az erdő mellett egy parkolóban és visszagyalogolva jobban szemügyre venni. Csaknem hétszáz éves az építmény egy része. A hercegi család csak 1939 óta lakja. Ekkor kellett ugyanis elhagynia a mostani herceg édesapjának csehországi birtokait a Beneš-dekrétumok miatt. Innen kanyarog az út tovább a kis ország belsejébe, ahol egy-egy apró hegyi település majd megállásra kényszerít bennünket. Tegyünk egy sétát és szippantsunk egy kis hegyi levegőt! Ha már elég tiszta a tüdőnk, akkor fedezzük fel Liechtenstein többi érdekességét. Ott van elsőként Triesenben a Lawena múzeum, ahol különböző tematikus kiállításokon elektromos háztartási, kommunikációs és szórakoztató eszközök, világítástechnika, egészségügyi és ezoterikus készülékek, elektromos mérőműszerek és szerelési anyagok, valamint a villamosenergia-termelés modelljei láthatóak az elmúlt száz évből.

Vidék a főváros mögött

A „Liechtenstein villamosítása” című különleges kiállításon Liechtenstein villamosítását az áram nélküli élet kialakulásától, az első gyárak és iparágak villamosításán, az első erőmű megépítésén át a mai villamosenergia-beszerzésig és a megújuló energiákig is megtekinthetjük.

Vaduz mögött találjuk Schalun várromját, ahonnan csodás kilátás nyílik a Rajna-völgyére és a környékre. Innen nem messze látható egy 1518-ból származó parasztház, amelyet többször költöztettek át, és végül itt Schellenbergben kapott helyet, majd nyitottak benne múzeumot. Ma is látogatható és jó példája a környéken az egykori paraszti lakókultúrának. Hasonlóan érdekes épület a 2002-ben megnyitott Küefer-Martis-Huus Ruggell községben. Az épület a 18. századból származik, és a reprezentatív barokk parasztházak egyik ritka példája a térségben, szintén látogatható.

A MuseumMura, ahol a 19. század közepétől indulhat velünk egy időutazás a környék akkori lakóinak életébe, sokkal nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Csaknem tízezer tárgyat restauráltak azért, hogy látogatók a legvalóságosabb képet kaphassák az akkoriban itt élt emberek életéről. Én ezt sem hagynám ki, ha már Liechtensteinban járok.

Azok a szerencsések, akik több napot is a hercegségben tölthettek, egytől egyig arról számoltak be, hogy az ország legnyugodtabb helye Steg település mellett a Gängle-tó, amely 1300 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Rá is kerestem a liechtensteini turisztikai oldalakon és így is hirdetik: „A tó a béke és a kikapcsolódás helye, valamint a családok és a természet szerelmeseinek gyönyörű célpontja.” Ezt nekem is látnom kell, ha legközelebb a herceg ismét meghív. Vicceltem, nyugi, de meghívás nélkül is megyek.

A legnagyobb attrakciót azonban a végére hagytam. Igen, lebegjünk kicsit Európa legkisebb sírégiója fölött.

Lebegés Európa legkisebb síparadicsoma fölött

Malbun településről nyitott felvonóval libeghetünk fel a hercegség legmagasabb csúcsára, a Sareisre, amely 2000 méteres magasságával nem mondható az Alpok legmagasabb csúcsának, de ahhoz mindenképpen elég, hogy a környező kisebb-nagyobb, télen „tejszínhabba” burkolt csúcsokra, nyáron mohazöld ruhába bújtatott dombokra rálássunk.

A Sareisen megpihenhetünk egy hüttében, vagy ha éppen nincs hó, akkor gyalogtúrára indulhatunk a környék hegyei között. (Vigyázat, a hegyi túrák nem alföldi túrák!)

Mit jelenthet télen ez az apró sírégió annak, aki nem síel? Évekkel ezelőtt én itt a hütte mellett leültem egy nyugágyba és a szemem le sem vettem a környékről. Így írtam akkor az érzésről, ami ott áthatott:

„Miközben a fenséges csúcsokat néztem, azon gondolkodtam, hogy mennyit tudunk bosszankodni, ha a hétköznapokban esik a hó, pedig mennyire csodássá teszi ezeket a csúcsokat, völgyeket, erdőket. Mennyire tiszta a fehérsége, s mennyire simogató a látványa. Elfedi azt, ami esetleg hiányos, vagy amibe belerondított az ember. Tökéletessé teszi a tökéletlent.”

Fedezzétek fel a Bodeni-tó negyedik régióját, Liechtensteint!

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*