Titokzatos kastélyok, vad tájak, gyapjú, whisky, klánok és függetlenség – tényleg csak ennyi lenne Skócia? Két hét felfedezés után elmondhatom, hogy ezekkel mind találkoztam, de Skócia sokkal több réteget halmoz egymásra. Egy olyan hely, amely egyszerre vad és szelíd, tartózkodó és barátságos, szürke és színes, múltbéli és modern. Sehol nem éreztem az ellentétek ilyen erős megnyilvánulását, mint ezen az Északi-tenger és az Atlanti-óceán ölelésében fekvő 79 ezer km2 területen. Olyan helye a világnak, ahol nem tudod megkülönböztetni a varázslatot a valóságtól.
Mielőtt a részletes, használható információkat a látnivalókról és a blog fotósának elképesztő fotóit megosztanám itt a blogon több bejegyzésben, szeretnék a Skóciához kapcsolódó kötődésemről, érzéseimről, az útra történő felkészülésről, a legekről, a csalódásokról és néhány fontos, praktikus dologról írni.
Ez lenne Skócia?
Titokzatos kastélyok, vad tájak, gyapjú, whisky, klánok és függetlenség – évekkel ezelőtt még biztosan ezt a néhány dolgot emeltem volna ki, ha valaki Skóciáról kérdez. Majd jött egy regény és az abból készült sorozat, amely nemcsak tényleges tartalommal töltötte meg a fenti jellemvonásokat, hanem arra késztetett, hogy sokkal mélyebbre ássak ezzel az országgal, országrésszel kapcsolatban. Tudjuk jól, hogy az ilyen regények és filmek mindig illuzórikusra festik a helyszínt és a történelmi eseményeket, ugyanakkor kinyitják az érdeklődés csatornáit is. (Kivételek az én regényeim :-), hiszen én a helyszíneket mindig a maguk valójában írom le. Győződj meg róla magad, miközben elolvasod az Ella háborúja és A lámpagyújtogató című regényeimet!)
Már az első lapok után felnéztem Diana Gabaldon írónőre, mert éreztem, hogy az elképesztő sztori mögött felfoghatatlan mértékű kutatás áll. Nemcsak a skót gondolkodás, a skót történelem fordulatai, hanem az öltözködés, az étkezés, a hitvilág, a természet is hitelesen jelent meg az Outlander című regényében. Néhány év alatt azon kaptam magam, hogy a regény, a film és a hozzá olvasott tudásanyag létrehozott a fejemben egy Skóciát, anélkül, hogy valaha is jártam volna ott.
Bátorság kellett ahhoz, hogy megkockáztassam, egy skót körút szétrombolhatja ezt a felépített világot. Most, 2026-ban mégis megtettem, mert nem hagyott nyugodni a kérdés: Ez lenne Skócia?
Ez Skócia
Biztos voltam abban, hogy nem lesz elég csak Edinburgh vagy Glasgow felfedezése, be kell ásni magunkat a blog fotósával a vidéki Skóciába. El lehet repülni hosszú hétvégékre ezekbe a skót városokba, jelen lesz a klánok történelme, szólnak majd az utcán a skót dudák, a pubokban folyik a whisky és még kastélyokra is lelhetünk, de ez csak a felszín. Nem valótlan, nem torz kép, csak annyi, mint a fent említett néhány skót dolog: kastélyok, vad tájak, gyapjú, whisky, klánok és függetlenség. Ami azonban az egész imázst megalapozza, a természet vadságával, lakóival: a skótokkal, a birkákkal, a frizurás (így neveztük el a híres skót állatot) tehénnel, a midge-ekkel; a ki tudja, mi célt szolgáló kövekkel, a tőzegárkokkal, a tündérdombokkal, a rekettyével, a tiszta vizű forrásokkal, a nincs hová – de nem is kell – menekülni az időjárás elől érzésével, a bénultnak álcázott kikötővárosokkal, a kastélyok mögött virágzó kertekkel, a kastélyromokat körbeölelő végtelenség érzésével csakis akkor lehet a tied, ha időt szánsz a vidéki Skóciára. Mert ez Skócia.
Számvetés legekkel
A felkészülés előtt kedvcsinálónak álljon itt a számvetésem, amelyet ezúttal legek formájában tettem meg:
A legtitokzatosabb kastély: Ardvreck kastély, a Loch Assynt mellett
A legérdekesebb táj: The Fairy Glen – tündérdombok, Uig, Skye-sziget
A legmisztikusabb hely: a callanishi állókövek (Lewis és Harris szigetén)
A legnyugodtabb hely: Dunnottar vára, Aberdeen mellett
A legmeglepőbb hely: St. Andrews katedrális romjai
A legszebb kert: nem tudok választani a Cawdor kastély (Speyside)
és az Armadale kastély (Skye-sziget) között
A legoutlanderesebb helyszín: Midhope (a sorozatban Lallybroch) kastély
A legjobb étel: a pitében sült szarvas – The Mash Tun étterem, Speyside
A legszebb tengerpart: Sgarasta Mhòr Beach (Lewis és Harris szigetén)
A legfinomabb édesség: Cranachan skót édesség
A legjobb szállás: a Cuilcheanna House B&B a Loch Linnhe partján
A legjobb porridge: a Clachan Garden B&B reggelire kínált zabkásája
A legtöbbet látott növény: rekettye (a fű után)
A legtöbbet fogyasztott étel: hal
A leginkább megkapó város: St. Andrews
A legrosszabb idő: Lewis és Harris szigetén
A legviccesebb állat: a frizurás tehén
A legjobb whiskykóstoló: Glent Grant Distillery, Speyside
A legjobb whisky: The Glen Grant 15 éves single malt whisky
A legnagyobb csalódás: a vidéki Skóciában szinte senki nem hordja a kiltet, így még most sem tudom, hogy mit viselnek alatta.
Ami a legskótabb, azt ez a fotó tükrözi:
Így tervezd az utazásod Skóciába
Skót körút 15 nap alatt – ha ezt egy utazási iroda hirdetésében látom, akkor biztosan azt mondtam volna, kizárt, hogy én képes vagyok két hétig folyamatosan befogadni és felfedezni. Holott ismersz, kedves olvasó, sokat utazom, azaz utazunk férjemmel, a blog fotósával. Mégis, első hallásra soknak tűnt a két hét Skóciában. Utólag azonban kevésnek bizonyult. Ehhez viszont jó szervezésre és költséghatékony megoldásokra volt szükség.
Ilyen hosszú időt még sehol nem töltöttünk egyszerre; egy ország van, ahol három alkalommal összesen 27 napot időztünk, ez pedig Norvégia. Olvasd el a Norvégiáról szóló cikkeimet az Élet sója blog oldalán itt!
Mutatom térképen, hogy mire volt elég a 15 nap, hogy lásd, maradt még felfedeznivaló ezek után is. A jelölt útvonal csak körbefogja a felfedezett területet, a kitérőket majd az egyes helyek leírásánál mutatom.
Mielőtt belevágunk a részletekbe, jöjjenek a praktikus tanácsok az előkészületektől a megvalósításig.
Praktikus tanácsok
Általában ketten utazunk, de egy ilyen hosszú útnál, amely esetében komoly költségek merülhetnek fel, úgy gondoltuk, hogy kedvezőbb, ha egy baráti párral vágunk neki. Így rögtön feleződött az autóbérlés költsége.
S ha már autó, akkor azt tanácsolom, hogy ne félj a baloldali közlekedéstől. Figyelmet igényel, de nem tragikus, egyértelmű ott, ahol mindenki a másik oldalon közlekedik, és a bérautók is a helyi viszonyokhoz igazodva jobbkormányosak.
Az utazások során én inkább vagyok hotelpárti, mint apartmankedvelő. Most azonban azt kell mondjam, hogy mind az apartmanok (amelyek négy főre szintén kedvezőbben bérelhetők), mind a Bed and Breakfast lehetőségek árban és szolgáltatásban jobb szálláslehetőségnek bizonyultak.
Bámulatos házak, vendégszerető házigazdák, s a helyi viszonyokhoz képest kedvező árak jellemezték a szállásainkat. A beszámolóm egyes helyeinél mutatom a szállásainkat is.
A nagy kérdés Skócia kapcsán: mikor utazzunk oda? Szerettük volna elkerülni a nyári zsúfoltságot (ott is van, ezt több forrás is megerősítette) és a hírhedt skót szúnyogokat, a midgeeket (helyi nyelven: migdies). Május közepe-vége mindkét szempontból kiváló választásnak minősült. Azt gondolhatnád, hogy a természetben úgyis eloszlik a turistatömeg, de igazából nem is ott, hanem az oda vezető úton okozhat ez problémát. A vidéki Skóciában sok a keskeny nyomtávú út, ahol sokszor csak egy autó fér el. Vannak kiállók, ami lassítja a forgalmat. Egészen addig nincs is gond, amíg csak néhány autó közlekedik, de abban a pillanatban, hogy oda-vissza sorjáznak a bérautók, beáll a végeláthatatlan dugó.
Az időjárás esetében azonban számolnunk kellett a hűvösebb és esős napokkal is. Az olyan utazóknak, mint mi, akik megjárták többször Norvégiát, Svédországot és inkább esküsznek a hidegre, mint a melegre, csöppet sem volt kedvezőtlen. A tanácsom azonban az, hogy mindig legyen nálad vízálló, szélálló kabát, nadrág, vízálló cipő és meleg aláöltözet.
Híve vagyok az előrefoglalásoknak, de Skócia esetében csupán néhány kastélyba vettem jegyet 1-2 nappal az érkezés előtt. Kiderült, hogy az edinburgh-i kastély kivételével még erre sem lett volna szükség. Ahol azonban szükséges az előre gondolkodás, az a kompközlekedés. Meglátogattuk a Lewis és Harris szigetet, a Külső-Hebridákon, ide már az utazás előtt 1-2 hónappal lefoglaltuk a kompra a jegyet. Ullapool és Stornoway, valamint a visszaúton Tarbert és Uig között csupán naponta egyszer közlekedik ebben az évszakban a komp, az a biztos, ha előre megvan a jegy. Hasonlóan jártunk el egy időt spóroló kompozás, a Skye-szigeten lévő Armadale és Mallaig között. Itt is javaslom, hogy előre gondolkodj, mert ez egy kicsi komp, nyáron gyorsan betelik.
Az étkezésekről az egyes helyeknél mindig írok majd, de én úgy éreztem, hogy Skócia nem a vegetáriánusok és a vegánok Mekkája lesz. Mi az utóbbi időben sokkal több zöldséget eszünk, mint húst, de szerencsére imádjuk a halat. Az utóbbiból korlátlan lehetőség van az éttermekben (mármint a fajtákból, mert a napi fogások mennyisége időnként korlátozott, de így tudhattuk, hogy biztosan friss), viszont a zöldségarzenált a burgonya képviselte egymagában.
A piszkos anyagiak
S akkor az árak. Ez egy érzékeny pont, s nem tudok mindenki pénztárcájával gondolkodni, csak a sajátunkéval. Az biztos, hogy nem ez lesz életed legolcsóbb utazása. Az éttermi és szállásárak kb. 10–15%-kal magasabbak a német és a budapesti áraknál. Az autóbérlés jóval drágább, mint pl. a Kanári-szigeteken. Itt egy négy főre és négy csomagra kényelmes, magasabb kategóriájú autó, két sofőrre egy hétre 600 euróba került. Az állami múzeumokban nincs belépő, de a kastélyokban – sok magánkézben van – fizetni kell, ott az árak átlagosan 15–20 euró között alakulnak. A whisky distillerykben a kóstoló 18 és 40 euró között alakult (arról, hogy megéri-e vagy hogyan éri meg ez a program, majd később írok még). A kompút szintén nem olcsó mulatság, a hosszabb oda-vissza négy főre és egy autóra közel 230 euróba került, a rövidebb egy útra pedig 40 euróba. Egy pohár sör (0,33 l) 6-7 euróba, míg egy kávé 3-4 euróba került.
A látnivalók sokasága
Skóciában a látnivalók tárháza szinte végtelen, nehéz szelektálni, ha az időnk véges. A 15 nap alatt mi hat nagy régiót láttunk: Edinburgh-t és környékét, Aberdeent és a keleti partokat, a Speyside vidékét Inverness és Loch Ness érintésével, a Lewis és Harris szigetet az oda vezető út csodáival, a Skye-szigetet és a Glen Coe-völgy szépségeit (ami magában foglalta Oban és Fort William városát is). Összesen 17 kastéllyal kerültünk kapcsolatba, nyolc helyen laktunk, kb. 2000 kilométert autóztunk, kb. 150 ezer lépést tettünk meg, s a számát sem tudom a hidaknak, templomoknak, természeti látnivalóknak, amelyeket megnéztünk.
Mielőtt és miközben utaztunk, egy térképen jelöltem meg a helyeket, amelyeket szeretnék látni vagy ami közben utunkba esett. Vigyorgó smiley-val jelöltem; igaz, a jelölt helyeknek „csupán” a 90%-át láttuk, de ez a térkép szépen mutatja, hogy milyen sok minden esett a mi körutunkba. Ezekről szólnak a következő cikkek itt az Élet sója blog oldalán.
Ha szeretnéd használható formában is megkapni a térképet, akkor iratkozz fel itt az Élet sója blog oldalára, a hírlevél olvasóinak hamarosan kiküldöm a térkép elérhetőségét. Így értesülhetsz majd arról is, ha újabb beszámoló érkezik a blogra Skóciáról vagy más úti célokról.
