Tíz vár kilátással a Bodeni-tó körül

Nézz ki egy magaslatot a Bodeni-tó körül, mássz fel rá és nagy eséllyel egy várban találod magad! Lehet, hogy nem mindegyiknek lesz már meg az ablaka, de biztosan találsz majd egy lyukat, ahonnan kinézhetsz és rácsodálkozhatsz a környékre!

A Bodeni-tó nyugati részét különösen elhalmozták az urak a középkorban váraikkal. Ezen a részen érvényes a mondás, ha elhajítasz egy követ, az biztosan ráesik egy várra. Én ezért a sok középkori építkezésért hálás vagyok az egykor itt élt uraknak, mert nem csupán történeteket hagytak ránk, hanem olyan helyeket is, ahonnan szemügyre vehetjük a tavat, annak élővilágát, a környék dombjait, az Alpok svájci csúcsait, az érkező és a távozó napot. S még a sok, tó körüli finomság (például ezekben a kávézókban) elfogyasztása miatt feljajdult lelkiismeretünket is csillapíthatjuk azzal, hogy gyalog másszuk meg a magaslatokat, amelyekre épültek ezek a várak.

Mutatom az én kedvenceimet kis történelmi háttérrel és tippekkel a felfedezésükhöz.

Schopflen várának maradványai, Reichenau, Németország

A legtöbben autóval érkeznek Reichenau szigetére, ezért hajlamosak elsuhanni a Burg Schopflen romjai mellett, holott az ma is látogatható (ingyenesen), és ha felmászunk a néhány lépcsőfokon, akkor nemcsak a környékre, a távolban fekvő Alpokra nyílik majd kilátás, hanem megfigyelhetjük a Reichenau körüli madárvilágot is.

Schopflen várát a reichenaui apát Reichenau szigete bejáratának védelmére építtette. Akkor még ugyanis a szigetet nem kötötte össze töltés és út a szárazfölddel. A tó egyik zátonyán lehetett bejutni, vagy csónakkal. A vár valójában egy védelmi torony, amely akár 9-10 méter magas is lehetett, kb. 2-2,5 méter széles falakkal.

A torony az 1365-ös úgynevezett „konstanzi halászok háborújában” elpusztult, csak kis része maradt fent máig. A szigetről további információkat itt olvashatsz.

A kilátásfelelős várrom, Homburg, Németország

A Bodeni-tavat rendszerint hasonlítom útikönyvemben (Még nem hallottál a Bodeni-tó útikönyvről? Akkor kattints ide!) egy halhoz, amelynek feje Bregenz városánál van, szeme Lindau, a két hátsó uszonya pedig az Untersee és az Überlinger See. Az utóbbi kettő között félúton áll, azaz inkább már csak romosan kitart Homburg vára. Stahringen település mellett, a jégkorszak után ottmaradt kavicshegyre épült a 11. században. A viszályok itt sem maradtak el, még a Sankt Gallen-i kolostorhoz is tartozott egy ideig a vár, ahogy Bodman uraihoz is. A várrom szerintem ma jobban beteljesíti küldetését.

Valójában hadászati célokra nem volt annyira alkalmas, mert könnyen bevehető helyen fekszik. Viszont megfigyelőhelyként igencsak jó szolgálatot tehet azoknak, akik szeretnék innen szép időben a szemüket az Untersee-re és az Überlinger See-re vetni.

Alt-Bodman, amely egy tűzvésznek köszönheti létét, Bodman-Ludwigshafen, Németország

A Bodman család ma is Bodmanban él, holott a 14. században csak kicsin múlott, hogy az egész család nem halt meg egy villámcsapás okozta tűzvészben, az akkori lakóvárukban, amely a Frauenberg magaslaton állt. A legifjabb Bodmant egy dajka vasüstben engedte le a lángoló várból, ahol a család többi tagja bent égett.

Az ifjú Bodmant nagyapja nevelte, és ő döntött úgy, hogy az elpusztult vár mellett kápolnát emeltet és a salemi kolostornak ajándékozza (ma kolostor működik ott).

Ők pedig elhagyták a Frauenberget és a közeli magaslaton (ahol már állt egyszer vár a 12. században) felhúzták az új bodmani várat, ami ma már ismét réginek számít, miután a 17. században a család mégis úgy döntött, hogy a régi, tűzvészben elpusztult várat ismét felépíti. Így lett az újból régi. Ha időnk engedi, akkor érdemes felkeresni ezt a Frauenberg-várkastélyt és kolostort is, amely szintén pár perc séta az Alt-Bodman várromtól.

Ha autóval érkezünk, akkor célszerű a Frauenberg-hegy nyugati oldalán található Bisonstube Bodenwald étterem mellett leparkolni és innen pár perc alatt elérhető a Bodeni-tó nevét is adó Bodman vár romja. Mellette és benne fantasztikus kilátás nyílik a Bodeni-tó Überlinger See-ként nevezett csücskére (és persze kicsit a Hegau várai is látszanak).

Aki nem rémül meg egy kis túrától, annak érdemes leparkolni Bodman városában, a parton, s onnan egy jó 45 perces túrával is elérheti mindkét várat.

Hohentwiel vára, Singen, Németország

Hohentwiel vára a Hegau vulkanikus dombjainak egyikén álló várrom, amely közel és távol a legnagyobb várromnak számít. Nemcsak megmászni érdemes, hanem fürkészni azt, hogy a Bodeni-tó nyugati részén járva mennyi helyen bukkan fel a látóterünkben (megpillanthatjuk például Radolfzellből, Reichenauról, a Höriből, de még Konstanzból is).

A várat a 10. században egy sváb herceg, III. Burkhard építtette. Kolostornak szánta, s halála után özvegye, Hadwig kulturális és vallási központot hozott létre benne. Talán hihetünk Josef Victor Scheffel írónak – aki Ekkehard című művében Hadwig és a kolostor egyik szerzetese, Ekkehard szerelmi történetét dolgozza fel –, hogy már a 10. században zajlott az élet a Hohentwiel tetején. (A műből magyar–német koprodukcióban sorozat is készült.) II. Henrik azonban 1005-ben áttette a kolostort Stein am Rheinba. Ekkortól vált viszontagságossá igazán a vár élete. Milliószor cserélt gazdát, volt hercegi székhely, háborúkban védelmi bástya, kaszárnya, börtön s ki tudja, még mi. A württembergi herceg tulajdonába került a 16. században. A harmincéves háborúban Konrad Widerholt kapitány vezetése alatt jelentős hadi szerepet játszott, a protestáns német fejedelmek végső bástyájaként állta a támadásokat.

Kétségtelenül a legnehezebb feljutás, ha a singeni kórház környékén megkeressük a túraútvonalat, amely a várba visz és végig gyalog tesszük meg az utat. A várkapunál ugyanis még nem örülhetünk, mert az Alsóvárat és a Felsővárat összekötő köves út bokát és térdet próbálóan meredek. A jutalom azonban kilátás a Bodeni-tóra, a Hegau dombjaira és a többi környékbeli várra (Hohenkrähen, Mägdeberg, Hohenstoffeln, Hohenhewen). Felmászhatunk, sőt egy ideig a kerékpár pedálját is nyomhatjuk, ha Hilzingen-Twielfeld felől közelítünk, autóval pedig Singenből, a táblákat követve juthatunk fel a parkolóig. Belépőt itt kell váltani, és azután egy erdei úton érkezünk meg a vár teraszára, majd a vár belsejébe.

Hohenkrähen, a szél és a kísértet vára, Singen, Németország

Miért van minden vulkanikus dombon egy-egy várrom a Hegau vidékén? Azért, hogy kellően történelmi hátteret nyújtson a Bodeni-tónak. Oké, vicceltem, de ettől még tényleg szép háttér, ha valaki megáll a tó nyugati részén és elnéz a vulkanikus dombok felé. A középkori valóság azonban más. A vidék sok kis grófság, hercegség által birtokolt területekből állt, amelyek legtöbbször egymással, ritkábban külső ellenségekkel harcoltak. A harchoz fegyver, a védekezéshez vár kellett. Friedingen urai a Hohenkrähent választották, talán azért, mert kellően kicsi, de annál megközelíthetetlenebb volt.

Aki leparkol a Hohenkrähen közelében, az autópálya mellett túrázóknak kialakított parkolóban, az bizony számíthat rá, hogy a kis kúp nem adja magát könnyen. A túraút fölfelé meredek, sziklás, s néhol az az érzésünk támad, mintha valaki figyelne bennünket. Ez lehet, hogy nem is annyira furcsa. A környék lakói úgy tartják, hogy Poppele von Hohenkrähen, aki valamikor a középkorban a vár ispánja lehetett, miután megtréfált egy magas rangú egyházi személyt, az megátkozta, és azóta kísértetként kell visszajárnia a várba és környékére.

Őszintén szólva, a vár udvarában magam is úgy éreztem, hogy ott valami különös történt.

Miközben nyugodt nyári délután álltam a várban és kapkodtam a levegő után az út miatt, egyszer csak hatalmas szél támadt, s olyan erővel lengette meg a vár zászlóját – amely a legmagasabb ponton álló rúdon díszelgett –, hogy szinte megborzongtam és villámgyorsan a várfalak védelmébe menekültem. Itt persze 360 fokos panoráma fogadott, és a tény, hogy sem felhő nincs az égen, sem a szél nem fúj sehol, csak itt a várban. Talán Poppele ott lapult valahol?

Mondják a környék lakói, hogy a Hohenkrähenen előfordulnak furcsa időjárási események. Még az égiek is azt szeretnék sugallni, hogy ne közelíts! De közelítsen, aki tud, mert megéri a látkép.

Mägdeberg, a magán várrom, Mühlhausen-Ehingen, Németország

A két nagy vulkanikus hegy mellett megbúvó Mägdeberget akkor fedeztem fel, amikor éppen ezt a két nagy vulkanikus hegyet és a rajtuk álló várromokat szerettem volna szemügyre venni. Kutattam a hely után, ahonnan a várból várat, ne adj isten várakat láthatok. A Mägdeberg szolgáltatta ezt a csodát, s még a megközelítése sem volt olyan térdpróbáló, mint a másik két Hegau váré.

A 10. századtól a reichenaui kolostor uralma alatt állt Mägdeberg és Mühlhausen. A vár Konrad von Zimmern reichenaui apát idején, 1235 és 1240 között épült. A középkorban viszontagságos századokat élt meg, éppen azért, amiért én is megkerestem. A másik két vár innen jól megfigyelhető volt, és támadható is. Ezért Habsburg hercegek és württembergi grófok viaskodtak érte, amíg végül az akkori tulajdonos el nem adta mindkettőnek.

A kérdés már csak az volt, ki ér hamarabb a várhoz és foglalja el azt. Végül inkább megegyeztek a kölcsönös támogatásról, s így a várat csak később rombolta le egy harmadik fél. S ez még megismétlődött párszor, mire 1840-ben a várromok Langenstein grófnőjének birtokába kerültek, akinek családjából került ki a mai tulajdonos is. Hiszen a vár ma magántulajdonban, a langensteini Douglas gróf birtokában van.

Burg Hohenklingen Stein am Rheinban, mint kapuőr, Svájc

Hűvös és sötét erdei út vezet a Hohenklingen várhoz Stein am Rhein településről, de már itt, az úton is érzékelni lehet egy-egy résen, hogy a panoráma föntről bizony pazar lesz.

Az a csodálatos ezekben a várakban, hogy 600-800 évvel ezelőtt senki nem jutott olyan könnyen fel, mint manapság, s mégis ilyen komoly erődítményeket építettek oda az akkori urak. Walter von Klingen épített először kővárat ezen a magaslaton, amelyet a középkori csatározások megviseltek ugyan, de hála Stein am Rhein lakóinak, a 19. század végén olyan szépen felújították, hogy ma egy komplett várban gyönyörködhet a látogató.

A vár most magántulajdonban van és étterem üzemel benne. Nemcsak az elfogyasztott vacsora közben, hanem anélkül is megcsodálhatjuk az építményt és a panorámát. Fentről ugyanis nemcsak Stein am Rhein középkori településekre jellemző városmagja, hanem az is látható, ahogy a Rajna kilép a Bodeni-tóból. A kilépést pedig kapuőrként vigyázza a Hohenklingen vára.

Meersburg, ahol borozgató lovagok és költőnő tanyázott, Németország

Meersburg a Bodeni-tó északi partjának legszebb települése szerintem. Már nevében is tükrözi azt, amit a látogató a városban kap: a tó látványát és a történelmet. A középkori vár, amely már a Meroving-korban lakott volt, s amelyet magáénak tudott III. Ottó és a konstanzi érsek is, a kapocs az Alsóváros és a Felsőváros között. Mindkét városrész öreg, fagerendás épületeivel mesekönyvbe illik. A várból és a mellette emelt érseki palotából, valamint a közeli bortársaság székhelyéből megigéző a panoráma. Nem csoda, hogy ide jártak a lovagok borozni, és a német irodalom elismert költőnője, Annette von Droste-Hülshoff is itt alkotta szebbnél szebb költeményeit.

Ajánlom bejárni a várat belülről, mert a termekben bepillantást nyerünk a középkori lovagok s a hercegérsek mindennapjaiba. Jól felszerelt konyhát, fürdőhelyiséget, börtönt, fogadó- és páncéltermet találunk; a gótika, a barokk és a reneszánsz stílus váltakozása mellett. Több száz évnyi élet tárul fel előttünk.

Jót enni és inni, ezt kínálja a gebhardsbergi Hohenbregenz vár, Bregenz, Ausztria

A várudvar és a bástyák ma étteremként, az egykori víztorony pedig borospinceként szolgál az osztrák város, Bregenz közelében fekvő Hohenbregenz várában. Őszintén szólva, ide nem a kilátás miatt, hanem a jó éttermi ajánlóknak köszönhetően látogattam el. A panoráma, amely az étterem teraszáról a Bodeni-tóra nyílt, csak bónusz volt.

Az 598 m magas Gebhardsberg-hegy népszerű kirándulóhely Bregenzben. Egy-egy jó túra után sokan keresik fel a várat, amelyet a 11. század utolsó negyedében építettek a bregenzi grófok. A vár felső részét 1451-ben, az alsó részt pedig 1523-ban adták el a Habsburgoknak, akik a várba ispánt, helytartót neveztek ki. 1647-ben, a harmincéves háború vége felé a svéd csapatoknak sikerült harc nélkül elfoglalniuk. Ugyanebben az évben öt aknával felrobbantották az erődöt, ezért a középkori elemek közül csak az erődítmény gyűrűsfala és a palota egyes részei maradtak fenn. A vár egykori palotájában 1723-ban épült a Szent Gebhard zarándoktemplom, amelyről a kastély a nevét kapta.

Castell várromjából kastély épült Tägerwilenben, Svájc

Kreuzlingen mellett, Tägerwilen település homokkő dombján a konstanzi püspök megbízásából épült a 12. században ez a vár. A viharos adok-veszek, azaz elfoglalok és lerombolok „játék” ezt a várat sem kímélte a középkorban, de igazán mégis saját tulajdonosa bánt el vele a 18. században a legjobban. Ekkor ugyanis Daniel Hermann Zollikofer kastélyt épített a romok közelében, amelyhez a régi vár köveit is elhordták. Szerencsére a 19. században egy másik uraság úgy látta, hogy mégis jó lenne felújítani a tornyot és körülötte a falakat, ennek köszönhetően ma is láthatunk valamit a középkori várból.

Kreuzlingenből vagy Konstanzból igazán jó kis kerékpáros túra a vár felfedezése, de autóval is megközelíthető. Ha sikerül 25 embert összeverbuválnunk, akkor még a vár anekdotáit is meghallgathatjuk a helyi egyesület jóvoltából. A kilátás Konstanzra és a tóra azonban különösebb szervezés nélkül is adott. S ha ügyesek vagyunk, akkor a közeli Castell-kastélyba is bekukkanthatunk a zárt kapuk résein keresztül (a kastély nem látogatható).

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*