Időnként elég egy mondat, hogy meggyőzzük magunkat valamiről. Valami olyanról, amit még nem tettünk meg, megtennénk, de félünk. Valami olyanról, amit már túl sokszor tettünk meg, s abba kellene hagynunk. Valami olyanról, amit mások rendszeresen megtesznek, de mi csak néha.
Elfog a félelem nagy ritkán, hogy túl sokat utazunk. Időt, pénzt, energiát nem kímélve megyünk, felfedezünk, tapasztalunk, élvezünk, befogadunk, átélünk. Mi van, ha a túl sok tapasztalás mégsem hosszabbítja meg az életet, úgy, ahogy a következő idézet mondja?
„Minden új tapasztalat meghosszabbítja az időt, s minden, ami megszokott, lerövidíti azt.”
Meg kellene állni? Időt kellene szakítani másra? Más dimenziókra? Talán igen!
Versenyt hirdettem, s elkezdtem bölcsességeket gyűjteni. A feladatuk az volt, hogy győzzenek meg, nekem, nekünk (a férjemmel) továbbra is az az utunk, hogy utazunk, felfedezünk, tapasztalunk, élvezünk, befogadunk, átélünk.
Itt vannak a díjnyertesek, megosztom most veletek, hátha titeket is meggyőznek arról, hogy az utazás az egyik legjobb szabadidős tevékenység (sok más mellett) a világon.
