Zavaró tévhitek, tudatlanság és indulatok kerekedtek a patológusok körül. Tegyünk kicsit rendet, mert mérhetetlen butaság hidegsebészezni azokat az orvosokat, akik nélkül a betegségek zöme nem is diagnosztizálható, akik ugyanúgy hat évet küzdöttek az orvosi egyetemen, majd 5 évig voltak gyakornokok más orvosok mellett és akik napi 8 órában próbálják megmenteni az ÉLŐ betegeket.
Jól tudom, ez most nem éppen egy “élet sója” téma, de mivel a blog fotósa is érintett a témában, s mivel ez egy személyes blog, engedjétek meg, hogy itt és most helyt adjak egy patológusnak (a férjemnek, a blog fotósának), hogy tegyen már rendet pár millió ember fejében.
Lássuk, miért is butaság összekeverni a boncmestert a patológussal és miért is mérhetetlen tiszteletlenség egy orvost azzal vádolni, hogy nem foglalkozik élő betegekkel?!
A napokban volt hír, hogy súlyos orvoshiány miatt egy kórház csecsemő- és gyermekosztályán felfüggesztették a betegellátást, s a kórház patológus osztályvezető főorvosa is reagált a hírre. A cikket olvastam, s a kommentekből áradó ismerethiány késztetett ezen cikk megírására.
Hangsúlyozom, hogy se kommentálni, se minősíteni nem akarom a kolléga nyilatkozatait, a lelkiismeretével neki kell elszámolni, csupán arra a felháborító ismerethiányra reflektálnék, ami a kommentekből derült ki.
Humorizálhatnék, hogy én is “migráncs” vagyok, hiszen már 6 éve Németországban dolgozom, de ez ízléstelen lenne. Viszont, patológusként, így az eset (a kommentek) hullámain érintett vagyok.
Ki az a patológus?
Elsőként szögezzük le: ugyanolyan orvos, mint az összes többi orvos. Tehét NEM boncmester!
A patológus munkakörének 80-90%-ában ÈLŐ betegekkel foglalkozik (itt, Németországban kb. 99-100%-ában). A patológusok vizsgálják meg mikroszkóppal a betegből kivett szövetmintákat, akkor is, ha csak kis biopsziáról (pl. egy gyomortükrözés során kivett pár milliméteres szövetdarabka), s akkor is, ha műtéti anyagról (pl. komplett eltávolított szervek, gyomor, méh, prosztata, stb.) van szó. A modern orvostudományban a betegségek diagnózisának része a szövettani lelet, a rosszindulatú daganatok kezelésének módját (Gyógyszer? Kell sugárkezelés? Hormonális kezelés?) kizárólag a patológiai lelet alapján lehet meghatározni!
Azaz, patológusok nélkül nincs korrekt gyógyítás.
A citológia is hozzájuk tartozik, azaz például a nőgyógyászati rákszűrés, mert a nőgyógyász leveszi ugyan a kenetet, de szabad szemmel abban semmi sem látszik…. Aki abban megláthat bármit is, az csakis a patológus lehet. Tudom, ezt a nőgyógyász soha nem mondja, na de ez is része a magyar orvosi kultúrának, ami miatt lassan többen vagyunk külföldön, mint Magyarországon.
Na, de vissza a patológus feladataihoz!
Sokan élcelődtek azzal, hogy a patológus csak hullákkal találkozik – a fentiek fényében már cáfolható ez a butaság, s főként hamissá válik, ha arra gondolunk, hogy a citológiának része az úgynevezett aspirációs citológia, amikor bőr alatt könnyen tapintható csomókból maga a patológus vesz mintát egy injekciós tűhöz hasonló eszközzel! (Jómagam Szegeden és Kaposváron sok száz ÉLŐ beteget vizsgáltam és “szúrtam” meg személyesen!)
Sajnos, a magyar jogalkotás kissé maradi módon úgy rendelkezik, hogy a kórházban elhunyt betegeket boncolni kell, ez a szemlélet meghaladott, pl. itt Németországban ez teljesen másként van szabályozva. (Kis alátámasztás: a tavalyi évben a munkahelyemen végeztünk 29500 szövettani vizsgálatot, 18000 citológiai vizsgálatot és 35 boncolást). Az említett szabályozás miatt sajnos a patológusoknak boncolni is kell. Ez azt jelenti, hogy a boncmester (aki NEM orvos!!!) elvégzi a szükséges preparációs műveleteket, az orvos csak értékeli az elváltozásokat.
Jó lenne végre ezt, a 19. századig tényleg fontos, vizsgálómódszert oda helyezni, ahová való: az orvostörténeti múzeumokba.
S jó lenne, ha a filmkészítők, fordítók, újságírók is tájékozódnának ebben a témában, mielőtt helytelenül definiálnak műveikben (sajnos volt számos példa rá).
Remélem, a sokan látnak már tisztábban a patológusok munkáját illetően.
A cikk elolvasásáért cserébe pedig itt van néhány fotó, hogy miket is nézeget a patológus nap, mint nap a mikroszkópján. Valamennyi szövetteni minta élő betegből származik és a képre kattintva az is kiderül, hogy mit is látunk pontosan.
kék pléd
február 26, 2018 at 7:17 du.Köszönöm a cikket! nagyon informatív! Tényleg nagyon keveset tudnunk erről a területről. Már csak az érdekelne, hogy a boncolásnak miért nincs akkora jelentősége ma már? Sokszor nem tudjuk miben hunyt el pontosan a hozzátartozó.
deckard_r
február 26, 2018 at 7:17 du.Azért a kórboncolásnak nem elhanyagolható a minőségbiztosítási szerepe. Az egy dolog, hogy sok helyen (elsősorban anyagi okokból és társadalmi nyomásra) lemondtak róla, de ettől még szakmailag nagyon is fontos. A klinikopatológia megbeszélésekből klinikusként nagyon sokat lehet tanulni és az egyéni felelősségérzetnek is jót tesz ha a kollégát néha (tapintatosan!!!) szembesítik a nyilvánvaló diagnosztikus tévedésekkel. Roppant tanulságos néha…
Tünde Bagó
február 26, 2018 at 7:27 du.@kék pléd: Kedves Kék Pléd! Örülök, hogy segíthettem. Azért tartom pathologusként teljesen feleslegesnek a kórboncolást, mert a mai modern labortechnika, képalkotó vizsgálatok birtokában már nem tud újat mondani. (Egy MR felbontóképessége kb. 1 mm, a szabadszemes „szervmegtekintés” sem jobb ennél). Azonkívül elvi problémám is van: ha valaki pl. összeesik az utcán és meghal, akkor igazságügyi boncolásnak lenne csak értelme, mert a kórboncolás során nem végeznek pl. toxikológiai vizsgálatokat.
Ráadásul engedjen meg némi – első olvasatra – szarkasztikus megjegyzést: orvosként az élők segítésére tettem esküt, egy meghalt emberen már nem lehet segíteni, a boncolások Mo-n rengeteg időt vesznek el az élők elől.
üdvözlettel: dr. Szalai Krisztián, a blog fotósa
Tünde Bagó
február 26, 2018 at 7:35 du.@deckard_r: KEdves Deckard_r, de sokszor hallottam már ezt az érvelést…. Sajnos nem tudom elfogadni, egyáltalán nem tartom szakmailag fontosnak. Amíg Magyarországon éltem és boncolnom kellett, kb. 3000 boncolást végeztem, ebből kb. 10 volt indokolt. A „kíváncsi vagyok”, nem indok! Alapvető szemléletváltoztatásra lenne szükség a klinikai szakképzés során is: amiből tanulnának a fiatal kollégák az az lenne, hogy ha pár hónapot együtt töltenének a pathologussal az indító helyiségben, hogy megtanulják, mit várhatnak a pathologustól, hogyan kell az adott műtéti anyagokat kezelni, mit jelent, hogy épben van a kimetszés, stb. stb., illetve együtt leleteznének a pathologusokkal, hogy végre közös nyelvet beszéljünk! Konkrét példa egyik megyei kórházból: nőgyógyász kolléga felhív és egy betege leletéről érdeklődik (méhkaparék), mondom, hogy még most jött meg az anyag, majd holnap lesz belőle metszet. A kolléga kérdése: na jó, de előre nem tudsz valamit mondani? De, 1 ml véresen festenyzett szövetfragmentum…. Azaz: fogalma sem volt, hogyan készül a metszet, hogyan „születik” a diagnosis. Na ezért tartom fontosnak az együtes munkát, nem a halottak szervei feletti álmélkodást!
üdv: a blog fotósa
HjCRN+y7
február 26, 2018 at 10:03 du.Informativ, objektiv poszt, szemely szerint en sok uj ismeretre tettem szert belole. Koszonet erte a szerzonek es tovabbi jo munkat kivanok!
Alick
február 26, 2018 at 10:04 du.@Tünde Bagó: „a mai modern labortechnika, képalkotó vizsgálatok birtokában már nem tud újat mondani”
Már ahol ez rendelkezésre áll, az elhunytak vizsgálata számára is.
És akkor még ott vannak az igazságügyisek…
élhetetlen
február 26, 2018 at 10:04 du.Kedves Tünde Bagó!
Biztosan szükség van ilyen ismeretterjesztő cikkekre. Bár nekem nem mondott újat, pedig nem vagyok orvos, de sok embernek biztosan. Csak a felütés nem szerencsés. Miről szólt a hír? Egy osztályvezető bedobta a törölközöt, mert egyedül nem tudta vinni az osztályt. Mivel arab volt az illető, a kollégája bedobta a migráncshiszti szöveget. Nem az a baj vele, hogy pathologus. Nem tudom, érted-e. Ha belgyógyász lenne, akkor azt kapta volna, hogy miért, egy 81 éves ember megmentése fontosabb, mint egy gyereké? Mert az emberi reakciója volt minősíthetetlen. És, ezzel az időzítéssel, és hivatkozással te egy olyan ember mellett álltál ki, aki nem érdemli meg, akkor sem, ha pathologus. Na, mindegy.
Tünde Bagó
február 26, 2018 at 10:06 du.@HjCRN+y7: Örülök, hogy segíthettem! üdv: dr. Szalai Krisztián, a blog fotósa
Tünde Bagó
február 26, 2018 at 10:09 du.@Alick: nem egészen így értettem, arra gondoltam, hogy a betegeket még életükben ki lehet (és kell) annyira és olyan alapossággal kivizsgálni, hogy az is kederüljön, hogy a betegségük nem gyógyítható, s ha meghalnak, ne legyen ez megmagyarázhatatlan.
Az igazságügyi boncolás teljesen más, annak van értelme, de az teljesen külön szakterület.
üdv: dr. Szalai Krisztián, a blog fotósa
Tünde Bagó
február 26, 2018 at 10:18 du.@élhetetlen: Kedves Élhetetlen! Az a sanda gyanúm, hogy felülletesen olvastad a cikket! Engedd meg, hogy korrigáljam néhány téves kijelentésedet:
1. SOHA nem állnék ki azon kijelentések mellett, amit a cikkben idézett kolléga tett, ez számomra erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan. Tünde, a blogger mellettem állt ki azzal, hogy megjelentette ezt a cikket a blogján, lásd 2. pont.
2. Cikkem megírásának indoka az volt, hogy felháborít az a masszív tudatlanság és rosszindulattal kevert ócsárolás, ami a pathologusokkal kapcsolatban a köztudatot uralja. Teljesen mindegy, hogy mi volt az alap-esemény, az ujságcikkek kommentjeiben elkezdett áramlani egy csomó téveszme a pathologusokról, ezen háborodtam fel, s írtam meg ezt a cikket.
3. Az alap-esemény (kórhäzi osztályok bezárása, orvosok kivándorlása, egyre hanyatló ellátási szinvonal) elemzése NEM volt célom.
Remélem, most már érted, miket szerettem volna a cikkben megírni, s talán tudsz (ha szeretnél) a cikkemre érdemben is reflektálni!
üdv: dr. Szalai Krisztián, a blog fotósa
élhetetlen
február 27, 2018 at 6:47 de.@Tünde Bagó: Igen, az „érdemi” ? hozzászólásom az volt/lenne, hogy nem volt szerencsés ezt a szakmát pont ezen eset kapcsán bemutatni. Értem, hogy mi váltotta ki, de erre írtam, hogy, ha ez a kolléga egy „belgyógyász lenne, akkor azt kapta volna…”., és az ugyanolyan „rosszindulattal kevert ócsárolás” lenne. Tudom, hogy milyen fontos a szakágatok a gyógyítás szempontjából. Csak azt mondtam, hogy nem volt szerencsés a felütés, mert, pont a felületesen olvasóknak úgy tűnhet, hogy a migráncsozót mentegetitek. Egy rossz szót sem szóltam ellenetek. Szerinted mit nem értettem? És mit nem értesz te? Én értelek, és nem vitatom a jó szándékot. Ez részemről csak egy helyzetelemzés volt. Ami hibámnak tudható be, az az, hogy azt írtam, hogy „te egy olyan ember mellett álltál ki”, azt kellett volna írnom, hogy azt hihetik, hogy te egy olyan ember mellett álltál ki, de csak ennyi. Ezen kívül mik voltak a téves kijelentéseim? Mit is mondtam ezen kívül?
silverrant
február 27, 2018 at 6:47 de.dr. Szalai Krisztián: amikor itthon olyan világ van, hogy a szakmájukban dolgozó emberek véleménye számítani fog a szakmai képzések kialaításában és a szabályozás megalkozásában akkor visszajönnél?
Tinman
február 27, 2018 at 6:48 de.Nem értem mi a gond? Meleg az a szövet, amit a patológus vizsgál, vagy sem? Nem meleg. Akkor mi a patológus ironikus megnevezése? „Hidegsebész.”
Akinek meg nincs érzéke az iróniához, arra is van egy kifejezés…
Tünde Bagó
február 27, 2018 at 6:54 de.@Tinman: meg fogsz lepődni, a műtéti gyorsfagyasztásra átküldött anyagok még melegek, mert pár perccel azelétt, hogy átküldték, még a betegben volt! Ennek a vizsgálati módszernek az a lényege, hogy a beteg még a műtőben alszik, de a pathologusnak már kell valamit mondani a kivett szervvel, szövettel kapcsolatban. Leggykoribb példa: emlőrákos beteg műtéte, a hónalji nyirokcsomót küldik, hogy van-e benne áttét. Ha van, akkor másként operálnak tovább, mint ha nincs. Akkor most ebben az esetben a pathologus melegsebész?
Egyébként irónia =/= becsmérlés, nyilván egy urológus sem örülne, ha vízvezetékszerelőnek hívnánk’ 🙂
üdv: dr. Szalai Krisztián
Tünde Bagó
február 27, 2018 at 6:59 de.@silverrant: Kedves Silverrant, nem. Ez most nagyon nagyképűnek tűnhetne, de annyival jobb itt élni, hogy nagyon nem szívesen mennék vissza Mo-ra. És ez nem (csak) pénzkérdés! Nyugodtabb, kiszámíthatóbb,tervezhetőbb az élet, aminek persze az az ára, hogy nem az anyanyelvemet, hanem egy furcsa nyelvet kell használnom a munkám során. 🙂
Na persze, elméleti síkon, ha Mo egy normális hely lenne, nem is kellett volna elmenni onnan, de ez messze vezet…. (Nagyon találó volt egy kommenttárs megfogalmazása: akik Mo-n maradtak, azt hiszik, hogy aki „kiköltözik”, egyből milliomos lesz, pedig csak úgy tud „külhonban” élni, ahogy a szülőhazájában kellene tudnia élni’)
üdv: dr. Szalai Krisztián
Tünde Bagó
február 27, 2018 at 8:07 de.@élhetetlen: Kedves Olvasóm! Ezt a szakmát most kellett kicsit megvédeni, mert most legalább odafigyel pár ember. A kolléga pártállása, véleménye nem érdekelt, egyszerűen felhúztam magam a kommenteken, s azon, hogy lassan 20 éve kell néznem az elhúzott szájakat, a lenéző pillantásokat, amikor elmondom, hogy melyik területen dolgozom orvosként. Írtam már ezernyi hozzászólást, amiben védtem a patológusokat, sőt itt a blogon is született már cikk a témában, de úgy tűnik, hogy néhány évente ezt el kell ismételni. S most adódott az alkalom, hogy az átlagnál többen megérthetik mit is csinál egy patológus. Ennyi volt a szándék! Köszönöm, hogy olvastad, s örülök, hogy neked nem mondtam újat. Bárcsak több ilyen olvasó lenne.
Tinman
február 28, 2018 at 10:36 de.@Tünde Bagó: Túlreagálod. Az urológus haver is megkapta már igen, hogy rozsdás vízvezetékekben turkál, aztán vigyorgott rajta 2 másodpercig, majd megy tovább az élet. 2 évtizede vagyok IT mérnök, milliárdszor „lekockáztak”, manapság meg simán a „nerd” jelzőt aggatják az ember nyakába (nem vagyok szemüveges), pedig maholnap taposom a negyvenet.
Senki nem néz le azért egy patológust, mert zömmel szövettan témában dolgozik, aki igen, az buta, mint a föld. Sőt, részemről feltétlenül nagy respect jár minden hazai kórházi dolgozónak, mert kb. hússzorosan túl vannak terhelve szégyenteljes pénzért és erre bizony nem a Németországba való migráció a megoldás.
Abban viszont feltétlenül igazat kell adjak, hogy sokan annyira sötétek, hogy nem tudják mi a különbség a patológus és a boncmester között. Na ez sokkal nagyobb probléma, mint a hidegsebész tréfás emlegetése egy patológusra.
Széni Károly
március 1, 2018 at 4:52 du.Egyetértek,de nem szabad megbántódni, a „hidegsebész” tudatlan emberek száját hagyja el. A szakma tudja és elismeri az önök munkáját. A többivel nem szabad foglalkozni. A nőgyógyászat „méhészet” elnevezése,vagy az újszülött osztály „keltető” elnevezése is hasonló IQ mélységből fakad..
Kürti Regina
szeptember 7, 2023 at 10:06 du.Sajnos csak most találkoztam ezzel a hiánypótló írással, de nagyon jó volt olvasni!
Jómagam csupán alapdiplomás radiográfusként végeztem 2017-ben (gyerekkorom óta boncmester akartam lenni, csak idehaza, ráadásul nőként ez esélytelen), érdeklődésemet követve a post mortem képalkotás irányába fordultam. Szakdolgozatomat is post mortem MR témából írtam, kizárólag külföldi szakirodalmat találtam hozzá – idehaza még mindig csak „úri huncutságnak” gondolják ezt szakmai berkekben egy-két kivételtől eltekintve. Sok felvont szemöldökkel, és még több viszolygóval, meg annál is több szkeptikus legyintéssel találtam már szembe magam emiatt. Sajnálom, hogy még mindig ott tartunk ebben az országban, hogy „minek a képalkotó vizsgálat, amikor ott a hagyományos boncolás?”.
Emellett bár nem halottakat vizsgálok, sajnos azt tapasztalom, hogy a legtöbb beteg túl későn jut helyes diagnózishoz, vagy csak – tudom, blaszfémia kimondani, mint ebben az országban oly sok mindent – azért küldik le CT-be/MR-be, hátha nem az osztályon hal meg…
bagotunde
szeptember 8, 2023 at 8:06 de.Örülünk, hogy tetszett az írás Önnek és teljesen igaza van, sokkal fontosabb lenne a képalkotó vizsgálatok szorgalmazása mind az élők, mind a holtak esetében. Sokkal hamarabb kiderülnének a betegségek, így kezelhetőbbek és nagyobb túlélési arány lenne. A halottak boncolása már elavult dolog, de a képalkotás, kutatási szempontból még mindig felfedhet fontos területeket. Úgy tudom, hogy Angliában már ezt csinálják. Jó munkát Önnek! Üdv Szalai Krisztián
MEGVÁSÁROLHATÓ történelmi, romantikus regényem, az Ella háborúja.