Kedves Olvasóim!

Fogadjátok nagy szeretettel advent harmadik vasárnapján Pákozdi Réka, 8 évesen írt versét a Karácsonyról. Az Élet sója szeretné felvállalni azt is, hogy helyt ad tehetséges emberek írásainak. Nagy ámulattal olvastam Réka versét, aki ilyen fiatalon is nagyon szépen ír. Ehhez a harmadik gyertyagyújtáshoz nem tudok szebbet elképzelni.

Pákozdi Réka: Karácsony

 

Csillagokat láttam álmomban,

Egy szikraszóró karácsonnyal álmodtam.

Anyát sem felejtem el,

hisz mindig mosolyog, hogyha kell.

 

Apa is mindig eszemben van,

mint a határ, a föld a galamboknak.

Andris az én kedves testvérem,

motorozik, játszik, hogyha kell.

 

Karácsony van, szenteste,

együtt a család kedvemre.

Vacsorára ettünk sült libát,

ötvenet is vagy húsz dekát.

 

Összebújunk, megszeretjük egymást,

ebben a percben látom, jön az ajándékozás.

Izgatott a család minden tagja,

vajon mi lehet a csomagban?

 

Andris ajándéka egy nagy autó,

enyém meg egy igazi póniló.

Apa kapott egy hegymászó kötelet,

Anya meg egy szépirodalmi kötetet.

 

A csillagszórók és a gyertyák fénye,

mint tűzijáték világítja a szobát.

Ez olyan, mint egy csillogós hajpánt,

Nem is kívánhatnék semmi mást.

 

 Vésztő, 2010. november 29.