Hálaünnep

Pár óra és itt a karácsony. Gyorsan jött, alig vettem észre, hogy ünnepre készülünk. Idén sem volt karácsonyi vásár, elmaradt a karácsonyi koncert a templomban, s végül még tíz napra karanténba is kerültem éppen karácsony előtt. Az egész év ilyen volt. Elmaradt, átszerveztük, bezárkóztunk, türelemre intettük magunkat, számtalan percet és órát töltöttünk azzal, hogy együtt éljünk egy ismeretlen betegséggel. Most, amikor az Élet sója blog szokásos karácsonyi köszöntőjét készültem megírni, mégis az első szó, ami 2021 kapcsán eszembe jutott, az a hála. Ritkán kimondott szó, sokkal inkább tettekkel fejezzük ki, ha egyáltalán megtesszük. Én sem mondom ki, holott minden nap minden percében hálás lehetnék valamiért. Hálás a létezésemért, az útravalókért, a tapasztalatokért, a szeretetért, a szerelemért, az időért, a tisztánlátásért, a barátságért, a kenyérért, a melegért, a forró zuhanyért, a simogató napsütésért és az olvasókért.

Most, 2021 végén az Élet sója blog új életéért és ruhájáért vagyok elsősorban hálás. Új életében, amelyben testvéreivel, a Bodeni-tó utazásos és a Bagó Tünde szerzői oldallal került egy fedél alá, igyekszik az idősebb testvér szerepét magára vállalni, segíteni a fiatalokat. Új „ruhájával” az olvasókat kívánja megajándékozni.

Hálás vagyok azért, hogy ebben az utazásokat nehezítő időkben az Élet sója blog utazhatott. Régen dédelgetett álmokat válthattunk valóra, amikor a Comói-tóhoz utaztunk vagy teázhattunk Ostfrieslandon. Hálás vagyok azért, hogy moseli borokat kóstolhattam és végre láthattam az eltzi várat, amely az elsők között publikált novellámban már korábban is megjelent.

Hálás vagyok azért, hogy segíthettem a hozzám hasonlóan az új lakóhelyüket utazóknak bemutató kollégák munkáját. Így ismerhették meg az Élet sója olvasói Holovács Istvánt Mongóliában és így hallhattak érdekességeket a portugál szigetről Madeira with Linda segítségével.

Hálás vagyok azért is, hogy egy olyan sokszínű országban élhetek, mint Németország. Eleinte ezt a jelzőt, sokszínű, csupán a Bodeni-tóra használtam, azután rájöttem, hogy az egész Baden-Württemberg tartományra igaz, s még itt sem állhatunk meg, hiszen Németországra úgy összességében elmondható, sokszínű.

Mi volt ebben az évben az abszolút favorit? Az, amiért mindenképpen hálás az Élet sója blog? Nordeney szigete Kelet-Frízföldön. Ki gondolná, hogy egy északi sziget tengerpartja ekkora hatást gyakorolhat testre és lélekre!? Még most is érzem a homok és a tenger simogatását a lábfejemen, az egész testemet átölelő szelet. Magam előtt látom a dűnék domborulatainak hullámzását és érzem a számban a gyümölcsös tejberizs ízét. Nem kell ezért hálásnak lenni?

Hálás vagyok nektek, kedves olvasók, mert a bejegyzésekben az élményekért kifejezett hálám hangot kaphat. Nem is kérek mást, csak azt, hogy olvassatok. Legyen ez az én karácsonyi ajándékom. A ti masnival átkötött ajándékotok ez az oldal, amely jövőre is visszavárja olvasóit.

Boldog karácsonyt kíván az Élet sója blog, Bagó Tünde szerző és Szalai Krisztián fotós.

    Hozzászólás írása...

    Az email címed nem jelenik meg.*

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .