Nyolcszáz év, harmincegy generációja ugyanannak a családnak, katonák, érsekek, apácák, szellemek és még egy magyar főúr is belefér Németország híres várkastélya történetébe.
Eldugottabb helyen már nem is állhatna Németország népszerű várkastélya, a német úti célok TOP5-jének egyike, mégis évente több millió turista látogatja, az Instagramon százezernél is több képet töltöttek fel a #burgeltz hashtaghez. Engem már a fotók alapján is annyira elvarázsolt, hogy első kriminovellámban ez a vár lett a főszereplő (a Bagó Tünde szépirodalmi oldalon elolvashatjátok az Eltzi rémálom novellámat).
Mi lehet a vár titka?
Nem is lennék igazi blogger, ha nem jártam volna személyesen utána a Burg Eltz titkának. S erre a Mosel melletti barangolásunk kiváló alkalmat kínált.
Izgatott voltam az úton, amely egyre hosszabbnak tűnt a Mosel partjától Eltzig, míg végül egészen az az érzésem támadt, azért a sok kereszteződés, a dombra fel, völgybe le út, hogy még véletlenül se jegyezzem meg az útvonalat. Végül befutottunk az erdőbe, amelyben az Eltz patak összevissza kanyarog. A kis folyónál már csak a busz, amely a parkolótól viszi a látogatókat a várhoz, cikázott jobban. Végül a völgyben, amely szerintem a várkastély népszerűségének egyik titka, ott állt a híresség.
Kevés olyan várat láttunk eddig, amely völgyben épült. Eltz várát azonban egy olyan 70 méter magas sziklatömbre építették, amely a völgy közepén állt, és korántsem emelkedett ki abból. Körülötte erdő, amely minden évszakban színes hátteret és a kíváncsi tekintetek elől védelmet kínál az épület számára.
Kicsinek tűnt, szinte makettnek, amikor a híd mellől szemügyre vettem. Egyvalamit azonban rögtön tudott: a titokzatosság. A csöppnyi tornyok, a kiálló bástyák, az egymást rejtegető épületrészek rejtélyessé tették. Bejárhatatlannak, ahol az idegen már úgysem tudja követni, hogy hol is van. Ez a másik titok szerintem, amely a népszerűséghez vezetett.
Az épület
A 12–13. századból már ismertek olyan okiratok, amelyek megemlítik az Eltz családot s várukat. Innen kezdve pedig folyamatosan jelen vannak a környék történelmében. A vár építészetileg is magán hordozza az évszázadokat, a román építészeti stílustól a barokkig. Az Eltzek, ahogy minden nemesi család akkoriban, számos ággal, családi kötelékkel rendelkezett, de ez a várkastély mindig is a család fő rezidenciájának számított. Akár száz családtag elhelyezésére és ugyanennyi szolga befogadására képes volt a vár.
Mégis kicsi – gondoltam ismét, amikor beléptem a belső udvarra. Mondhatni szűk, mint az eggyel kisebb kabát, amelyben nem érezzük jól magunkat. Itt a falak szorongattak. S a szellemek. Azon járt az agyam, amíg vártuk a vezetett túrát (sajnos csak így látogatható a kastély belső tere és még fotózni sem szabad), hogy itt éjjel óriási lehet a tumultus, ha az elmúlt 800-900 év valamennyi szelleme becsődül ebbe a kis udvarba. Komoly logisztikát igényelhet, hogy kellőképpen teljesíthessék a rájuk bízott kísértést.
A szellemtumultussal nem, de egy furcsa magyar főúrral a 19. századból mi is összefutottunk.
A család
Az Eltz család csak egyszer hagyta a várat csaknem földig rombolni még a 14. században, azt követően inkább a diplomáciára és a jó családpolitikára alapoztak, ami a viszályokat illeti. S nagyon is jól tették, mert így jelentős vagyonhoz és befolyáshoz juthattak. Ügyesen egészítették ki ezt a befolyást az egyházi életben betöltött szerepükkel. Számos érsek, befolyásos pap és apáca került ki a családból, egészen pontosan 400 év alatt hetven fő. Nem tudom kihagyni a családtörténetből a legbefolyásosabb politikai karriert befutott Philipp Karl zu Eltzet, aki mainzi választófejedelem és a Német-római Császárság érseki kancellárja volt. Nem ezek a címek, hanem a hely, ahol tanult, fontos. Az 1665-ben született Philipp Karl ugyanis 1686-ban belépett a Rómában működő német–magyar kollégiumba. Itt alapozta meg azt a karriert, amely odáig vezetett, hogy jelentős szerepet játszhatott a Pragmatica Sanctio elfogadtatásában, amellyel lehetővé vált a Habsburg-házban a trón nőági örökösödése. A fenti kis történelemleckét csak azért iktattam be ide, hogy érzékeltessem: amíg ma az épület híres, addig az elmúlt évszázadokban a családtagok vállalták inkább ezt a szerepet.
A magyar vonal
A családpolitikának (és a gazdagságnak) köszönhető az is, hogy az egykori Magyar Királysághoz tartozó (a Duna és a Tisza összefolyása mellett fekvő) Vukovárt megszerezték, és ezzel jogosulttá váltak a magyar főúri címre. Ezért üldögél a család egyik tagja a kincseskamra alagsorában ma is magyar főnemesi ruhában. (Gyengébb idegzetűek kedvéért elmondom, hogy viaszbábu ám, nem igazi.)
Találkoztam velük, legalábbis a ma is élő családtagok közül egy idősebb párral. Nem mutatkoztak be, de meggyőződésem, hogy ők bizony a várban laknak. A vezetett túra alatt megtudtuk, hogy a család számára ma is fenntartanak egy kastélyrészt, s ők időnként itt is tartózkodnak. Miközben a blog fotósára várakoztam a kastély kijáratánál, s a biztonsági őrök már kifelé terelgették a látogatókat a zárás miatt, akkor megérkezett egy elegáns, idős házaspár. Leparkoltak a bevezető híd előtt, méltóságteljesen átsétáltak a kapuhoz, az őrök köszöntötték őket és miközben befelé már senki nem mehetett, nekik nem állták útjukat. Mire feleszméltem, már el is tűntek egy kis ajtón.
Mit kérdeznél egy több mint 800 éves család tagjától? Ha az Élet sója blog szerzőjeként interjút készíthetnék velük, akkor biztosan arra vonatkozna az első kérdésem, hogy hol találhatóak még családi birtokok Európában és melyiket miért szeretik. Ha Bagó Tünde íróként kérdezhetnék, akkor egy különleges családi történetet kérnék, amelyben szerelem, politika, háború és utazás is jelen volt.
A kérdésfeltevés nem is olyan lehetetlen, csak Faust von Stromberget kell keresni Frankfurtban, aki történelmi néven dr. Karl Graf von und zu Eltz-Kempenich. Remélem, vannak gyermekei!
A környék
A vár közelében számos túraútvonal található, amely többnapos itt-tartózkodást is kínál. A 300 hektárnyi erdő természetvédelmi terület, ezért csak a kijelölt útvonalon szabad túrázni. A szabályszegőkre Oroszlán Fülöp vadászik, aki egyesek szerint nappali kísértet, és óriási buzogánya ott csörömpöl mindig az oldalán. (Most ezt komolyan mondom, nem viccelek, hiszen tudjátok, hogy az Élet sója blogon mindig hitelesek vagyunk.)
A vár melletti Eltz patakhoz közvetlenül lefuthatunk a kőhídtól, egészen más perspektíva nyílik innen Németország híres várára, ahogy a busz útvonala mentén található kilátópontról is. Tudom már, hogy mi még a titok! Nincsenek a vár körül más épületek, csak az erdő, a patak, a szikla. Így úgy érzed magad, mintha visszautaztál volna a középkorba. Ez lehet a Burg Eltz igazi titka.
Ha a vártól néhány kilométerre található Mosel folyó vidékén is szívesen barangolnál, akkor ajánlom figyelmedbe az Élet sója élménybeszámolóját itt.
Az utazásunkért köszönet illeti a Német Turisztikai Hivatalt, akiktől mi is rengeteget inspirálódunk, kövessétek a facebookon is itt az oldalukat.
