Kígyók védik az ördög legszebb alkotását

A tökéletes csend, a tökéletes zöld, a tökéletes kikapcsolódás birodalmát siklókígyók őrzik a német Spreewaldban. Már csak ezért sem érdemes követni a példánkat, s éjjel befutni a Lübbenau település melletti Lehdébe, ahol még a szállásunk nevét sem tudjuk helyesen kiejteni.

spreewald41_schangenko_nig_small.jpg

A Logierhaus egy faház, amelynek külseje erősen emlékeztet a skandináv vidék lakóházaira, belseje pedig maga a szú által fába rágott történelem, ha bejut az ember lánya. Bejutni éjjel pedig nem is annyira egyszerű.

spreewald18_logierhaus_kicsik.jpg

A Hold világította meg utunkat Lehde településig, ahol hamar rájöttünk, hogy itt nem az autó a tökéletes közlekedési eszköz. Miután találtunk egy autózsebkendőnyi területet, gyorsan leparkoltunk és gyalog, a folyóágak, a fahidak, a hortenziák és az állandóan ott kísértő siklókígyók (egyet sem láttam, csak képzeltem) között a Logierhaus kulcsának keresésére indultunk. Mire minden bokrot átkutattunk, felbolygattuk az esküvői ház nászutasait, s ráakadtunk egy helyire, aki felvilágosított, hogy a ’Logierhaus’-t nem ’Logírhausz’-nak, hanem ’Lozsírhausz-’nak ejtjük, már az sem érdekelt volna, ha a kulcsot rejtő vödörből egy siklókígyó néz vissza rám.

Azt mondják, hogy az első találkozás meghatározó, ez igaz lehet a Spree folyó erdőjében is. Rögtön azt kaptuk, amiről később a táj és a környék sorra bizonyította, hogy nem hazudott: csöndet, nyugalmat, misztikus tájat, sikló folyót (kígyók helyett), s kedvességet.

spreewald_kahnfahrt6_kicsik.jpg

A Logierhaus szújai alig hagytak aludni a folyamatos jegyzetelésük miatt. Csak írták, csak írták a környék történeteit, történelmét, s uborkás receptjeit. Írtak a szorbokról, a különös szláv népről, a telepesekről, akik jöttek Európa különböző pontjairól (még Magyarországról is) és a folyó szabdalta szigeteken házakat építettek, a kereskedőkről, a kézművesekről, akik virágzó várost hoztak létre, s írtak az uborkát, kígyót és tormát istenítő parasztokról.

El sem tudtam képzelni, ha minden igaz, amiről a szúk írnak, hogy mi vár rám, ha a nap első sugarai a kulcskeresés során szerzett sérüléseimet melegíteni kezdik.

spreewald18_logierhaus_mellett_kicsik.jpg

A fénnyel együtt megérkezett a Spreewald igazi szépsége, a zöld millió árnyalata, s annak tükröződése az ördög sikertelen munkájának eredményeképpen létrejött 350 km-nyi folyódeltában. A helyiek ugyanis azt tartják, hogy azért lett ilyen, folyóágak által szabdalt a táj, mert az ördög, amikor fel akarta a folyómedret szántani, s az ökrei már fáradtak voltak, szidni kezdte őket és azok a mögéjük kötött ekével elrohantak és össze-vissza szántották fel a vidéket, amely barázdák folyóágakká váltak. Az ördögbe, micsoda pech!

spreewald_kahnfahrt2_kicsik_1.jpg

A Logierhaus, szállásunk is két ilyen ökörcsapás találkozásánál állt. Mi pedig két Kahn, csónak között reggeliztünk, mi mást, mint egy kis uborkát zsíros kenyérrel (ahogy a németek nevezik, Schmalz-al), miközben a kulcsot jól elrejtő hölgytől azt hallgattuk, hogy nem kell ám félni a kígyóktól a Spreewaldban, mert annál nagyobb szerencse nem érheti az embert, mint, hogy találkozik eggyel. Nézzünk csak fel a házak tetejére! Ott díszelegnek, mint egy védőszent valamennyin.

kigyofej_lec.jpg

Mítoszokból és hiedelmekből később jutott még néhány az ottlétünk alatt, de valamennyi annyira kedvünkre való volt, hogy hinnünk kellett bennük, még akkor is, ha a racionális énünk tiltakozott is időnként.

A Spreewaldban az utazót, a turistát annyira elkezdi magához húzni a folyó, ahogyan a fekete lyuk mindent maga körül, csak ez nem fekete, hanem zöld.

spreewald_kahnfahrt16_ver2_kicsik.jpg

A lyukba pedig legjobb egy olyannal menni, aki már vissza is jött onnan. A csónakosok tapasztalt spreewaldiak, akik minden zeg-zugot ismernek, tisztelik a folyót, meghallják a természet hangjait és baromira kigyúrt fickók. Sokan Németország Velencéjeként emlegetik a Spreewaldot. Nem tudom, hogy milyen a középkori paloták, templomok között csónakázni, de azt tudom, hogy nem lehet ennyire csöndes, ennyire zöld, s ennyire megnyugtató.

spreewald_kahnfahrt4_kicsik_1.jpg

Sokan keressük a mindennapi zajok nélküli világot. Engem leginkább az zavar, amikor a folyamatosan suhanó autókat hallom. A Spreewaldban nem hallottam, vagy csak nagyon ritkán. Amikor Burg településen (az Unterspreewald egyik meghatározó településén) beléptünk a csónakba, hogy hagyjuk magunkat beszippantani a zöld lyukba, akkor a világ legbékésebb csónakozására indultunk. Hajóztam már fjordon, kisebb-nagyobb folyón és tavon, sőt tengeren is. Mindig szerettem érezni a szabadságot, de mindig voltak zavaró tényezők. A fjordon a hajó motorral ment, hangos volt, a Rajnán a hajó mindig kikötött mire élvezni kezdtem volna a szabadságélményt, a tengeren tengeribeteg lettem. S a Spreewaldban semmi nem történt, úgy értem semmi nem zavarta meg az órákon át tartó szabadságélményt. Fölöttem a 30-40 méteres fák lombkoronája úgy borult rám, mint egy baldachin, a csónakos hangtalanul tolta a csónakot a rúddal, a folyó szabdalta táj szigetein a házak némán tisztelegtek, az erdő lakói csupán pár pillanatra ugrottak elénk, hogy jelezzék ők is itt vannak, de nem céljuk a közös utazás. Nyoma sem volt autónak, nyoma sem volt a civilizáció zavaró oldalának.

spreewald_kahnfahrt31_morgen4_lombkorona_small.jpg

A zöld lyuk nyugalmát egy-egy csónakos, kenus, vagy a parton uborkát és wc-zési lehetőséget kínáló árus „zavarta” csak meg.

spreewald_kahnfahrt7_bolt_a_csatorna_menen_kicsik_1.jpg

A hangtalan kúszást a végtelenségig tudtam volna élvezni. Órák, amelyeket oly nehéz máshol megidézni.

spreewald31_esti_hangulat_kicsik.jpg

A csónakos visszahozott a zöld lyukból bennünket, s továbbállt. Csak autóba ne, tiltakoztam, mint a gyermek a spenótfőzelék ellen.

Így történt, hogy bicajjal eredtünk az uborkák nyomába, mert itt bizony még a kerékpárút is uborkával van kikövezve (na jó, azért ez túlzás). A folyó mentén az erőnk elveszítéséig tekertünk, majd a környék jobbnál-jobb éttermei közül betértünk az egyikbe (amelyről itt írtam nektek a blogon), hogy egy kis hallal és uborkával hagyjuk magunkat kényeztetni a Spreewald által.

spreewald31_kerekparut_az_erdo_ben_kicsik_1.jpg

Ha nem lennék oda annyira a múltért, akkor maradtam volna a jelenben és újabbnál-újabb csónakokba szálltam volna be: holdfény-túrára, éjszakai túrára, reggeliző túrára, wellness túrára, romantikus túrára, s így tovább.

A Spreewald embereinek egykori élete, – amelyről a szúk is írtak a Logierhausban – azonban szintén vonzottak, s nyakunkba vettük Lübbent, Lübbenaut, Burgot és Vetschaut.

Lübbenben az uborkagyár több, mint 100 éves történetét hallgattam Olgától (amelyről itt olvashattatok a blogon), míg Lübbenauban a Múzeumáruházban ugyanannak a 100 évnek az üzleteit és műhelyeit nézhettem meg, egy 99 57 03 számú (jelentsen bármit is a szám) gőzmozdony kíséretében. Lehdében pedig a skanzenben megtudtam, hogyan gazdagodhatott meg valaki 100 évvel korábban a tormából és az uborkából, s milyen is az a galériás ház, ahol lent a jószágok laktak egykor, fent pedig a terményt tárolták. A tipikus András-keresztes megoldás pedig távol tartotta a betegséget és a veszélyt. S hogy miért aludtak a család fiatal lányai időnként az istálló fölött? A néphiedelem szerint szerencsét hozott nekik a hely a szerelemben.

spreewald37_skanzen1_kicsik_1.jpg

Burgban nagy öleléseket kaptam Peter Franktól, csupán csak azért a tényért, mert magyar vagyok. Peter egy füvesember,

fu_szeresember_small.jpg

aki virágokkal telitűzdelt szalmakalapjában több ezer gyógy- és fűszernövény között készíti a teákat, fűszereket, pestokat, olajokat és még ki tudja mi mindent a Gyógynövény-manufaktúrájában, s tudását szívesen át is adja bárkinek, aki kéri.

spreewald34_fu_vesember_kicsik_1.jpg

Vetschauban volt alkalmam elgondolkodni azon, hogyan is imádkozhattak itt együtt németek és szorbok egy templomon belül, míg a Kolonieschänke étteremben az ételeken túl annak különös, egykori fogadókra emlékeztető atmoszférája ragadott magával.

Álmatlan éjszakáimon pedig arról meséltek a szúk, hogy itt vannak még olyan házak, amelyek ma is csak csónakkal közelíthetőek meg, hiszen egykor titokban építették, éjjel őket, minden szükséges anyagot csónakon odahordva. Meséltek az uborkakirálynő választásról, amikor a legszebb lányok felöltik a fehér népviseletet, s meséltek a postásról, a tűzoltóról, s a háziorvosról, akik még ma is csónakkal járják a vidéket.

spreewald_24_kahn_kicsik_1.jpg

Amikor búcsút kellett intenünk a vidéknek, akkor – életemben először – hálás voltam az ördögnek, hogy az ökrei ilyen csodát alkothattak.

Ha kedvet kaptok ehhez az utánozhatatlan nyugalomhoz, akkor irány a Spreewald, amelyhez összeszedtem a legfontosabb információkat.

Kinek ajánljuk?

Azoknak, akik szeretik a zöld színt. Azoknak, akik szeretik a csöndet. Azoknak, akik nyugalomra vágynak. Azoknak, akik kíváncsiak egy érintetlen bioszférára! Azoknak, akik szeretik az uborkát! Azoknak, akik tudnak kicsit az autó, a telefon, s a rádió, tv nélkül élni. Azoknak, akiknek a romantika azt jelenti, hogy egy csónakban evezik a szerelmével és csak a másikra figyel.

spreewald_kahnfahrt24_kicsik_2.jpg

Mi az, amit nem érdemes kihagyni?

Aludjatok a Logierhaus-ban, kicsit hangosak a szúk (csak vicceltem), viszont annál nyugodtabb a ház és környéke, s az ára nagyon kedvező (85 EUR egy kétágyas szoba éjszakánként). Weboldalukat itt találjátok!

Közvetlenül a ház mellett találni a szabadtéri múzeumot, ahol rövid időutazás mellett még gyümölcsfákat is locsolhatunk. Weboldala itt!

Ha csónakázás, akkor ne csak egyfajtát próbáljatok ki. Induljatok Lehde településről is, Lübbenből, Lübbenauból (bár ezen a két helyen mindig nagyon sok a turista) is és Burgból is. A burgi csónakosok nagyon kedves fickók. Nem olcsó egy kétszemélyes túra (112 EUR 2 óra), csak te és a párod, vagy egy családi suhanás, de megéri. A burgi csónakosok weboldalát itt találjátok! A többi túrára pedig itt és itt lelhettek rá. Nekünk a kora reggeli (fél 6-kor induló) csónakázás

Lehde településen menjetek be a skanzenbe, Lübbenauban a Múzeumáruházba,

 boltmuzeum_lu_bbenau.jpg

majd irány a főutca, ahol az egykori kézművesek és kereskedők épületei még ma is állnak,

spreewald50_lu_bbenau_5_zo_ld_haz_small.jpg

valamint itt találni az ország legkisebb sörfőzdéjét (finom a sörük, a Babbenbier),

spreewald50_lu_bbenau_4_babbenbier_small.jpg

majd sétáljatok egyet a lübbenaui kastély parkjában.

spreewald27_kis_haziko_a_tavon1_kicsik.jpg

Lübbenben a SpreewaldRabe uborkagyárban (erről itt írtam nektek) sajnos csak német és angol nyelvű túrák vannak, viszont kóstolni lehet és jó a boltjuk is. (A helyek és látnivalók weboldalaikat a nevek alá belinkeltem, csak kattintsatok!)

Vetschauban itt találjátok a szorb-német kettős templomot, megér egy rövid kitérőt.

spreewald40_ketnyelvu_templom_small.jpg

Schlepzigben látogassatok el Németország első rozs whisky desztillálójába, ahol kóstolni is lehet.

spreewald52_schlepzig_whiskey_small.jpg

S végül, ha hazafelé tartotok, de egy úgy vagytok, mint én, hogy még maradnátok, akkor tegyetek egy kitérőt a Branitz-kastélyba és annak parkjába, amelynek különös ura, Pückler herceg nemcsak egy piramissal, hanem isteni tortájával is szolgál.

spreewald_cottbus_piramis_small.jpg

A gasztronómiai és uborkás csodákról már korábban itt olvashattatok a blogon.

S ha még több fotót szeretnétek a Spreewaldról látni, akkor itt találjátok a blog fotósának galériáját: Spreewald fotók!

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu    

 

 

 

  • Pierr Kardán
    augusztus 5, 2018 at 8:36 du.

    Vagy sikló, vagy kígyó! A sikló ugyanis nem kígyó.

  • Tünde Bagó
    augusztus 5, 2018 at 8:40 du.

    @Pierr Kardán: Köszönöm az észrevételt, de a sikló egy eurázsiai kígyófaj, s valóban csupán annyi a neve, hogy sikló, de itt a szövegben kénytelen voltam érzékeltetni valahogy, hogy nem a felvonókról van szó, hanem állatokról. A sikló is kígyófaj, én is alaposan megnéztem mindenhol, mert családon belül is volt vita erről, de minden nagy enciklopédia, állattani intézet azt írja, hogy a kígyókhoz tartozik.

  • Almandin
    szeptember 15, 2018 at 2:33 du.

    @Tünde Bagó: Pontosabban sok siklófaj létezik (pl. erdei sikló, vízisikló, gabonasikló), és valóban kígyók.
    Széles körben elterjedt tévhit, hogy a sikló nem kígyó, de a végtag nélküli hüllő az mind kígyó.

Hozzászólás írása...

Az email címed nem jelenik meg.*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .