Öt dolog, amitől Stockholm a kedvenced lesz

078_arany_vitorlas_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Színek, szigetek, múzeumok, Sarah Bernhardt és nyugodtan érezd jól (ön)magad – ennyi Stockholm titka? Biztosan nem, de nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy a kedvenc városom legyen. 

Pár napja megkerestek azzal, hogy ajánljak egy várost, de legyen különleges, legyen egyedi, legyen más, mint Párizs vagy London. Legyen olyan, ahol nem a hagyományos múzeumokkal és éttermekkel találja magát szembe a turista, legyen olyan, ahol más alapokon áll a történelem, no meg a városi hangulat is. Megleptem ismerősömet, amikor rávágtam, hogy Stockholm, de 10 perces lelkesedésem és érveim után megrendelte a repülőjegyét egy őszi sétára Stockholmba.

Mit mondtam? Csak azt, amilyennek én láttam Stockholmot. S ez okot is adott arra, hogy kicsit összeszedjem, miért is érdemes Stockholmot felfedezni!

Színesebb, mint bármelyik nagyváros Európában, legalábbis ami az épületeket illeti. Piros templom? Sárga és kék a falakon? Mediterrán hangulatú utcák? Egyszerre északi és egyszerre mediterrán. S a víz? A víz, amely bekúszik mindenhová, a házak közé, a parkok lábához, s tovább színezi a látképet. Az építészeti stílusok keveredése egy-egy épületen újabb alapot kínál a színeknek, hogy egyedivé varázsolják a várost. S ha mindez nem volna elég, akkor jön a nap, a nap fénye, amely itt egészen máshogy színezi ki a tájat. Sokkal aranylóbb, sokkal sárgább, sokkal melegebb a lemenő nap, mint Közép-Európában.

A szigeteken fekvő városoknak meg van a maguk kihívása, s próbatétele, de valahogy Stockholmban mintha ezt az egész szigetvilág dolgot olyan lazán kezelnék, mintha semmi problémát nem okozna nekik. 

(Stockholmról írt általános beszámolómat itt olvashatjátok!)

Már Norvégiában is csodáltam, hogyan képes egy nép ennyi vízzel együtt élni? Hogyan lehet közlekedni, s hogyan jut el mindenhová a posta? Megoldják!

002_repulobol2-szigetvilag_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A város és környéke egy hatalmas szigetvilágon élvezi az életet. A Balti-tenger bekúszik a szárazföld belsejébe, fjordokat kelt életre, tavakat és folyókat táplál vagy éppen fogad magába, s ezzel megalapozza Stockholm változatosságát. Az emberek itt a hosszú évszázadok alatt hihetetlen alkalmazkodásról tettek tanúbizonyságot, hiszen ahol a víz jelen van, ott minden kiszámíthatatlan és állandóan változik.

A kis faluból, amely a Gamla Stan szigeten, cölöpökön született, vízi Metropolis lett, elfoglalva a környező szigetvilágot. A város szívében alkotott szigetek megkapták a maguk vezetőit. 

A Gamla Stan, az Óváros a Stortorget terével, s középkori északi, kereskedelmi házakra emlékeztető épületeivel a történelmi idők szigete. 

023_ter_szines_hazakkal_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A Gamla Stan csak az ősi Stockholm, a gyökereket őrző sziget. Az új belváros a Norrstörm mellett még impozáns épületekkel fogadja a kikötőkbe érkezőket. Itt magasodik az Opera, a Nemzeti Múzeum, a Művészeti múzeum, a Hallwylska Múzeum, a Király kertje (Kungsträdgarten), a Grand Hotel, ahol vendégül látják a Nobel-díj nyerteseit, s számos kormányzati épület (Rosenbad-tömb).

A Kungsholmen negyed, a híres Városházával, Stockholm jelképével is egy szigeten kért és kapott helyett magának, azzal a nem elvetendő funkcióval, hogy tornyából még több szigetet és vezetőjét fedezhessük fel.

S ott van a királyi család nyári rezidenciája Drotningholmban, újabb sziget, újabb impozáns épülettel, királyi vezetővel.

085_drottingholm_palota3_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Ha hajóra fogunk, s kicsit kitekintünk a városból, akkor a “hétköznapi” szigetek “hétköznapi vezetőibe” botlunk. Egy sziget – egy ház, egy család, egy különleges élet.

Vannak lakatlan szigetek, ahol mindig változnak a vezetők, mi is voltunk rövid ideig lakói Grinda szigetének, s börtönben is jártuk Vaxholmban.  

(A szigetekről írt részletes beszámolómat itt olvashatjátok!)

Ránk virradhat a nap, amikor minden aranyunk kevés lesz ahhoz, hogy képet alkossunk egy elmúlt korszakról.”  – hirdeti a stockholmi Nordiska Múzeum előtti obeliszk felirata. S nincs igaza?

Stockholmnak olyan múzeumai vannak, amelyekből nem igen van másik a világon. Már ott kezdődik a legek világa, hogy az ő skanzenjük nyílt meg a világon elsőként 1891-ben, mint szabadtéri, néprajzi múzeum. S bátran állíthatom, hogy az egyik legzseniálisabb is azok közül, amit eddig láttam (pedig vannak néhányan versenyben). 

059_skanzen_haziko_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A Djurgarden sziget (újabb sziget, újabb látnivalókkal) azonban még ad pár múzeumi napra való programot. A Nordiska Múzeum, amely kiváló terep ez a múzeum azoknak, akik szeretik a régiségeket, a régi ékszereket, de azoknak is, akik egy-egy történelmi korszak használati tárgyaiba kívánják beleásni magukat. Beleásás után jöhet a kiásás, már ami a Vasa hajót illeti. 330 év iszapos álom után a felszínre hozták, s 95 %-osan helyreállították a XVII. század leghatalmasabb hadihajóját, a Vasa-t, s mondhatom, hogy egy élmény körülötte bolyongani.

vasa.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

S akkor ott van még a biológiai múzeum, a parton horgonyzó veterán hajók, az ABBA múzeum, a Harisnyás Pippi és társainak múzeuma, a Junibacken, számos Galléria, s a leglátogatottabb képzőművészeti galéria is itt található. (Részletes múzeumi beszámolómat itt olvashatjátok!)

Személyes kedvencemről a Hallwylska Palotáról csak egyetlen mondat: A történelem során egymás ellen harcoló népek porcelánjai, fegyverei, a letűnt, majd újra feltűnt kultúrák tárgyai, a méltatlanul elhanyagolt, vagy éppen középkori „sztárként” kezelt művészek alkotásai között ott voltak a ház lakói. Hogyan? Itt elolvashatjátok!

hallwylska.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tenger, friss levegő, élet, s fiatalság – ezek a fogalmak jutnak eszembe, amikor a stockholmi kulináris kalandjainkra gondolok. Jártunk az olasz negyed éttermeiben, ettünk piacon, kikötőben, próbáltunk cukrászdát és hotel éttermét is. Valamennyi más volt és mégis illettek rájuk a fenti fogalmak. A legnagyobb hatást a piac gyakorolta rám, de a legszebb történetet és receptet egy cukrászdából hoztam haza.

Egyik esti sétánk során a Gamla Stanban, Stockholm óvárosában rábukkantunk egy aprócska cukrászdára. Cukrászda lehetett már régóta, mert a falon egykori tulajdonosok, cukrászok igencsak régies ruhákban pózoltak. A sok-sok gyümölcsös torta mellett ott lapult egy tengeri kagylóra emlékeztető csokoládés sütemény, amelyen nem állt más, mint egy név: Sarah Bernhardt.

sarah_bernhardt_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Eddig csak az olaszok voltak jelen mindenhol, de most itt egy francia, egy francia színésznő, Sarah Bernhardt csókja egyenesen Auguste Escoffier, a híres szakács fakanalából. Mit keres vajon egy svéd cukrászdában, a svéd bogyós gyümölcsös torták között? Talán itt is járt a színésznő egykor, s mivel imádta a kulináris élvezeteket, itt hagyta ennek a fantasztikus mandulás, csokoládés puszedlinek a receptjét? Ez egy elképzelhető magyarázat, de a svédek szeretik, mert szinte minden süteményes üzletben megtalálható, sőt a repülőtéren is mindenhol belebotlottunk, így tettünk szert a svéd receptre is. Fejemben már tovább is gyűrűzött a történet, hogyan került Sarah Bernhardt Stockholmba. (Részletes kulináris kalndjainkról Stockholmban itt olvashattok!)

Talán a kulinária is azért olyan sokszínű a városban, mert lakói elfogadóak, nyitottak, érdeklődőek? Talán! Az biztos, hogy nem kell másnak mutatnod magad, mint ami vagy. Nyugodtan felvehetsz bármit, lehetsz bármilyen vallású, s gondolkodású, Stockholm nem fog elutasítani.

Nem ritka látvány volt a városban az öltönyös horgász, azaz egy-egy, a városba érkező üzletember, vagy éppen itt dolgozó hivatalnok, aki úgy gondolta, hogy kifogja a szerencséjét. Svédország, azaz a svédek imádják a különcséget, szeretnek lázadni, s szembe menni minden konzervatív szokással. Talán ez az öltönyös horgászat is egy ezek közül, ahogyan még számtalan hasonló dolgot tapasztaltunk, a tömegesen megjelenő apukák két-három gyerekkel, kihívó öltözékű tinik, s a templom oldalába épített presszón keresztül. Már az első pár óra után is, de egy hét után teljesen az az érzésem lett, hogy itt egyetlen cél van: Legyél akár helyi, vagy akár turista, hetero- vagy homoszexuális, öreg vagy fiatal, szegény vagy gazdag, házas, vagy szingli,

ÉREZD JÓL MAGAD Stockholmban, s Stockholm ennek érdekében mindent meg is tesz.

 

  • E.Katolnai
    október 7, 2017 at 7:19 du.

    Sajnos a szerző kifelejti Botkyrka negyed meglátogatását, amiről Erik Akarlund stockholmi rendőrkapitány részletese beszélt, a tavaly február 15-én elhangzott adásban. A muzlimoktól fertőzött negyed szigorúan “no-go” zóna a fehéreknek, ami ugye rendkivül vonzó …
    De ott van Rinkeby negyede, amit az angol nyelvü wikipédia is alaposan bemutat és ahova gondolom Tünde bagó gondolom még fényes nappal sem merészkedik be kiséret nélkül.
    Van egy sötét oldala a Svéd társadalomnak, amit megillene emliteni minden cikknek, ami a svéd helyzettel foglalkozik.

  • Balogh Ádám Software
    október 7, 2017 at 7:19 du.

    Ha kint járok munkaügyben, minden nap bemegyek a belvárosba, és a szállásomat is igyekszem annak közelében lefoglalni.

  • röf
    október 7, 2017 at 7:20 du.

    Stockholm a világ legunalmasabb városa.
    (Talán a migránsok majd lopnak némi mozgalmasságot az egyhangú mindennapokba….)

  • Névtelen
    október 7, 2017 at 7:20 du.

    Te egy másik Stockholmot láthattál. Amelyikben én jártam, ott a harmadik világ félork állatseregleteiből szervezett bandák tartották rettegésben a civilizált fehér embereket, főleg a nőket.

  • zalcsi6
    október 7, 2017 at 7:20 du.

    Miért csak öt dolog? Én megszoktam az indexen, hogy tíz dolog , ami miatt érdemes elolvasni, megismerni valamit. Már ebben is karcsúsítanak 🙁

  • Tünde Bagó
    október 7, 2017 at 7:24 du.

    @E.Katolnai: Nem ott élek, csupán, mint turista látogattam oda. Nem volt idegenvezetőm, s sokszor magamban, nőként jártam a várost, mert a férjem egy továbbképzésen ült. Soha nem volt félelemérzetem, soha nem éreztem veszélyben magam. Nyilván minden nagyvárosnak vannak sötét negyedei. Néhány napja Budapesten azt hittem, hogy nem egy sötét negyedben vagyok, mégis félnem kellett.

  • Tünde Bagó
    október 7, 2017 at 7:25 du.

    @zalcsi6: Nem követem, hogy mit csinál az Index, én a blogomat a saját elvárásaim, a saját ötleteim alapján írom. Hirtelen, azon a napon, amikor egy ismerős megkérdezett, akkor ez az öt dolog jutott eszembe. S ennyi!

  • Tünde Bagó
    október 7, 2017 at 7:27 du.

    @röf: Nem találtam unalmasnak, bár turistaként nyilván másnak látja az ember, mint aki ott él. Városnézőkek, utazóknak szerintem egy kincsesbánya! Te ott élsz?

  • Tünde Bagó
    október 7, 2017 at 7:28 du.

    @aszfaltparaszt: Hat napig jártam a várost, de semmi ilyet nem tapasztaltam. Sokszor magamban jártam a várost, amíg a férjem továbbképzésen ült, de egyszer sem kelett semmitől félnem, nem úgy, mint néhány napja Budapesten a villamoson.

  • mézesmackócskácska
    október 13, 2017 at 11:57 de.

    @E.Katolnai: komolyan itt kezdesz el migránsozni te idióta. Jártál már személyesen ott. A szavaidból ítélve nem! Én viszont igen, és évente megyek mert családtagjaim élnek ott. Az ilyen primitív, buta, propagandazabáló idióták miatt olyan az ország amilyen.

    Fogd már fel te nehézképességű, megetted amit a képedbe tolnak. Legközelebb kit fogunk gyűlölni? A szőkéket, kopaszokat, szemüvegeseket, vagy esetleg olyanokat mint te. Milyen érzés lesz amikor leköplek és belédrugok? Szerinted hova vezet ez? Használd már az agyad ha van még bazeg….

    Elnézést a blog írójától, és másoktól is a hangvétel miatt de komolyan agyrém ami van. Komolyan ide rohasztották a magyar emberek többségét. Ilyen primitív komcsi szintre ereszkedtünk. Termelési tanács kisvasút stadion meg nagy gonosz nyugat az ellenség… már egy túrista blogon is migránsozik valaki… nem kell a kormánynak fizetett troll van épp elég hülye aki elvégzi ingyen…

  • mézesmackócskácska
    október 13, 2017 at 11:57 de.

    Egy dolog kimaradt az előzőből. Picit kapkodós a leírás de legalább érződik belőlle az élet illata.

Hozzászólás írása...

Az email címed nem jelenik meg.*