Siófok a kötöttségek városa, míg Zamárdi a szabadságé – írta az egyik Olvasóm, s részeletesen el is magyarázta, hogy ő miért imádja a Balaton ezen kis városát.
Bizonyára emlékeztek még az elég nagy port kavart, a német televízió tursiták átveréseiről szóló műsora kapcsán írt cikkemre. Ha nem, akkor egyetlen mondatban csak annyit a történetről, hogy német tévések Siófokon próbáltak nyaralni, mint turisták, s meglepődtek az euró/forint átváltási lenyúlásokon, a strandbelépők, a kölcsönzők, a parkolók és egyéb nyaraláskor igénybe veendő dolgok árain. Lehet azt mondani, hogy a média mindent kicsit felnagyít, de lássuk be, hogy sokunknak vannak negatív tapasztalatai a Balaton egyes helyei kapcsán, de szerencsére nagyon sok (s ez a több) pozitív élményben, helyben, városban, partszakaszban is bővelkedik a magyar tenger.
János az elmúlt tíz évben, szinte minden évben ellátogatott Zamárdiba. Vitte magával a családot, sokszor más családokat és barátokat is. Az egy évtized alatt az a véleménye alakult ki, hogy Zamárdi a szabadság városa. S hogy miért?
„Nincs fizetős parkoló, a strand közel 3 km-es szakaszon szabad, ha kedvem van mezítláb, fürdőnadrágban vásárolhatok. Vagyis ami a ’70-es években természetes volt, itt megtehetem. Persze ez nem az egész településre vonatkozik, hanem a parti övezetre. Míg kulturált vagyok, és nem bántom más magánszféráját, amit szeretnék, megtehetem. Visszajáróként a közvetlen kapcsolat kialakult a helyi üzletekben dolgozókkal, a tegeződés, vagy egy „ismerem” mosoly mindenütt ott van. Vagyis azt kapom meg itt, amit máshol a profit kapzsisága miatt elvesznek az embertől!
Siófokon sajnos megpróbálták az olasz Lido hangulatát becsempészni, szerintem nem sikerült, láttam az eredetit, ha arra vágynék, akkor odamennék, de én nem arra és nem is Siófokra vágyom. Siófokon rengeteg a kötöttség, csak itt, csak ezt, csak ennyiért csinálhatod, s alig vagy egyáltalán nincs választásod.” – írta nekem János.
Nagyon megtetszett az, amiben János a különbséget látja a két Balaton-parti település között és azt gondoltam, hogy eljátszunk mi ketten azzal, leírjuk a német tévéseknek – no meg nektek kedves Olvasóim -, hogy ha Siófok helyett Zamárdiba jöttök, akkor mit kaphattok ott!
Jöjjenek a tömör, de információdús ajánlatok Zamárdiból János évtizedes tapasztalatai alapján:
Strand
A közel 3 km hosszú szabadstrandon 20 m füves rész szolgálja a nyaralókat a víz és a parti kövek, a hullámtörők és parti sétány között. Sok az olyan tér, amely nincs beépítve, itt található több játszótér, területhez tartozó WC, színpad, ugráló várak, kézművesek, gyerekprogramok, minigolf, sátras antikvárium. Sokak szerint nem jó, hogy itt a Balatonban akár 50-100 méterig is begyalogolhatunk, a 60-100 cm-es vízben, de a sok itt nyaralónak, legfőképpen a kisgyermekes családoknak más a véleménye. Ahhoz elég, hogy vízibiciklizzünk, deszkázzunk, kajakozzunk, amelyek elérhető áron bérelhetőek a parton.
Parkolás
Aki Zamárdiban éjszakázik, annak a parkolás a szálláshelyen célszerű. Szinte mindenhol van rá lehetőség a kertben, belső parkolóban, de akár az utcákon is. A parttól az első aszfaltos út 80-100 méterre lehet. Ott vannak parkolók is kialakítva, ha valaki messzebbről érkezik.
Kávé, süti, ebéd, vacsi, fagyi (János kedvencei következnek)
Ha csak egy kávéra vágyik valaki, akkor Sulák Cukrászda vagy Hausmann Étterem.
Sulák cukrászda
Ha a jó öreg lángost ennénk egy kupa sörrel, akkor a Sarok Büfé, ahol a gyermek kaphat Hot Dogot is. A Sarok mellett Imre Büféje még a nyerő, mindig hosszú sorok kígyóznak, ami garancia a minőségre.
Sarok büfé
Elegánsabb és kiadós, finom ételeket kínálnak a már említett Hausmannban, szintén a part mellett. Közvetlenül a Hausmann mellett pizzára is találunk a Mauroban, ahol az olasz ízek mellett nyüzsgést, a nagy hangot, mediterrán stílust is megkaphatjuk. A Balaton Retro hangulatát keresőknek a Halas Karcsi lesz a nyerő.
Klasszikus fagyit a Sulákban keressünk, joghurtos fagyit a Hausmann étterem mellett, csavartat pedig a Mauro mellett 50 méterrel.
Látnivalók, programok
Ha esne az eső, akkor elmehetünk a világháborúk emlékeit őrző múzeumba, vagy a Zamárdiban élő XIX. századi emberek életét bemutató Tájházba, ahol kis szerencsével kicsikarhatunk egy beengedést a Néprajzi Gyűjtményhez is. Érdemes elsétálni a Kőhegyre, a kilátóhoz, ahol ha jobbra tekintünk Siófok városát látjuk, majd a túlparton Alsóörs, Csopak, Balatonfüred, az összetéveszthetetlen Tihanyi-félsziget, kissé távolabb pedig Badacsony tárul a szemünk elé. Balra Szántód, a kompkikötővel és Kőröshegy települések helyezkednek el.
A kalandokat kedvelők ki ne hagyják a Zamárdi Kalandparkot, ahol az ugráláson és akadályokon túl élménygőzős, labirintus és kincsmosás is vár.
Nagyobb kiránduláshoz komppal gyorsan átjutunk az Északi-partra, Tihanyba.
„A fesztiválokból kinőttem, nem az én világom, de talán azt nem is kell bemutatni, hiszen a Balaton Sound határon túl is jól ismert” – mondja János.
S, hogy mit szeret még János Zamárdiban?
„A fejlődés folyamatos, a fű, a fák rendezettek, sétányokat karbantartják, a WC-ket, a szemeteseket naponta többször tisztítják, ürítik. Mindig van valamilyen „kirakodó vásár”, kézművesek bemutatkozása, kis koncertek, borfesztivál, és felsorolni is nehéz mi minden. Messziről jövőnek úgy tűnik, jól csinálják, és remélem marad is ilyen! Csak ezzel lehet megőrizni, hogy amikor valaki oda megy, a felhőtlen pihenést élvezheti és nem a mindenért fizetett, korlátok közötti „szabadságot” tudja le. Mi is fizetünk a Zamárdi létért, de nem értelmetlen dolgokért, határtalanul, s cserébe nem kényszerítenek ránk szabályokat, nem vagyunk korlátok közé szorítva. Őszinte leszek, nagyon félek, hogy Zamárdi meddig maradhat a szabadság szigete!?”
Naplemente Zamárdiban
Van még pár csodás nyári nap, hétvége, nézzétek meg, hogy miért szeret az én olvasóm Zamárdiban nyaralni és nem Siófokon!
A bejegyzésben szereplő fotók Králik János fotói, azok másolása, letöltése és megosztása csak az ő engedélyével lehetséges!