Novellárium
Az apukám, akinek a gyerekkori barátja buszsofőr lett, mesélte, hogy egy csöpörgős márciusi napon ez a barátja, aki buszsofőr lett,
Negyvenkilenc éve élek ezen a földön, és nem tudok nosztalgiázni. Itt állok ennyi idősen, ugyanolyan súlyfelesleggel, mint húszévesen, és eszem
Vízcseppek egyensúlyoztak az irodaház bejárata előtt magasodó pálmák levelein. Egyikük éppen akkor adta fel a harcot és gurult végig a
Csere Pali bácsi minden mondata után krákogva nevetett, olyankor nyelve az első két fogának hiánya miatt ajkait verdesve előreugrott. Visszaszippantotta,
Ti is magyarok vagytok? Azta, de jó. Gondoltam, hogy piros autóval nem lehettek németek, de meg nem mertelek volna szólítani
Hidegen fújt a télvégi szél a városi parkban. A dolmányos varjak fel-alá járkáltak a park fái között, a cinegék pedig
A fiú nem akart felpillantani, amikor meghallotta a nevét a folyosón. Nézte tovább a kék tornacsukáját, amelynek széleit a mamája
Lendül a méretes jármű, amikor a buszmegállóba érek, futok mellette és közben dübögök az ajtón. A sofőr, Jóska bá, megismer,
Dorothy patkói alatt csikorgott az útburkolatra felhordott homok. A lovat láthatóan jobban zavarták a legyek, amelyek egész úton követték és
Amikor Mészáros Kálmán megérkezett Svájcba, még gumi sem volt a gatyájában. A cipőjébe cipőfűző helyett madzagot kötött. Az apjától örökölt
