Négy eldugott hely Kelet-Németországban, ahol megáll az órád

 A főépítész kertjét, az asztalos mester kiskastélyát, az uborka vendégházát és a vízimalom parkját két dolog biztosan összeköti: alig találsz oda és alig akarsz eljönni.

Időnként vágyik az ember lánya csöndesebb vidékekre. A nagyvárosok, s a nagyon látványos úti célok mellett kellenek az olyan kirándulások is, amelyek alatt nem feltétlenül az a cél, hogy minél több múzeumot, építészeti alkotást, vagy attrakciót nézzünk meg, hanem sokkal fontosabb a lelassulás, az elengedni magunkat érzés és a természet.

spreewald_kahnfahrt21_insta_kicsik.jpg

Az elmúlt két évben csak Kelet-Németországban négy olyan helyen jártunk, ahol megállt az óránk. Elsősorban szállásokról (és azok környékéről) van szó, amelyek egykori és jelenlegi tulajdonosainak köszönhetően ma a nyugalom szigetei, s ahol napokig lehetne egy fotelben könyvet olvasni, sétálgatni és elmerülni a gondolatokban.

Így a nagy nyári tervezések előtt szeretném figyelmetekbe ajánlani ezt a négy helyet Kelet-Németországban. Mindegyiknek az a nagy előnye, hogy olyan helyekhez fekszik közel, amely azért megadja a „menekülési útvonalat”, ha már nagyon zavarna a nyugalom.   

1., Halle városába Händel-fesztiválra érkeztünk, de nem tetszett a szálláskínálat, amelyet a városban láttam, így pár kilométerre a várostól – Teutschenthalban – találtam egy kis kastélyt, amelynek óriási parkja és csinos kis szobái rögtön megfogtak. Ráadásul a híres Merseburg mellett fekszik, amelyet szintén szerettünk volna megnézni. Csakhogy kiderült, hogy mégsem tudnak nekem szobát adni, viszont ajánlanak egy másik szállást nem messze. Egy angol lord kastélya, aki német feleségével lakik ott. Schochwitzban a XII. század óta áll ez a vár, amelynek öreg falai olyan hatással voltak rám, mint még sehol egyetlen várkastély sem. Udvarán sokáig elültünk esténként, s a környék, a Harz-hegység, Merseburg és Weimar, no meg Halle megfelelő programokat is nyújtott.

001_schochwitz_kastely_hdr_small_kicsik.jpg

Sajnos ma már csak rendezvényeket vállal ez a kastély, így tavaly a másik kastélyt – Teutschenthalban – ajánlottam ismerősöknek azon a vidéken. Idézem a véleményüket: „A Schloss Teutschenthal és kertje olyan nyugalmat árasztott, hogy legszívesebben életünk végéig ott maradtunk volna.” Azt hiszem Halle körül a kastélyoknak különleges hangulata van. Szóval, ha az angol lordhoz nem is juttok be, akkor az egykori városi főépítész XIX. századi kastélyában és 18 hektáros kertjében töltsetek el pár napot! (Egy kétágyas szoba reggelivel egy éjszakára 95 Euró.)

csm_schloss-rechter-fluegel-_vonhinten_db31c4f847_kicsik.jpg

2., Schmöckwitz 25 km-re fekszik Berlin központjától, de ha a nyugalmat nézzük, akkor sokkal távolabb van. A berlini tóvidék egyik tavának partjára építette ezt a kastélyt 1919-21-ben Philip Masserer asztalosmester, akinek bútorgyára volt. Sokáig nem élvezhette a kastélyt, mert a nagy gazdasági világválságban elvesztette vagyonát, így ezt az épületet is. Az épület azonban nem vesztette el hangulatát még a szovjet megszállásnak köszönhetően sem. Ma egy továbbképzési központ is, de a szobákban igyekeznek az eredeti bútorokkal vagy azok másolataival kényeztetni a vendéget. Az étterme kiváló, a csönd pedig megfizethetetlen. Hideg napokon jártunk a hotelben, de még így sem tudtunk ellenállni a tónak, amelyre a szobánk ablakai is néztek, körbe kellett járnunk kicsit. Nyáron kiváló lehetőség nyílik kerékpárral felfedezni a környék tavait. S menekülési útnak ott van Berlin az ezernyi lehetőséggel alig 20 percre (itt és itt el is olvashatjátok beszámolóimat). (Egy kétágyas szoba reggelivel egy éjszakára 119 Euró.)

3., A Spreewaldba az uborka miatt érkeztünk, s pillanatok alatt a nagy kedvencünk lett ez a vidék. A kelet-német tájegység zárt világát azonban nemcsak az uborka miatt érdemes felkeresni. Izgalmas világba csöppenünk, ahol a legnagyobb ellenséggé az autó és a hangos beszéd válik. A legjobb barátunk egy csónakos lehet, aki saját erejével tolja alattunk a legnépszerűbb közlekedési eszközt, s akitől a misztikus világ ezernyi történetét tudhatjuk meg. A legnagyobb csoda pedig, ami itt történhet velünk, hogy lelassulunk és élvezzük, hogy van még a világon olyan hely, ahol nem zavarja a természet hangját egyetlen autópálya sem, ahol a nemcsak az uborkának, hanem a zöldnek is legalább ötven árnyalata létezik.

Ha itt töltünk pár napot, hogy uborka és zöld mérgezést kapjunk, akkor én csakis a Logierhaus vendégházat ajánlom Lehde településen. A Logierhaus egy faház, amelynek külseje erősen emlékeztet a skandináv vidék lakóházaira, belseje pedig maga a szú által fába rágott történelem. Természetesen a folyó partján fekszik, így akár a híres Kahn-ra (helyi vízi közlekedési eszköz) is szállhatunk a ház mellett. Mi a Kahn mellett kerékpárral is barangoltunk az ördög által szabdalt vidéken (Hogy jön ide az ördög? Itt részletesen írtam róla, ahogyan a Spreewald uborkáiról is itt.). A hajnali Kahnfahrt volt az egyik legnagyobb élményem, hiszen együtt ébredhettünk a természettel, s felfoghatatlan csöndben siklottunk a vízen két órán át hajnalban.

spreewald_kahnfahrt12_kicsik_1.jpg

A Logierhaust csak közvetlenül tudjátok lefoglalni, erre az e-mail címre kell írni: info@zumhecht.com , vagy ezt a számot hívni 00 49 3542 2782, de csak szezonban, általában április végétől októberig tartanak nyitva. (Egy kétágyas szoba reggelivel egy éjszakára 85 Euró.)

spreewald48_szallasunk_logierhaus_kicsik.jpg

 4., Ha Drezdába utazunk egyszer, akkor biztosan bevállaljuk, hogy a város mellett lakunk majd az egykori vízimalom helyén található kis szállodában, s villamossal járunk be majd a városba. Hogy miért? Mert tavaly félúton Lengyelországba Drezda mellett fújtunk pihenőt, a Weltemühle Hotelben, amely Drezda Zschonerbach városrészében található. Az egykori vízimalom helyén (bár egyesek szerint a malom kissé odébb állt) a XIX. században kocsma lett, majd új tulajdonosai egy bálteremmel és egy csodás kerttel bővítették ki és így már a hétvégi kikapcsolódások helyszínévé vált. Kialakították itt Drezda első szabadidő parkját, a Luna-parkot, ahol még nyári szánkópálya is volt. A Weltemühle Hotel ma is ennek a parknak a szélén áll, s ma is sokan járnak ide kikapcsolódni. A hotel még szobáinak berendezésével is beírta magát egy életre az emlékezetembe, de erről inkább meséljenek a képek. (Egy kétágyas szoba reggelivel egy éjszakára 101 Euró.)

Remélem sikerült néhány jó kis tippet adnom Kelet-Németországhoz! Ne gondolkodjatok sokáig, a nyárra a szállások nagyon fogynak, s Németországnak ez a része nagyon sok érdekes helyet rejt. Minden ajánlott szállás mellett kiváló úti célok vannak!

A feltüntetett árak a booking.com oldalán található árak, ti is kaphattok kedvezményt, ha itt az oldalunkon lévő booking.com hirdetésre kattintva foglaltok. Köszönet érte, mert ez nekünk is jelent kedvezményeket.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu    

  • Ződ2000
    március 16, 2019 at 7:42 de.

    Őszintén szólva már Wolfsburg környékén is némi szokást igényelt a poroszos vendégszeret.

    A PS Speicherből már egy órával a zárás előtt nem akartak beendgedni.

    És mindenhol érződött az a visszafogott tartózkodás.

    Viszont a képeken gyönyörű a vidék.

  • nyelv-ész
    március 16, 2019 at 2:23 du.

    @Ződ2000: Pedig Wolfsburg nem is az ex-NDK területén van, tehát a piacgazdaságról kellene némi fogalommal bírniuk. A poroszok ettől még bunkók, nem nagyon megy nekik ez a vendéglátósdi. Az NDK-ban ráadásul még rá is erősített az állam: ha nem csoportosan szervezetten utaztál, hanem csak úgy kóbor nomádként, akkor simán kizavartak a hotelek étterméből, mondván, hogy nem vagy szállóvendég. Hiába volt kiírva a homlokzatra kétméteres neonbetűkkel, hogy Restaurant.

  • Tünde Bagó
    március 16, 2019 at 2:26 du.

    @Ződ2000: Igen, én is éreztem, hogy nem annyira nagy a vendégszeretet, mint mondjuk itt dél-nyugaton a Bodeni-tó mellett, de tényleg nagyon sok érdekes város és természeti csoda van arrafelé!

  • Tünde Bagó
    március 16, 2019 at 2:27 du.

    @nyelv-ész: Ohh, ilyet szerencsére mi keleten – poroszos vidéken – nem tapasztaltunk.

  • nyelv-ész
    március 18, 2019 at 9:14 de.

    @Tünde Bagó: Mi is csak az NDK időkben, valamikor a 80-as években.

  • Ződ2000
    április 2, 2019 at 7:29 du.

    @nyelv-ész: a világ egyik legfontosabb autóipari központja, nem muszáj mindenkinek vendéglátásból élnie.

    De valszeg ez a régió akkor sem szerepelne jól ha rá lenne utalva 🙂
    Egyébként maga az Autostadt sem volt erős ebben, tele volt nem túl tájékozott és alapjában véve nem is segítőkész személyzettel.

    Mondjuk amíg a hatékonyságról tartott előadás vagy ac barna nyerstégla gyárkomplexum körül vezetett hajótúra az élménypark része, addig nehéz is érdemben vendéglátásról beszélni. 🙂

    Ezek után már úgy néztem rájuk mint a marslakókra amikor komolyan pénzt kértek azért, hogy a kerek üvegtoronyban kialakított parkolóházat megmutassák.

  • Ződ2000
    április 2, 2019 at 7:29 du.

    @Tünde Bagó: vagy akár a nyugati határ mellett.Ott sem tudnak mindehol főzni (ahhoz dére vagy nyugatra határt kell lépni), de a többivel már tisztában vannak. Talán mert közel vannak a francia határhoz…

Hozzászólás írása...

Az email címed nem jelenik meg.*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .