Séta Burano és Murano színes látnivalói között

Burano színes házait, míg Murano színes üvegalkotásait világszerte ismerik. Mi lehet a színkavalkád titka? Hogyan lett egy halászfaluból világhíresség, s hogyan vette rá a tenger a buranóiakat a csipkekészítésre? Velencéből csak egy ugrás a két sziget, ahol színes látnivalókból nincs hiány.

Világhírű színek Buranóban

Nem ismerek egyetlen buranói lakost sem, de úgy gondolom, valamennyien vidám figurák lehetnek. A házaik között sétálgatva magamon is észrevettem, hogy állandóan mosolygok, és boldogan lépegetek a lagúna partján. Velencében más volt, ott meghatott a történelem a szűk sikátorokban, ezért is született pár napja egy rendhagyó élménybeszámolóm a városról, amit itt olvashattok.

Buranóban hosszú percekig azt találgattam, hogy vajon miért festik a lakosok a házaikat ilyen színesre.

Ötleteim között szerepelt a tengerről hazatérő és a torkukat a helyi kocsmában a kelleténél többször leöblítő halászférjeknek szánt útbaigazítás. Elég volt csak a színt megjegyezni, és könnyen hazataláltak. Férjem szerint ez kicsit rosszindulatú feltételezés, de a helyi magyarázat, miszerint túl sok volt az egyforma ház, és így szerettek volna különbséget tenni, szintén az én elméletemet támasztja alá. Annál is inkább, mert a halászok szemét errefelé nem csupán az alkohol, hanem a lagúnák fölé sűrűn bekúszó köd is elhomályosíthatta. Egy biztos, a különböző színűre festett házak hangulata páratlan.

Egyetlen dolgot sajnáltam csak, a házakban lakókat. Mi, utazók és turisták nem kíméljük őket, hiszen a lagúna egészen közel szorít az intimszférájukhoz. Igyekeznek hol kaktuszokkal, hol a tekintet számára áthatolhatatlan függönyökkel védeni az életüket, de nem lehet könnyű ott élni.

Kérlek titeket, ha Buranóban jártok, gondoljatok a helyiekre!

A legendás buranói csipke

A buranói csipke története, ahogy a sziget egész élete, a tengerrel kezdődött. A tenger hozta ide az őslakosokat, majd védte meg őket a bora széllel karöltve a maláriától és adott megélhetést is. A halászat volt sokáig a helyiek fő foglalkozása; ma már csupán néhány száz halász él itt, de ők még a mai napig ellátják Velencét hallal. Találkozhatunk is velük a Rialto melletti piacon Velencében.

A halászok közül kerülhetett ki az az ifjú is, akit megpróbált a legenda szerint egy szirén elcsábítani, de ő ellenállt. Gyönyörű menyasszonya várta Buranóban. A szirén haragra gerjedt, felkorbácsolta a tengert, de az ifjú is kitartott. A tenger megjutalmazta azzal, hogy csipkefátyolt sodort elé, amelyet menyasszonya az esküvőjükön viselt. A sziget minden lánya és asszonya ezek után ilyen csipkét kívánt magának. Néhány évtized alatt világhírű lett a kézimunkájuk, még iskolát is alapítottak a szigeten, amely ma a Csipkemúzeumnak ad helyet. Sajnos ma már csak kevesen készítik kézzel a csipkét Buranóban, de én megpillantottam egy idősebb hölgyet, aki egy üzletben a csipkével foglalatoskodott.

Képzeljétek, az eladók többször is hangsúlyozták, hogy helyben készült minden darabjuk, be is tudják bizonyítani. Sajnáltam, hogy kétséget láttak az arcomon, vagy megpillanthatták, amint az áru címkéjét vizslatom. Hiszek nekik, és örülök, hogy végül nem hagyják elveszni ezt a szép kézműves munkát a gépiesítés világában. Egy alkalommal már majdnem elveszett a tudás. 1872-ben, a buranói csipkeiskola alapításakor már csupán egy-két asszony ismerte a csipkekészítés titkát. Őket karolta fel az iskolát alapító Andriana Marcello grófnő. Róla is szívesen írnék egy novellát, ahogy Béatrice Ephrussi de Rothschildról írtam itt. Talán meg is teszem hamarosan.

Kérlek titeket, ha Buranóban jártok, higgyetek a helyieknek!

Burano illata

A szigeten töltött idő alatt azt hittem, hogy a tenger és a színes házak illatának keveredése miatt érzek úton-útfélen édes, citromos, vaníliás illatot. Az ebédnél, amelyet ebben a klassz helyi étteremben költöttünk el, fény derült az illat származására. A buranói halászfeleségek ugyanis vajas kekszfélét sütöttek férjeiknek, ha azok hosszabb időre kihajóztak a tengerre.

A bussolát ünnepekre is készítették és készítik ma is, legfőképpen húsvétra. Ilyenkor a helyi asszonyok olyan mennyiséget sütnek, hogy a pékségek kemencéit, sütőit kérik kölcsön a sütéshez. Mi éppen húsvétkor tartózkodtunk Burano szigetén, ez lehetett az illat oka.

Kérlek titeket, ha a szigeten sétáltok, kóstoljátok meg a helyi kekszet, a bussolát!

Apró érdekességek Buranóból

A séta közben megállapítottam, hogy Olaszországban az lehet csak igazi templomtorony vagy harangtorony (campanile), amely bizony kicsit dől. Az egyenes, mint a cövek errefelé nem nyerő. Burano templomának tornya bizony dől rendesen, talán még a pisait is felül-, azaz alulmúlja. Vagy hogy is? Reméljük a bora szél következő támadását is kibírja!

A Piazza Baldassare Galuppi terén a blog fotósát a tér névadójának szobra nyűgözte le. Baldassare Galuppi zeneszerző Burano szigetén született 1706 októberében, és valószínűleg ő a sziget leghíresebb fia.

Az üvegfúvás királyai Muranóban

Őszintén szólva nem készültem Muranóra. Az elsődleges célom Burano szigete volt. Miután olyan szépen sütött még késő délután a nap, és a vaporetto, amely Velence felé száguldott velünk, megállt Muranón, úgy döntöttem, hogy kiszállunk és megnézzük. Jól tettem.

A muranói üvegművészet titkáról a dózsepalota vezetett túráján (a börtönök helyiségeiben – nem véletlenül) már sokat hallottam. Velence mindent megtett évszázadokon keresztül, hogy a titok ne jusson ki. Aki üvegművesnek született Murano szigetén, az örökre a szigeten maradt, nem költözhetett el. Aki megkísérelte ellopni a titkot, azt rögtön elítélték és börtönbe zárták.

A titok vitte Murano szigetére is a velencei üvegműveseket. A 12–13. században Velencében virágzott az üvegkészítés, de a szűk utcákban nyílt műhelyek egyre többször okoztak tüzet. Ráadásul a városba érkező kereskedők, tengerészek sokszor megpróbálták ellesni az üvegművészek titkát. Végül Velence 1295-ben úgy döntött, hogy az üvegműveseket Murano szigetére költözteti.

Későn értünk Muranóba, ezért már alig találtunk nyitva üvegművest, sőt a leghíresebb gyártók üzletei is zárva voltak. Egyvalami azonban nyitva volt és éppen bemutatóra készültek. Az Üvegkatedrálisban (The Glass Chatedral Santa Chiara), ahol egykor misék zajlottak, most az üveget szentelik meg az érdeklődők szeme láttára.

Kicsit turistás program, de látványos, és határozottan állítom, hogy az üvegfúvó John Malkovich ikertestvére. Azt azonban mindenképpen a hely üzemeltetői javára kell írni, hogy csodásan felújították a romosan átvett egykori templomot, és elképesztően szép üvegtárgyakat nézhetünk meg itt.

Kis érdekesség Muranóból

Az egyik legrégebbi cég a szigeten a Salviati. Már 1880-ban az ő üvegeik díszítették az aacheni székesegyházat, de megtalálhatóak a párizsi Operaházban, a londoni Westminster apátságban és a windsori kastély kápolnájában is.

További tippek Muranóhoz

Az üvegfúvó műhelyek mellett ajánlom még a Museo del Vetrót, ahol az üvegkészítést (csak annyit, amit el lehet árulni) mutatják be. Kaphatunk egy képet az üvegből készült tárgyak fejlődéséről is. Az Üvegmúzeumba szóló jegyek a Buranói Csipkemúzeummal kombinált jegyként is megvásárolhatók.

Murano szigetén érdemes még megnézni a régió egyik legrégebbi templomát: a Santa Maria e Donato bazilikát, amely a 7. századból származik, és egyedülálló mozaikkövekből készült padlója van. Legnagyobb sajnálatomra nem jutottunk be a Palazzo da Mula épületébe. Ez a villa a 15. században épült vörös téglából, jellegzetes késő gótikus stílusban. Jól megőrzött kertje van, és régen Velence egyik gazdag családjának nyári rezidenciája volt. Én emiatt is biztosan visszamegyek Murano szigetére.

Utazás a velencei szigetekre

Azt a tippet kaptam más bloggerektől, hogy Burano szigetére Velence északi részéről, a Fondamente Nove felszállótól a 12-es vonal vaporettójával menjünk el. Jó tippnek bizonyult, 45 perc alatt a szigeten voltunk. Javaslom, hogy Burano szigetére menjetek elsőként, s lehetőleg minél korábban, mert a sziget híres, délutánra már hosszú sorok kígyóznak a lagúnák mentén a településen. Visszafelé is a 12-es vonal járatát választottuk, számítani kell sorban állásra Buranón, de elég sok embert tud egyszerre elvinni a vaporettó. Erről pattantunk le Murano szigetén a világítótoronynál, és a sziget másik részéből tértünk vissza a 4-es vonal egyik járatával Velencébe. A többnapos vaporettojegy erre a vonalra, a szigetekre is érvényes. Mi itt vettük meg a 72 órás/3 napos jegyet.