Minden turisztikai régióban vannak olyan helyek, amelyek nagyobb reflektorfényt kapnak, s vannak, amelyeken kevésbé akad meg a turisták szeme. A háttérben megbúvó, de mégis érdekes látnivalókat gyűjtöttem csokorba a Bodeni-tó közeléből.
1. Eriskirch
Eriskirch település Friedrichshafentől (a repülés városától, amelyről itt írtam beszámolót) keletre található település, amely a mellette elterülő rét által vált híressé. A tiszta természet – ezzel a mottóval hirdetik mindenhol a Schussen folyó által szabdalt lápos, mocsaras vidéket. A legtöbb fotót azonban mégis akkor készítik itt, amikor május végén, június elején az íriszek elborítják a környéket. Az Iris sibirica, azaz szibériai írisz legnagyobb előfordulási területe ez a rét. Kiépített kerékpár- és gyalogúton, vezetett és önálló túrák keretében ismerkedhet meg a látogató az élővilággal. Ez a tó északi partjának egyik legnyugodtabb pontja, ahol számos, attraktív apartman is bérelhető. A vidéki hangulathoz a folyón átívelő, jó állapotban tartott régi fahidak is hozzájárulnak.
2. Gottlieben
Gottlieben település nevével sokkal többen találkoztak már, mint ahányan megtekintették személyesen magát a települést. A híres svájci ostya, amelybe ma már csokoládét is töltenek, ebben a pici tóparti faluban készül (itt írtam a történetéről egy novella keretében). A gyár és annak kávézója már elegendő ok a település meglátogatására, de ha már itt járunk, akkor tegyünk egy jó nagy sétát a faluban is. Megéri. Ma sem írnám le másképpen, mint A Bodeni-tó – Több mint útikönyvemben tettem néhány évvel ezelőtt:
„Hol fagerendás házak között, hol a parton kerekezünk, amíg el nem érjük Gottlieben szívét. A kis halászfalu, ahol csupán néhány áll még a középkori épületek közül, olyan kisugárzással rendelkezik, hogy kedve támad itt élni az utazónak. Végigjáratjuk szemünket a téren, Emanuel Freiherr von Bodman költő házától az egykori mérlegházig.
A Dachenburg hotel és étterem sarkánál lehorgonyzunk egy pillanatra, figyeljük a hagymakupolás, fagerendás épületet, mellette az utca végén a fel-felbukkanó állóvizet és mindketten egyszerre mondjuk ki férjemmel azt, amit gondolunk: mint egy mesekönyv. Egy olyan mesekönyv, amely 3D-ben is kinyílik, s az oldalak között hirtelen bámulatba ejtő házak épülnek fel. Gottlieben házai így épülnek fel a szemünk láttára egy zsebkendőnyi területen, magukkal hozva a középkort, az újkort és mindezek megőrzését a legújabb korban.
A mesekönyv következő oldalát akarom, azt, hogy újabb épületek ugorjanak elő, lapozni, lapozni, hiszen ott, a következő oldalon, a jobbomon, ott, a fák között van még valami. Torony hirdeti, hogy ott valahol tovább folytatódik a mese. Odaszaladok a kerítéshez, szinte észveszejtve akarom az újabb épületet, de nem megy. Mindenhol fák, mindenhol kerítés. A lapok, mesekönyvem lapjai nem engednek, összeragadtak az évszázadok alatt. Holott tudom, hogy az egykori konstanzi, püspöki mellékrezidencia, a középkori kastély ott lapul, de magánéletét óvó kezek nem nyitják ki. A híres svájci operaénekes Lisa Della Casa lánya él most ott, abban az épületben, amelyben a konstanzi zsinat alatt Husz Jánost és XXIII. János ellenpápát tartották fogva. Abban az épületben, amelyet III. Napóleon 1836-ban megvásárolt, nem messze édesanyja arenenbergi pompás lakóhelyétől, s tőle örökölt szépség iránti elkötelezettséggel neogótikus stílusban, némi velencei hatással felújított.”
3. Schienenberg
A Höri a Bodeni-tó legnagyobb félszigete, amelynek partra rendeződött városkái a nyugalmat keresők, megtalálók és őrzők vidékét ölelik körbe. A 63 négyzetkilométernyi félsziget középpontjában található a 708 méter magas Schiener-hegy, amelyet a Radolfzell felől érkezők éreznek igazán hegynek, hiszen innen hajtűkanyarokkal szabdalt, erdei úton juthatnak el a Höri szívébe. Fönt aztán dombos vidék, túraútvonalakkal, kápolnákkal és apró településekkel fogadja a látogatót.
A Schienerberg egyik legrégebbi települése Bankholzen, amelynek korosodó fagerendás házai végtelen nyugalommal álldogálnak a főtéren. A falu határában, a Schiener-hegy északi lejtőin teraszos szőlőművelés zajlott hosszú évszázadokon keresztül. Egyes iratok szerint eleinte fehérbort, majd később már vörösbort is préseltek a 18. században itt található 52 szőlőskertben. Bankholzenben a szőlőkultúra régi tanúja egy óriási prés a falu közepén.
Schienenben, a nyugalom szigetének is becézett kis településen érdekesség a falu lakói által közösen alapított kis bolt. A „s’Lädele”-be az alapvető élelmiszerek – gyümölcs, zöldség, hús, hal, kenyér – a Höri gazdáitól érkeznek.
Gyalogostúrák kedvelt célpontja itt a hegyen Schrotz vára, pontosabban a rom, ami maradt belőle, miután 1441-ben Schienen urai a sváb városok szövetségével lerombolták.
Érdemes leparkolni a St. Genesius-templom mellett a falu boltja közelében, s innen egy 30 perces sétával – miközben magunkba szívjuk a Höri friss levegőjét – elsétálhatunk a romokhoz.
4. Hagnau
Amennyire kicsi, olyan nagyszerű ez a település a Bodeni-tó északi partján. A legjobb az, ha már Meersburgban leparkolunk és a parti sétányon gyalog indulunk kelet felé. Alig három kilométer múlva megérkezünk Hagnauba, ahol a régi, favázas épületek között bolyongva úton-útfélen a szőlőtermesztés nyomaira bukkanhatunk. Hagnau nemcsak a kiváló minőségű fehérbora miatt vált híressé, hanem a borosgazdák különleges és eredményes tömörülése miatt is, amelyről itt, a bortúrákról szóló cikkemben is írtam.
Vessünk egy pillantást a településen Reinhard Sebastian Zimmermann festő nyaralójára, Peter Lenk szatirikus alkotására egy papról és egy párról, valamint az 1744-ben készült óriási szőlőprésre. Hagnauban nagy hagyománya van a hálós halászatnak is, ezért egy jó halas ebédre nyugodtan betérhetünk bármelyik étterembe, garantáltan friss Saibling (pisztráng) vagy Felchen (kék maréna) kerül a tányérunkra.
5. Langenargen
Friedrichshafenből Lindauba megéri kerékpárral áthajtani, mert úgy több apróbb érdekességre is rábukkanhatunk.
Ha Nonnerhornból Langenargen felé a K7793, majd az L334 számú utat választjuk, akkor Kressborn után az Argen folyón átvezető közúti hidat szemléljük meg. Ez a híd ugyanis a San Franciscó-i Golden Gate híd „elődje”, egy kábelfüggőhíd. Az építményt 1898-ban adták át, mint Németország első függőhídját. A munkálatoknál jelen volt egy gyakornok, aki később már tanácsadóként vett részt a Golden Gate híd építésében.
Wasserburg és Nonnenhorn után, tovább folytatva a part csodálatát, találjuk a Schloss Montfortot. A kastély mór stílusa, terrakotta téglái és vízmosta falai az esti fényekben egy fuvallatnyi orientális hangulatot hoznak a Bodeni-tó partjára. Az egykori nyári rezidencia ma kulturális központ, hivatal és étterem. Koncerteket, táncos estéket és kitűnő vacsorákat prezentálnak teraszán és termeiben. Tornyából napközben bárki megcsodálhatja a vidéket. (Jelenleg felújítás alatt áll, de az átadást 2022 első felére tervezik.)
6. Dornbirn – Rolls-Royce Museum
Bregenz városától néhány kilométerre található a világ legnagyobb Rolls-Royce-gyűjteménye. A múzeumalapító, Franz Vonier egy régi textilüzemben gyűjtötte össze Európából az 1920-as, 30-as évek Rolls-Royce-ait. Franz maga újította fel a járműveket, sőt, aki most ellátogat oda, összefuthat az alapító-szerelővel, ugyanis a műhelye is a múzeumban található. Híres és kevésbé híres tulajdonosok autói között órákig lehet bolyongani, szemlélni a Rolls-Royce-ok eleganciáját, fejlődését. A látogatáskor engem nagyon magával ragadott az autó híres emblémája, amelyet egy londoni titkárnőről, Eleanor Velasco Thorntonról mintáztak. A hölgy híressé válásáról már írtam egy cikkemben az Élet sója blogon.
A múzeumtól Dornbirn városa már könnyen elérhető. A városban egy hatalmas természettudományos kiállítás látható, s természeti látnivalókban sem utolsó a vidék. Szakadéktúrákat lehet csinálni, fantasztikus túraútvonalak indulnak a Karren-hegyről, és a környékbeli kisvárosok, falvak igazi osztrák hangulatú szálláshelyeket kínálnak.
7. Rajna-torkolat
A Karren-hegyről már láthatta az utazó a Rajna torkolatát, de az élményt, ahogy egy folyó a tóba fut, közelről is érdemes megszemlélni.
Két torkolata van itt a folyónak, régi és új.
Az egykori svájci település, Rheineck számított a Rajna-torkolat régi urának. Az új és a régi Rajna-torkolat között egy természetvédelmi területet találunk, amelyet kis Velencének is neveznek.
Az új torkolat, amelyet a folyó épített magának, az osztrák Hard település mellett található. Érdemes naplemente környékén meglátogatni a helyet, rendelni egy vacsorát a Fischerheim am Schleienloch kis faházas büfében és élvezni az estét.
Aki még ennél is közelebb merészkedne a Rajnához, annak ajánlom a közeli Lustenau városában található múzeumot, a Rhein-Schauent. A kiállítások révén megismerheti a látogató az itt élő emberek küzdelmét és sikereit a folyóval s a folyót körbeölelő természetet, befizethet egy vonatos kirándulásra is, amely során a Rajna-torkolat melletti gátszakaszon gőzössel pöföghet végig.
Ha már erre járunk, akkor felkereshetjük a Sankt Gallen-i repteret is, ahol a svájci repüléstörténet egy jelentős kiállítását tekinthetjük meg a Fliegermuseumban. A Rajna alkotta további szépségekről a Bodeni-tó körül itt írtam az Élet sója blogon.
8. Kreuzlingen
A német Konstanz svájci testvérét jóval kevesebb turista látogatja, holott itt is találni érdekes látnivalókat. Sokkal csöndesebb város, mint német szomszédja, de csak ami az üzletekben bolyongó vásárlókat illeti. A tópart mindig tele van sétálókkal, ez nem véletlen, hiszen egészen különleges perspektívát kaphatunk innen Konstanz felé tekintgetve. Számomra mégis inkább Kreuzlingen kastélyai a különlegesek, amelyek megtekintése nem is olyan egyszerű, de egy kis szervezéssel klassz élményekben lehet részünk. A városi parkban található a Seeburg historizáló stílusú épülete, amelynek kertje a nyugalom szigete elnevezést is kaphatná.
A másik kastélyhoz már autóra vagy kerékpárra van szükség és Tägerwilen irányába, a Castellstrasse (Castell utca) felé kell kerekezni. Itt, egy kis dombon, ahonnan a kilátás is pazar, található egy neoreneszánsz stílusú kastély és egy várrom is.
A kastély nem látogatható, de a várrom igen, sőt kérhető vezetett túra is. Az egykori, 12. századból származó konstanzi püspöki várból csupán egy torony és némi falmaradvány maradt. Alig néhány évtizeddel a felépítése után lerombolta saját gazdája, mert attól tartott, hogy konstanzi hatalmát fenyegetheti a kiváló hátvéd, az erőd. Néhányszor újjáépült, de a 15. században végleg az enyészet költözött belé, s azóta csupán a mellette álló, pár évvel fiatalabb kastély lakói piknikeznek falai között.
Innen már nincs messze a Napóleon-torony, ahonnan az egyik legszebb kilátás nyílik Konstanzra, Reichenau szigetére és a környékre. A toronyról itt található információ.
9. Kartause Ittingen
A kartauzi kolostor, amely Stein am Rhein településtől néhány kilométerre délre fekszik, gazdag és hosszú történelmi múlttal rendelkezik. A 11. századból találni már feljegyzéseket arra vonatkozóan, hogy a hely lakott volt. Majd családi vár épült ide, amely mellett komoly mezőgazdasági tevékenység zajlott. A középkorban karthauzi szerzetesek kapták meg, és jelentős kolostori élet kezdődött az épületben. Ekkor épültek a kis házakra emlékeztető szerzetesi cellák, és már ekkor is készült helyben termesztett szőlőből bor. Később a szerzetesrend feloszlott, s egy gazdag patrícius család tulajdonába kerültek az épületek. Ma egy alapítvány működtet meditációs, rehabilitációs, kulturális, művészeti központot. Saját üzletükben, éttermükben az itt megtermelt alapanyagokat használják fel. A kert ma is csodálatos, ahogy a kolostori életet bemutató múzeum és a művészeti galéria is. A sajtjaikat és a bort ajánlom megkóstolni.
10. Werd-sziget
A Werd-sziget éppen ott fekszik a Rajna közepén, ahol a folyó ismételten elhagyja a Bodeni-tavat Stein am Rhein mellett. A sziget múltjában vannak sötét foltok, de a kis kápolna, a szerzeteslak és az önmagunkhoz vezető labirintus mára a nyugalom helyévé varázsolta.
A Werd-sziget történelme a római korban kezdődött, de talán legszomorúbb pontja az volt, amikor ide száműzték Otmart, a St. Gallen-i kolostor alapítóját, akinek éhhalál volt a büntetése. Ma ferencesek élnek a kis kápolna melletti épületben, s udvarukon egy labirintus mellett az hirdetik, hogy mindenkinek saját magának kell megtalálnia az Istenhez vezető utat. A kis szigetről páratlan panoráma tárul elénk Stein am Rhein várával, a várossal, a kolostorral és Rajnával.
