Karácsonyi ajándék a hazámtól

Kaptam egy karácsonyi ajándékot a hazámtól, pontosabban annak vezetőitől. Be sem csomagolták, csak úgy küldték, kopaszon, szalagok és személyre szóló üdvözlőkártya nélkül. Belekiáltották a levegőbe, ahol mint tudjuk a hang egyenesen gyorsan terjed, s így biztosak lehettek benne, hogy eljut hozzám. Eljutott! Meghallottam, s azt is, amit a sorok, akarom mondani a hangok között üzentek Kövér László házelnök becses száján keresztül:

Te, kedves (még) magyar állampolgár nem kellesz nekünk, agyő!

gift-932764_640

Nem vagyok méltó a hazám szeretetére, nem akar látni, nem akar elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Szerencsére nemcsak engem nem, hanem a férjemet sem. Ez csak nekem és neki szerencse, mert így együtt köszönhetünk vissza, agyő!

Keresünk másik országot, ahol én önmegvalósító nő lehetek gyermekek nélkül és a férjemnek sem kell szégyelnie magát, mert a fű nem gyermek formájában nő ki utána. 

Mi megpróbáltuk, tanultunk, igaz nem csak sportot, hanem magyar irodalmat, magyar történelmet, magyar felfedezőket, magyar földrajzot, majd a legkomolyabb egyetemeken a legkomolyabb tudományokat. Imádtuk, füvek, alkohol és abortusz nélkül, pedig felkínálkoztak nekünk, hiszen mi már a szabadság évtizedében voltunk fiatalok! Voltak terveink, céljaink, nemcsak a “minél több pénzt szeretnénk munka nélkül” cél lebegett a szemünk előtt, hanem, hogy építsünk egy országot, a hazánkat, érezzük jól magunkat az életben, mint két olyan ember, aki szereti a könyveket, a kultúrát, a zenét, az utazásokat, de legfőképpen egymást, s majdan gyermekeit. 

hope-660379_640

De az ország nem arra ment, mint amerre indult, s amerre mi húzni akartuk. Amely normális helyen nem lett volna akkora gond, de itt az volt. Nem volt pénz már kultúrára, zenére, könyvekre, utazásra, de nem a pénz volt a legrosszabb, hanem hogy az ország s annak vezetői nem is akarták, hogy legyen. Pontosabban, hogy nekünk kisembereknek, akik tanultunk, akik napi 12-13 órákat dolgoztunk, akiknek 3-4 munkahelyre volt szükségük, azoknak szabadságuk is legyen. 

A szabadság egyetlen kis kapuját az Európai Unió nyitotta ki, amikor munkát ajánlott, nem megalázó fizetésért, nem 13 órányi munka mellett naponta. Nem a Porsche gyárat kaptuk, s nem is 500 négyzetméteres villát a Boden-tó partján, csupán egy lehetőséget, tisztességes fizetéssel, amelyből már könyvet, kultúrát, utazást, koncertjegyeket vehetünk. 

Fizetést, amelyből még lehet nyugdíjunk, mert a magyar magánnyugdíjunk már kitudja hol lapul, s lehetőséget, hogy önmegvalósítsuk magunkat. 

Ja, a gyermek, majd el felejtem! Hogy nem tettünk meg érte mindent? Hogy többet kellett volna? Hogy bizonytalan kimenetelű eljárások alá kellett volna vetni magunkat? Hogy még több pénzt kellett volna rá áldozni? Sok hektárnyi örökség sokmilliós ára ment el a különböző beavatkozásokra, ahol már az orvosok is azt mondták, nincs remény.

Elfogadtuk, mert szeretjük egymást annyira, hogy ketten is csodálatosan élünk. Nyilván időnként rossz, de vannak gyermekek, akik szívesen jönnek hozzánk, szívesen beszélgetnek velünk, s számíthatnak ránk, a jófej nagynénire és nagybácsira. Elég sokat szenvedtem attól, hogy nem lehet azzal a férfival gyermekem, akit a világon a legjobban szeretek, de nem vagyok hajlandó elfogadni, ha valaki úgy gondolja, hogy nem tettem meg mindent, s gyermeket kellett volna szülnöm, ha kell, akkor az életem vagy az ő élete, vagy a mi életünk árán is. Nem, tisztelt hazám, nem fogok gyermeket szülni. Akkor sem, ha emiatt a hazám elítél!

Mert most el akar ítélni! Sőt el akar szakítani a saját kultúrámtól. Nem az Európai Unió, hanem a hazám. “Gyökértelen barbárok szállásterületén” élek – szerinte, szerintem meg egy olyan helyen, ahol elfogadják, hogy nem beszélem a nyelvet még tökéletesen, nem itt születtem, de tisztességesen dolgozom, amit rámbíznak azt a legjobb tudásom szerint megcsinálom, betartom a szabályokat, s tudom, hogy nemcsak jogaim, hanem kötelességeim is vannak. Cserébe írhatok, blogot és könyvet, a férjem fotózhat, utazhatunk, s magyar barátainkkal együtt tölthetjük az időt nyugodt otthonainkban. 

Nincs reményem, nincs reményem arra, hogy valaha visszatérhetek a hazámba! Nem kér belőlem, mert multikulti vagyok, mert nincs gyermekem, mert önmegvalósítok, mert elfogadom, ha valaki más, nem vagyok homofób, mert nem tudom elfogadni a hazugságot, a korrupciót, mert szabad akarok lenni, mert liberális vagyok, s mert Petőfi Sándor Ha férfi vagy légy férfi versének eme két strófáját másként értelmezem, s büszke vagyok rá, hogy a férjem még petőfis értelemben is férfi:

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

….

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi

Kedves hazám! Köszönöm a karácsonyi ajándékot! Eddig még volt reményem, hogy egyszer újra a hazám leszel, de most azt is elvetted. Szerencsére vannak jelentkezők a posztra, s magyarságom nem földrajzi alapokon nyugszik, hanem az anyanyelvemen, amit már nem vehetsz el tőlem. 

Boldog Karácsonyt Magyarország!

  • Sárdi Árpád
    december 16, 2015 at 5:26 du.

    Tündi! Kedves volt kolléganöm !

    Szeretnélek megnyugtatni, hogy ebben a kis országban
    Nem mindenki gondolkodik ugy mint ők! A haza nem
    Egyenlő ezen úrakkal! Sá

  • Bagó Tünde
    december 16, 2015 at 5:44 du.

    Ez még adhat egy kis reményt! Köszönöm

  • Ildie
    december 17, 2015 at 9:02 de.

    Én még a gyerektéma előtt állok, de mintha szívemből szóltál volna.
    Még látogatóba sincs kedvem visszamenni…

  • Bagó Tünde
    december 17, 2015 at 9:10 de.

    Sajnos ez így van! Sokáig nagyon nem akartam elfogadni, hogy ezt tette, teszi a hazám velem, de már el kell fogadni. Itt sokkal boldogabbak vagyunk! S ez a legfontosabb! Köszönöm, hogy olvasol!

  • Zsuzsanna Papp
    december 17, 2015 at 7:09 du.

    Kedves Tündi! sajnálom a hazánkkal kapcsolatos jelenlegi rossz érzéseidet. Hidd el nem ez a fősodor idehaza, hiszen te is tudod. A lányok az asszonyok mások mint azt a jelenlegi kormánypártok szeretnék. Politikusok jönnek, mennek. A haza az elsősorban az itt élők lelki közössége. Hidd el ez a közösség nem az amelyet ma a politika megjelenít. Éljetek bárhol ti már ennek a hazának a tagjai vagytok, az én honfitársaim. Felejtsd el a gumicsontnak bedobott nőket leértékelő megjegyzéseket. Ezt csak azért teszik, hogy más dolgokról eltereljék a figyelmet. Boldog Karácsonyt mindkettőtöknek.

  • Bagó Tünde
    december 18, 2015 at 1:48 du.

    Kedves Zsuzsa! Sajnos ez csak egy csepp volt a nagy pohárban, az enyémben az utolsó. Nagyon haragszom az országra, hogy nem becsüli meg a becsületes, dolgos polgárait. S akik ott vannak, tűrik ezt. 25 éve nem sikerül abból az országból egy igazi országot kovácsolni. S ez nagyon szomorú. Sajnos hiába jönnek-mennek a politikusok, semmi nem történik, s akkor még középkori szövegekkel, szabadságot tagadó, liberalizmust a sárba tipró dumát kiáltanak és rengetegen tapsolnak neki. Sok barátom, ismerősöm mondja, hogy de nem mindenki ilyen itt. Ezt én is tudom, de akkor miért történhet meg az, ami megtörtént. Normális országban egy ilyen duma után minimum egy életre elzavarják a politikust. Itt meg két napig volt csoda, azután mindenki ment tovább. Sajnálom az olyan rendes embereket, mint te is és az ott élő családom, barátaim, kitartást ehhez az egészhez. Üdv Tünde

  • Ferenc Sándor Móra
    december 20, 2015 at 10:24 de.

    Akit érdekel, mi az oka, hogy nálunk így mennek a dolgok, annak ajánlom figyelmébe a könyvemet: MIÉRT OLYAN ÁTKOZOTTUL VACAK MAGYARORSZÁGON ÉLNI? A magyar-emberi játszmák felismerése.

  • Varga Lászlóné
    december 20, 2015 at 11:58 de.

    Tudod,en neveltem otthon 3 gyereket,es megis ide kellett jonnom 50 evesen.!Egyszeruen az,hogy nem akartak felvenni dolgozni ,legfeljebb keves idore bejelentve,vagy meg annyira sem,pedig azert azellott mindig dolhoztam,eredmenyezte azt,hogy mar tobb,mint 4
    Eve Angliaba dolgozom.Igaz,azert itt is akad nehany jele,hogy konnyebben felvesznek fiatalt,de ugy altalaba nem okoz ez gondot.Itt tenyleg a munkay nezik.Es nem felek attol,hogy ehen fogok halni,vagy az utcara kerulok…Es ez mar valami
    .Bar elegge nehez,mert sajnos nincs nyelverzekem.Tanulom,de a beszed meg mindig gyatran megy,igaz,erteni mar eleg jol ertem a lorulottem elo angolul beszelo embereket.Erre kenyszeritett az otthoni elet,hogy osz hajjal,idosen eljojjek!egyszeruen elzavart,mondhatjuk..

  • Gábor Ponyvás Gergely
    december 20, 2015 at 12:05 du.

    Nagyon tetszett amit írtál. Nagyon igaz, és sajnos még reményt se látok arra, hogy ez a közeljövőben megváltozna. Szerintem a jövőnk nem lesz jobb mint amit a Növekedj című film vázol (lásd Youtube).
    Sok sikert kívánok.

  • Tiberio Moisés Juani
    december 20, 2015 at 12:17 du.

    A szívemből szóltál! Sok örömet kíván a – hasonló cipőben járó – barcelonai olvasód. 🙂
    Mi két éve adtuk fel teljesen az ottani létet és ha lesznek gyerekek kérdéses, hogy a magyar nyelv kap-e prioritást majd. Most esély van egy közel száz éves pokoli családi történetet, elnyomásról, erőszakról és még sorolhatnám, végleg megszakítanunk egy civilizált társadalomban. Ehhez tényleg egyetlen dolog kellett: eltávolodni testben és lélekben attól a vidéktől.
    Persze ott van, hogy nem mindenki olyan, és nem mindenki az, de “a nem mindenkikkel” végre gyakrabban találkozhatunk itt, mint ott. Egyszer minden elmúlik, az az ország is elmúlik majd, csak nekünk már elmúlt, lehet hogy neked is, csak a ragaszkodásod még élővé formálja azt, ami valójában (ha még fizikálisan nem is), de halott.

  • Dorisz Sárga-Jakab
    december 20, 2015 at 12:54 du.

    Nagyon jól mondtad! Nekem ugyan vannak gyerekeim, de én se fogok hazatérni, legfőképp azért, hogy a lànykàm ne kétlàbonjáró-szülőcsatornànak nézve nőjön fel. Képtelen vagyok elfogadni azt, ami ma otthon megy.

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 2:19 du.

    Ez nagyon érdekes lehet, beszerzem és elolvasom. Köszönöm az ajánlást!

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 2:20 du.

    Nagyon sokan mesélnek hasonlókat és látom magam is, hogy mennyi magyar van külföldön. Itt, Németországban nagyon osk magyarba botlok nap, mint nap. Sajnálom, hogy átélted te is, kitartást, jó munkát Angliában. Kellemes Ünnepeket!

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 2:21 du.

    Köszönöm, hogy olvasol és sajnos szerintem is kicsi az esély a javulásra. Kellemes Ünnepeket!

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 2:24 du.

    Szia! Nagyon örülök, hogy olvasol! Szívesen meghallgatnám a százéves pokoli családi történeteteket. Éppen egy családregényen dolgozom. Nagyon tetszett, amit a nem mindenki olyan kérdésről írtál. Egyetértek. Kellemes Ünnepeket!

  • Elek Viz
    december 20, 2015 at 2:25 du.

    Jó, hogy a magadfajták eltakarodnak Magyarországról,
    mi is együtt köszönünk nektek, a soha viszont NEM látásra!

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 2:26 du.

    Ha lenne gyermekem én is jobban örülnék, ha nem ott nőne fel. Itt a gyerekek már igazi szabadságban nőnek fel, nagy lehetőségekkel. Kellemes Ünnepeket.

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 2:29 du.

    Köszönöm, hogy demonstráltad miért is kellett eljönni.

  • Huba Huba
    december 20, 2015 at 3:10 du.

    Nem is kellesz Magyarországon, hülye libsi picsa!
    Szövegértelmezés nem megy, ugye? Senki sem mondta, hogy ez lenne a kötelező, de hőbörögj csak! idióta!

  • Attila Toth
    december 20, 2015 at 4:31 du.

    Kedves Bago Tünde!
    Jomagam is nemetorszagban elö magyar vagyok(immar 10 eve, otthonrol 20 eve jöttem el). Ettöl függetlenül soha nem jutott eszembe a hazamat ugy altalaban okolni azert, hogy otthon nem talaltam meg a magam szamitasat, pedig sokszor volt ugy hogy ugy ereztem az en velemenyem nem egyezik a magyarorszagi többseg velemenyevel. Ugy gondolom az irasa egy nagyon rossz regi szocializmusban kialajult magyar beidegzödes kifejazödese ami azt modatja a magyarok nagy reszevel, hogy mit tud az en hazam tenni ertem (mintha mi nem lennenk felelösek a sorsunkert es dönteseinkert) es nem azt mondatja, mit tudok en tenni a hazam közössegeert? A masik beidegzödes pedig az, hogy nezzük mindig azt mi rosszat gondolhatott az aki mondott valamit. Mondta azt barki az ominozus ukrak közül, hogy egy hölgy nem er semmit ha nincs gyereke? Ugy gondolom, hogy nem mondta, tehat ezen megsertödni a hazajara finoman szolva is vicces, meg akkor is ha azon bizonyos uraknak esetleg avitt elkepzelese van arrol, hogy kinek is szül gyereket egy hölgy. Egyebkent, ha jol tudom azota is sokan magyaraztak, es magatol is elegge egyertelmü, hogy mi is volt azon urak LENYEGI üzenete. Nevezetesen, hogy nincs eleg gyermek(egesz Europaben-különösen Nemetorszagban) es egyelöre gyermeket csak hölgyek tudnak szülni. Tehat jo lenne, ha az elet hatartalan elvezete mellett a gyermekvallalas IS megjellene mint nagy fontossagu cel a mai fiatalok vilagkepeben! Termeszetesen meg lehet sertödni ezen is de nem erdemes, ugynis a valosagra megsertödni nagyon kontraproduktiv tud lenni. El kell gondolkodni azon, mi lesz a következmenye annak, ha egy olyan europai tarsadalmat probalnak epiteni, ahol a fiatal nök szamara a gyermekvallalas ugy jelenik meg mint agy kellemetlenseg ami meggatolja az önkifejezes kiteljesüleset(ugynis, ha nem teljesen rosszindulattal all hozza a kifogasolt kijelentesek lenyegi tartalmahoz akkor be kell latni, hogy erröl szol itt a vita, es erre probaltak inkabb rosszul reagalni az ominozus urak). Nagyon könnyü belatni, hogy ez nagyon hamar egy elszegenyedett Europahoz fog vezetni sok konfliktussal, ahol ön sem fog sem befogadast sem kellemes eletet talalni. Azt pedig, hogy mert nehez megtalalni sok embernek (engem belertve) a megfelelö eletet Magyarorszagon, nagy mertekben köszönhetjük annak, ahogy ma az ön altal nagyra becsült Europai Unio müködik. Egy szabad kereskedelmi övezetben ugyanis a nagy hal megeszi a picit, es a magyarorszagi, görögorszagi, portugaliai gazdasagok…(sorolhatnam meg) nem tartoztak a nagy halak köze. En amugy nem latom olyan befogadonak (vagy korrupcio mentesnek) Nemetorszagot.En ugyanis megtürest latok itt is es Angliaban avagy Ausztriaban is(mindharomban volt szerencsem elni), nem elfogadast, amit a gazdgsag tesz elhetöve. Ez a megtüres is addig müködik, mig valaki beolvad, ami termeszetes is a helyiek szempontjabol, csak akkor nem kell mas kevesbe gazdasagilag szerencses orszagokat ocsarolni.
    Ön Magyarorszag szemere veti, hogy nem teremtett önnek elhetö körülmenyeket. Ön szerint ez könnyü lett volna, nem azt kerdem, hogy lehetetlen lett volna, hanem azt hogy könnyü? A gazdasagok versenyben vannak egymassal, es eközben a szabad munkaerö aramlas miatt a gazdasagilag gyengebb orszagok automatikusan versenyhatranyban vannak, mert a legkepzettebb magas hozzaadott erteket termelö fiataljaik akikaet az adofizetöik penzeböl kikepeznek minimalis patriotizmus avagy szerenyebb (de altalaban nem elviselhetetlen) munkalehetosegek miatt otthagyjak az orszagot. Tehat sajnos az ön altal is elvezett szemelyes korlatlan szabadsag amit a munkaeröaramlasban latunk sajnos megneheziti az europai gazdasagok konvergenciajat, es sok esetben szelsoseges es avitt elkepzelesek megerösödesehez vezet a lemardok között. Ha ugy tetszik, Magyarorszag olyn amilyenne tettük, mindanjiunknak van felelösege ebben, azoknak is akik elhagytak. Tehat, hogy provokativan mondjam, nem “rinyalni” kene a közep kelet europaiaknak, hanem gondolkozni es dolgozni azon, hogyan dolgozzak le okosan a hatranyt amit a törtenelem rajuk pakolt.
    Ebben az ön blogja nem nagyon segit. Inkabb azt kene neznie elvbarataival együtt, hogyan tudna segiteni a hazajat, hogyan tudna VISSZAADNI valamit abbol amit hazaja kulturajabol kapott, hogyan tudna EPITÖEN pozitiv iraynba kormanyozni es nem azt hogyan sertödjön meg ra. Sok szerencset ehhez a jövöben, több beatast es szerenyseget kivanok a tovabbi blogolasahoz.
    Tisztelettel,
    Toth Attila

  • wirchow
    december 20, 2015 at 5:38 du.

    Kedves Toth Attila,

    A Szerző férjeként szólok hozzá kommentjéhez, írásom semmiképpen sem Plädoyer, nincs is Tündének szüksége arra, csupán a saját gondolataimat osztanám meg Önnel a kulturált diskurzus örömével. Sajnos úgy érzem, nem értette meg igazán Tünde írásának lényegét. Nézetem szerint a mai Magyarország sajnos élhetetlen hellyé vált, mert ott igazán csak a szervilis, gumigerincű emberek érvényesülhetnek, “perc-emberkék dáridója” zajlik, s olyan eszmerendszer irányítja az országot, mely nem “Európa-kompatibilis”, mi több, az igazi – feltehetően Ön által is preferált – konzervatív értékrendszert tagadja. Az a kormányzat, amely minden “kikacsintós” és hivatalos belföldi kommunikációjával azt az Európai Uniót, amelynek tagja, nettó haszonélvezője és amely nélkül éhhalálra ítéltetett, támadja csupán belpolitikai haszonszerzésből, nem méltó sem a konzervatív, sem a keresztényi jelzőkre. Ne higgye azt, hogy hurráoptimizmus rózsaszín párarétegén át nézzük az életet itt Németországban! Tudjuk, hogy itt is sok a gond, de az bizonyos és megnyugtató, hogy azok, akik itt dolgozni akarnak, olyan kiszámítható, stabil életet tudnak a családjuknak biztosítani, amihez hasonlóra Mo-n remény sincs. A sokszor – zömmel azoktól, akik csupán turistaként hagyták el kis időre a szülőföldjüket – hallott állítás, mi szerint “ott csak bevándorlók, megtűrtek, lenézettek vagytok/lesztek/maradtok”, tapasztalatom szerint nem helytálló. Természetesen, alkalmazkodni kell, a szabályokat be kell tartani, de soha sem éreztette velem senki, hogy “idegen” vagyok – ellentétben szülőhazámmal, ahol már csak azért is a fejemhez vágták ezt a képtelen és értelmetlen vádat, mert nem értettem egyet az aktuális vezető-nímand véleményével. Nyilván, reális életcélt kell kitűzni – biztosan soha nem választanának meg a Bundestag vagy a Bundesrat tagjának, nem leszek a Porsche Igazgatótanácsának Elnöke, de nem is szeretnék az lenni. Ami viszont úgy tűnik, sikerül: nyugodt, stabil, értelmes, kiszámítható életet élni. Ezt ugyanis lehet. A “magyarságtudat” (per tangentem: definiálja már végre valaki, hogy ki a magyar és miért pont az a definíció a helyes?!) pedig nem csorbul – az nem lakcímkártyához kötött.
    Várom válaszát,
    dr. Szalai Krisztián

  • Bagó Tünde
    december 20, 2015 at 5:41 du.

    Kedves Attila!Köszönöm a kommentjét, érdekes következtetéseket vont le az írásomból, amely arra utal, hogy helyenként pontosabban kellett volna fogalmaznom. Soha nem vártam el a hazámtól, hogy úgy tegyen értem bármit is, hogy én közben semmmit sem teszek. Nem vártam, hogy kiszolgáljon, miközben én egy fotelben ülük. Tanultam, dolgoztam, oktattam, támogattam a kultúrát, a művészetet, jótékonykodtam, segítettem sérült embereket, közösséget építettem, s népszerűsítettem mindent, ami magyar volt és jónak találtam. Megtaláltam a számításom a munkámban, akár életem végéig is tudtam volna csinálni. De egyszercsak megváltozott minden, olyan környezet alakult ki, amely már az én elveimmel nem fért össze. Egy ideig, s talán még kicsit most is csupán gazdasági és földrajzi változásként éltem meg az elköltözést, s továbbra is próbáltam, próbálom építeni az országot a magam eszközeivel. Írok (regényt és útikönyvet magyarul), jótékonykodom, támogatom a magyar kultúrát és sorolhatnám. Az viszont nagyon zavar, hogy közben olyan megnyilvánulások jönnek a társadalom jelentős része, a vezetők, egykori ismerősök részéről, amelyek egy nagyon elavult, középkori, korlátozó állam jövőképét festik le. S sajnos azzal, hogy a legfontosabb női szerepnek az anyaságot tekintik, elindulnak egy úton, amely a nő függetlenségét, nagyon nehezen kivívott (sok országban ma is csak álomszerű) egyenjogúságát, önállóságát veszélyeztetik. Nem hiszem, hogy a gyermekvállalás az önkifejezés gátja, lehet, hogy én szerencsés vagyok és körülöttem olyan nők vannak, akiknek mindkettő sikerült, kivéve engem, de az meg biológia. Bizonyára nehéz az Európai Unióban megfelelni a gazdasági kihívásoknak, de nem lehetetlen. Rengeteg dologból lehetett volna tőkét kovácsolni Magyarországon, de sajnos ez nem sikerült, de szerintem nem kell ezért mindig mást, történelmet és láthatatlan harmadik erőt hibáztatni. Jelentősen benne van az ország, a magyar társadalom, biztosan mi is, Ön is és én is. Én nagyon úgy érzem, hogy ez a világ, ahol most élek, elfogad. Nem érzek diszkriminációt az élet semmilyen területén. Nyilván nem hiba nélküli, de élhető és élni hagyó hely. Köszönöm, hogy olvasta a cikket. Kellemes Ünnepeket.

  • Attila Toth
    december 20, 2015 at 7:18 du.

    Kedves Bago Tünde es Szalai Krisztian,
    röviden szeretnek reagalni a valszukra. En megertem, ha ugy latjak, hogy esetledg a munkajukra a magyar tarsadalom nem tartott igenyt. Mindemellett ugy erzem, hogy mind ezen blogot es szamtalan mas külföldröl irt blogot athat egy olyan szemlelet ami egy közep europai betegsegböl fakad. Nevezetesen a masok okolasanak, a retteges, az elviselhetetlenseg erzesenek, a sertödes, a bele/felremagyarazas, az egymas mellet felrebeszeles, es a tudatos tulreagalas kulturaja. Nehezen hiszem hogy nehany kijelentes ami elhangzott nehany emberszajabol magyrorszagon indokolhatna azt hogy valaki azt irja, “hazam elitel!… el akar szakitani a sajat kulturamtol!…nincs remeny arra hogy valaha visszaterhetek..” Ez enyhen szolva is tulzas. Ha akar barki megsertödhet, sokan mondhatnak (en is), hogy nem akarok olyan orszagban elni ahol olyanok dözsölnek a vagyonukbol akiknek a szülei vagy nagyszülei ezt azzal alapoztak meg, hogy elvettek minden indok nelkül az en nagyszüleim verejtekkel megszerzett nem nagy tulajdonat. Tehat amig karpotolnak engem addig nem megyek haza. Lenne ennek ertelme? Nem, nincsen!
    Nem ismerem a körülmenyeiket, de nehezen hiszem hogy az önök elete forgott kockan. En nem elek magyarorszagon, de csaladtagjaim es barataim reven, akik nem reszesei az uralkodo osztalynak egyertelmü szamomra, hogy lehet a politikatol függetlenedve aranylag tisztessegesen elni ott is. Nem könnyen, de lehet. Az en kommentemet tehat az generalta, hogy ez is es mas hasonlo blogok is mesze tuldramatizaljak a helyzetet nem a lenyegre koncentralva, ezaltal tovabb gerjesztve a kölcsönös meg nem ertes es megsertödes kulturajat.Lehet, hogy az idezett kijelentesek a blogbol retorikai tulzasnak voltak szanva? Lehet, de ebben az esetben kicsit tulmentek a celon, szerintem jobban mint a blog altal kifogasolt kijelentesek amik nagyon nagy valoszinüsegel retorikai tulzasok voltak azert hogy egy üzenet atjusson a fejekbe. Ezert irtam azt, hogy ugy altalaban mindket politikailag motivalt oldal nem azzal lenne elfoglalva, hogyan sertödjön meg a masik kijelentesein.
    Nem latom be, hogy magyarorszagon vegletesen veszelybe kerültek volna a nök jogai az idezett kijelentesektöl, es hogy elhetetlenne avagy közepkoriva valt volna magyarorszag tölük. Az hogy önök befogadonak itelik meg a nemeteket lehet, hogy abbol is fakad , mert a velemenyük megegyezik a környezetükben elökevel. Az en velemenyem sok mindenben elter a munkatarsaimetol es hamar megtanultam, hogy jobb befogni a szamat egy “szabad orszagban” ahol a velemy “szabad” ha nem akarok hiszterikus reakciokat generalni.
    Tisztelettel,
    Toth Attila

  • Attila Toth
    december 20, 2015 at 8:18 du.

    Kedves Szalai Krisztian,
    meg egy megjegyzest szerettem vona hozza füzni. Sehol sem szeretik, ha valaki negativan elutasitoan nyilatkozik az orszagukrol. Ezert nem kell meglepödni, ha egy keserüen megirt blogra mint amilyen ez a blog volt negativ(esetleg durvan közönseges) valaszok erkeznek (hozzafüznem, hogy nem ertek egyet velük, de nem csodalkozom). Nemetorszagban sem szeretnek, ha valaki ennyire tagadolag irna Nemetorszagrol. En elhiszem, hogy megtalaltak azt a közösseget amiben jol erzik magukat itt Nemetorszagban. Mindenki ott erzi jol magat ahol olyan emberek veszik körül öket akikkel egyetertenek, ez termeszetes. En mindossze arra hivnam fel a figyelmet, hogy ez a befogadottsag erzes viszonylagos es gyakran felszines. En nem olyen emberekkel vagyok körbeveve itt Nemetorszagban akikkel sokmindenben egyetertenek, de a munkam reven engem ez nem zaklat fel, mert en olyanokkal vagyok kapcsolatban a vilagon szetszorva akikkel egyetertek, vagy meggyözhetöek azokban a dolgokban amik nekem elsödlegesnek szamitanak, es ez nem a politika. Ez megkönnyiti szamomra, hogy talan kicsit kivülallokent nezzek az itteni beilleszkedesre es az emberek viszonyulasara a külföldiek irant. Ez alapjan azt tapasztalom, hogy rengeteg ketszinüseg, tettetes van itt is, de legalabb is a környezetemben itt az egykori NDK területen. De ugyanez elmondhato volt Angliara is. Könnyü volt mindig es mindenhol felszines baratsagokat talalni, de melyen beilleszkedni, na az leginkabb mas külföldiekkel (nem feltetlenül magyar) ment. Tehat nem hiszem, hogy valojaban annyival zöldebb vagy pluralistabb az a nemet kert mint a magyar mindenki szamara.
    Boldog Karacsonyt,
    Attila Toth

Hozzászólás írása...

Az email címed nem jelenik meg.*