Ahol találkozik a mediterrán hangulat a történelemmel, a hagyományos konyha a nemzetközivel, a monumentális a lenyűgözővel és mindehhez a hátteret a Földközi-tenger kékje biztosítja, ott csakis jól érezhetjük magunkat. Palma de Mallorca, a Baleár-szigetek fővárosa az a hely, ahol minden esély megvan néhány csodás nap eltöltésére.
Arról, hogyan választottam Mallorcát úti célnak, már itt az Élet sója blogon ebben a cikkemben írtam nektek, de azt ott nem árultam el, hogy a sziget fővárosára a tervezéskor csupán fél napot szántam. Néhány nappal az indulás előtt észbe kaptam, s rábólintottam a férjem kérésére, maradjunk estig a fővárosban, mert akkor kipróbálhatunk egy tunéziai–francia–mallorcai hatásokat ötvöző éttermet.
Palma de Mallorcát megelőzte a híre
Mi volt az oka a vonakodásomnak? Az a hír járta Palmáról, hogy túlzottan igyekszik a turisták kedvében járni, és ezzel kicsit elfeledkezik értékeiről. Lássuk, megérte-e ott tölteni a napot és még egyszer visszatérni hozzá!
Csöpörgött az eső azon a napon, amikor megkíséreltünk bejutni egy parkolóházba Palma belvárosában. Talán ez volt a legnehezebb az egész hét alatt, egy óra várakozás hozott eredményt, nem abban a parkolóban, ahol terveztük, de kárpótlásul olyan helyre repített fel a lift, amelyről azt hittem, hogy Barcelona Gràcia negyedében van (írtam róla itt).
Homokkő épületek, kicsi, de vidám hangulatú erkélyekkel, színes spalettákkal, megkapó üzletekkel, amelyek már az ajtóban mediterrán hangulatot sugároztak.
A mecsetre épített katedrális
Legendákat hallottam zengeni Palma katedrálisáról, de már oly sok hasonló épületben jártam, hogy kétségeim támadtak, valóban magával ragad-e a templom. Eleinte csupán részleteket mutatott magából, amelyekről rendszerint elvonta a figyelmemet valami a katedrális környezetében.
Először a Parlament és a Városháza néhol reneszánsz hatásokkal tűzdelt épülete, majd a híres Palau de l’Almudaina, később a tengerhez kivezető csatorna, és végül maga a tenger látványa. Ezek mind együtt hozzájárultak ahhoz, hogy az önmagában is különleges, négy évszázadig épült katedrális a környezetével alkotott tökéletes szimbiózissal elvarázsoljon. (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
Ha a partról kémleltem, várfalon álló katonáknak láttam az oldalán álló támíveit.
Amikor a tövében álltam, az ég felé imádkozó híveknek,
a várfalról viszont a szépségét szoknyája redői közé rejtő uralkodónőnek.
Hogy milyen volt belülről? Lenyűgöző, mint az a tökéletes test, amelynek szépségét a ráaggatott ékszerek tovább emelik. A színes ablakokon beáramló fény játékát hosszan lehetett volna figyelni, ahogy Gaudí oltár fölött függő koronáját is. Nem tudom, milyen lehetett a Nagy mecset, amelynek helyére építették a 13. században, de én továbbélni láttam benne színeit, ahogy Mallorca múltját, a rákövetkező századok örökségét is. Azt hiszem, ez az, ami miatt Palma de Mallorca tetszett nekem. (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
Az egymásra épülő múlt, az összhang, amit a sokféleségből a város alkot. Rómaiak, vandálok, mórok (arabok), keresztények, spanyolok – nagyjából ezen vonal mentén sorjáznak a hatások a városban.
Mór emlékek nyomában
A mór emlékek közül két hely gyakorolt rám hatást a városban, az egyik a Palau de l’Almudaina, amely ugyan csak kis részben hordozza magán az arab építészet jegyeit, de ezeknek a gótikus építészeti jegyekkel való keveredése varázslatossá teszi a belső tereket. Ezt a jelenlegi király is így gondolja, hiszen fogadásokra, meghallgatásokra ma is használja egyes termeit. (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
A másik az arab fürdők (Banys Àrabs), amelynek narancsfákkal, pálmákkal, kaktuszokkal zsúfolt kertjében szerencsénkre alig bolyongtak turisták, így mi is átadhattuk magunkat a relaxációnak, ahogy gondolom egykor, a 10. századi hammamba érkező urak is. A fürdő különlegességét az is adja, hogy padlófűtéssel melegítették, a keletkező gőz pedig a mennyezet nyitott részein át távozott. Érdekes élmény ott járkálni, ahol ezer évvel korábban férfiak fürdőztek. (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
Kulináris élmények
Keresztény templom fényessége, királyi palota eleganciája, arab fürdő relaxáló élménye mellé mi is az, ami még hiányzik? Igen, a gasztronómia. Palma de Mallorca ebben is magával ragadó volt, ezért álljunk meg egy „tapasra”, akarom mondani, pár percre a látnivalók feltárásával és nézzünk szét kulináris téren.
A tapas elsősorban a spanyol félsziget jellegzetes és szerintem zseniális megoldása a kóstolóra. Én imádom, mert nem kell csak egy ételre szorítkozni, hanem kisebb merítéssel nagyobb merítést kaphatok. Mallorcán pedig azt élveztem, hogy a tapast nagyon is egyszerűen lehet helyi ízekre, sajátságokra igazítani. A fővárosban betértünk az egyik Tast étterembe, s csipegettünk a mallorcai sajtból, a borban főtt kolbászból és helyi disznó grillezett tarjájából.
Az ebéd utáni sétánk a Carrer de la Unió utcán elsősorban az épületek csodálásával telt, no meg a találgatással, hogy melyiket tervezte egy-egy Gaudí-tanítvány. Legtöbbször eltaláltuk, mert igencsak sok jel utalt a mester azonosítható stílusára.
A séta közben méterenként csábított bennünket egy-egy bár, utcai székekkel és sangriával, de ezek a helyek korántsem voltak olyan hívogatóak, mint egy kis kocsma, ahol láthatóan helyiek kortyolgatták a híres mallorcai Hierbas likőrt. Jólesett beülni közéjük és csilingelő jégkockák társaságában nézelődni, iszogatni. (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
Legalább ilyen nagy élmény betérni egy mallorcai pékségbe, kávézóba is. Igaz, a leghíresebb, amelynek homlokzata számos magazinban szerepelt már, nem ülteti le a vendéget, hanem kezébe adja a finomságait, de még így is érdemes kipróbálni. Az utca Palmában, ahogy Barcelonában is, tökéletes hely arra, hogy csak úgy leüljünk és csemegézés közben figyeljük az épületeket. (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
Bujkáló paloták
Milyen épületeket? Nos, Palma régi negyede bővelkedik a 16–18. században épült főúri palotákban, amelyek igazán akkor válnának izgalmassá, ha udvaraikra is bepillanthatnánk, de sajnos ez csak egy kis szerencsével és szemfülességgel lehetséges. Nekünk nem sikerült, így maradt csak a séta mellettük és a homlokzataik. Adok azért néhány tippet: Can Olesa a Carrer Morey utcában, Can Oms a Carrer Almudaina utcában, Can Tacón a Carrer de Sant Jaume II utcában.
Késő délután érkeztünk a Carrer de la Portella utca környékére, és itt szembesültem először azzal, nemhogy a fél nap, de még az egész nap is kevés Palma de Mallorcára. Itt ugyanis szintén egy régi főúri palotában található a Mallorca történetét bemutató múzeum, ha idő engedi, akkor érdemes megtekinteni. Innen nem messze található a Can Morey de Santmartí ház, amely egy katalán festő otthona volt és múzeumként üzemelt eddig, most nem tudni miért, de zárva tart.
Kifejezetten sajnáltam, s rögtön egy tejes, mandulás jeges csodával kellett magam kárpótolni (még fotózni is elfelejtettem), hogy a Can Marquès 15. századi ház, amelyben igazán betekinthettünk volna a korabeli jómódú mallorcai családok életébe, éppen zárva volt. Így maradt a séta a kikötőben, ahol szomorú, de azt találgattuk, hogy a legnagyobb jachtok tulajdonosai vajon oroszok-e. Elképesztő gazdagság összpontosult Palma európai szinten sem túl nagy kikötőjében.
A nap fénypontja, A ma Maison
Az esti kulináris élmény, amely miatt tulajdonképpen a fővárosban maradtunk, egy olyan étterem volt, ahol nincs menü, csupán egyetlen alkalmazott van, s csak néhány asztal áll rendelkezésre. A Tunéziából származó hölgy, a tulajdonos, a szakács, a pincér egy személyben, némi kreativitással, francia kulináris tapasztalatokkal s mallorcai évekkel a háta mögött készíti a személyre szabott vacsorákat. A kérdése csupán annyi: Mit nem eszel meg? Mire vagy allergiás? Ezek után pedig prezentál eléd egy négy- vagy ötfogásos menüt.
Mi kaptunk többek között tunéziai halsütit, ropogósra sült apró halakat, hagymalevest mallorcai sertéssel és sajttal, órákon át főzött bárányt, s mindhárom konyhát képviselő édességeket. Különleges élmény volt az A ma Maison étterem, ahogy a környéke (Carrer Soler utca) is a sokfajta nemzetet képviselő éttermekkel, üzletekkel, kellemes utcákkal.
Az A ma Maison étterem tulajdonosának, Saluoának az ars poeticája: „Nincs nagy éttermem, mert van szeretettel teli nagy szívem. Nem használok mikrohullámú sütőt vagy fagyasztott ételt, mert szeretettel és szenvedéllyel főzök. Nincs szükségem főutcára nyíló teraszra, mert vannak kis helyiségeim, ahol otthon érezheted magad. A konyhám kicsi, de az adagjaim nagyok. Figyelembe veszek minden diétát, mert a semmiből főzök. Ez az, amiért időt kell adnod nekem és magadnak, ha betérsz hozzám. Ha úgy döntesz, belépsz az otthonomba, mint vendég, készülj fel rá, hogy barátként távozol.” (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
A visszatérés
Séta közben Palmában folyton magamon éreztem a város határában egy dombon álló Castell de Bellver pillantását. Olyannyira érdekesnek találtam az útikönyvek alapján hívogatását, hogy egyik reggel, mielőtt nyakunkba vettük volna a délnyugati partvidéket, visszatértünk a fővárosba. Csupán a városra innen nyíló kilátás miatt is megérte volna a kitérőt, de a várnak épült, majd börtönként és királyi rezidenciaként is hasznosított erőd gótikus körkerengője és udvara még a kilátásnál is nagyobb élményt nyújtott nekem. A földszinten még a román stílus, az emeleten már a gótika játékos oszlopai bűvölték el azokat, akik hosszú távra a falai mögé kényszerültek. Na, nem a tömlöcbe vetett szerencsétleneket, mert azoknak többnyire egy-egy barlangszerű cella jutott ötméteres mélységben. Nemcsak a vár mellől, hanem a vár tetejéről is beigazolódik a neve (bellver = gyönyörű kilátás). (A fotókra kattintva a képek nagyban is megtekinthetőek!)
Amiről lemaradtunk
A legnehezebb dolog a szelektálás egy ilyen helyen: mit nézzünk még meg, mi maradjon el. Mivel Mallorcán csodás időnk volt és mivel a nyugati partvidék annyira elragadott magával (ahogy azt a másik mallorcai cikkemben itt is olvashattátok), ezért a fővárosban is elmaradt több érdekesség, de közülük is a legjobban Joan Miró műhelye és kiállítása, valamint a piac, a Mercat de l’Olivar, amely a legnagyobb a városban.
Talán mégis vissza kellene mennünk Mallorcára? Meglátjuk, de nektek mindenképpen ajánlom a szigetet, és a Baleár-szigetek (köztük Mallorca) fővárosának, Palma de Mallorcának a meglátogatását is.
Jut eszembe, Baleár!
Tudjátok miért Baleár-szigetek?
A szigetek őslakosai (különösen a mallorcaiak) jól bántak a parittyával, hírük bejárta az egész Földközi-tenger vidékét. Hannibál használta ki először erejüket és bevetette őket a pun háborúban. A Baleár név eredete is ezzel lehet összefüggésben, a ballein görög szó azt jelenti: dobni.
Dobjatok meg ti is egy megosztással, ha tetszett a cikk, és vegyétek még Mallorcát is górcső, akarom mondani parittya alá!
